Hol a biztonság mostában?

Közzétette: | Ekkor: 2014. október 1. | Itt: Családban, Gyerekszoba | 0 hozzászólás

Hol a biztonság mostában?

Gyerekszoba 13–18

Gyerekeink idejük jelentős részét különböző oktatási intézményekben töltik, ahol sok nem kívánatos hatás is éri őket, de úgy gondoljuk, hadd edződjenek. Sajnos van a kellemetlenségeknek egy olyan fajtája, amely fölött semmi esetre sem térhetünk napirendre, ez pedig a zaklatás.

A zaklatás nem ugratás vagy ízetlen tréfa. Legfőbb jellemzője a bántalmazó személy erőfölénye és ártó szándéka, az áldozat iránti megvetése (ezzel indokolja tettét), valamint az, hogy az eset nem egyedi, hanem bármikor megismétlődhet, hosszú távon terrorrá válhat. Mint a téma egyik elismert szakértője, Barbara Coloroso a Zaklatók, áldozatok, szemlélők című könyvében külön kiemeli: az iskolai lövöldözések hátterében is e jelenség rejlik. Amikor a híradásokban ilyen esetekről hallunk, sokszor rövidre zárjuk a témát: a televízió káros hatásait, a sok erőszakos filmet meg videojátékot, a mai fiatalokat vagy éppen az iskolarendszert hibáztatjuk. Ennek megfelelően a megoldást is az elkövetők megfélemlítésében, illetve olyan lépések bevezetésben látjuk, amelyek elrettenthetik őket – például biztonsági őrök, motozás alkalmazásában, kamerák felszerelésében. Ezek azonban a valódi problémákat nem orvosolják.
Coloroso szerint ugyanis a zaklatók gyakran maguk is áldozatok másutt, illetve önmaguknak is ártanak, mindemellett a bántalmazás romboló hatású a szemlélők és az egész érintett közösség számára is. Ahol egyvalakinek vagy egy kisebbségnek a méltósága, biztonsága veszélyben forog, ott az egész közösség méltósága és összetartó ereje is semmivé foszlik.

Erőszak erőszakot szül
A zaklatás különböző formákban jelenhet meg, nem csak fizikai bántalmazásként. Éppolyan mély, de még nehezebben gyógyuló sebeket okoz a verbális erőszak, illetve a kirekesztés is.
Sajnos a zaklatásra többnyire az áldozatok is erőszakkal válaszolnak: nyílt vagy burkolt, kifelé vagy önmaguk ellen irányuló agresszióval. Sokszor éppen ezért a felnőttek már csak azt veszik észre, aki visszaütött, ezzel akaratukon és tudtukon kívül támogathatják az igazi zaklatót. Természetesen semmi nem mentheti fel a gépfegyverrel öldöklő fiatalokat, de a felelősség nem egyedül őket terheli. Mindig meg kell vizsgálni a családi hátteret és az iskolai légkört is, ahogyan azt is, hogy milyen figyelmeztető jeleket nem vett észre a környezet.
Egy családjában bántalmazott, megfélemlített gyerek gyakran a nála kisebbeken, gyengébbeken próbál bosszút állni. Egyértelmű az is, hogy az iskolák klikkesedő, szinte kasztokat kialakító légköre az agresszió melegágya. Ahol a tanárok maguk is erőszakot alkalmaznak – legyen az bántó, gúnyos hangnem, mások előtti megszégyenítés vagy megalázó büntető feladatok adása –, ott a diáktársak is felhatalmazva érzik magukat a hasonló cselekedetekre.

Meglátni a másikban az embert
Amilyen összetettek az okok, olyan szerteágazó a megoldás is. Nem sokat használ, ha kitiltják a közösségből a nehezen kezelhető gyerekeket, nem segítenek a merev biztonsági előírások, a szigorú büntetések sem, vagy az, ha a konfliktusokat jogi útra terelik. Bizonyos azonnali intézkedések persze helyénvalók lehetnek, például ha a zaklatót egy időre elkülönítik, távol tartják, vagy ha alaposabban ellenőrzik, mit hoznak be a gyerekek az iskolába. A valódi megoldást azonban a család, illetve az iskola közössége együttesen tudja megtalálni. Ahogyan Coloroso írja: „a zaklatás lényege a megvetés, vagyis ha gyűlölünk valakit azért, mert értéktelennek, alacsonyabb rendűnek, méltatlannak tartjuk”. Úgy is fogalmazhatunk: ha nem vesszük észre a másikban az embert. Tehát a probléma gyökere az embertelenség, így a gyógyszere csak az emberségesség lehet.
Meglepően fontos a büntetés szerepe is. A büntetés a vétkest keresi, a szabályszegést, és lényegileg a fájdalomokozás, a megalázás a célja – ebben kísértetiesen hasonlít a zaklatásra! Viszont nem ad lehetőséget az okok megértésére, a konstruktív megoldásra, és a megbüntetett gyermek általában leragad az önsajnálatnál, nem jut el odáig, hogy átérezze az általa okozott fájdalmat. Ráadásul a külső fegyelmezés, a kényszerítés nem vezet önfegyelemhez, sőt inkább akadályozza a kialakulását.
Ami igazán előremutató lehet, ha abban segítjük a gyerekeket, hogy helyreállítsák a megromlott kapcsolatokat. Ehhez szükség van empátiára, hogy bele tudják képzelni magukat mások helyzetébe. Továbbá ha megadjuk a zaklatónak annak a lehetőségét, hogy valami jót tegyen, akkor kiszabadíthatjuk a „rossz gyerek” szerepéből. A cél, hogy gyerekeink szociálisan érett magatartásra jussanak, megtanulják az asszertív kommunikációt, tehát a nem agresszív, de nem is passzív, hanem a békességre törekvő, konstruktív konfliktuskezelést.

Legyünk „gerincesek”!
Az is rendkívül lényeges, hogy érezzék: számíthatnak a felnőttekre. Legtöbbször ugyanis azért nem szólnak a tanároknak, szülőknek, mert úgy érzik, a felnőttek úgysem akarnak, illetve nem is tudnak segíteni.
Sajnos gyakran tényleg nem vesszük észre a bajt. Coloroso ehhez is kínál támpontokat: figyeljünk oda, ha a gyermekünk hirtelen megutálja az iskolát, ha fél, visszahúzódó lesz, látványosan romlik a tanulmányi eredménye, folyton egyedül akar lenni, nem akar mesélni az iskolai dolgairól.
Mind a probléma felfedezésében, mind annak megoldásában, illetve megelőzésében döntő kérdés, hogy a gyermek biztonságban érzi-e magát a családjában, remélhet-e otthon segítséget, beszélhet-e őszintén. A szerző szerint három alapvető családtípus létezik:
•    a szabályok és szigor által uralt, „rideg téglafal típus”;
•    a kiszámíthatatlan, támpontot nem nyújtó „medúza típus”;
•    illetve a „gerinces” család. Ez utóbbira a világos szabályokkal egyidejűleg jellemző a rugalmasság is, az együtt érző, támogató légkör, a megbocsátás és elfogadás. A „gerinces” család adhat olyan tartást, támaszt egy gyereknek, amely megóvja az erőszaktól.
Akárhol tartunk is éppen, soha nem késő dolgozni a gyermekeinkkel való kapcsolatunkon. Mert a szeretet bátorító, megtartó ereje a legjobb védelem és segítség a megpróbáltatásokban.

Herbert Dóra

Barbara Coloroso könyve mostantól magyarul is olvasható!
Megjelent a Harmat Kiadó gondozásában. Ára: 2900 Ft.

Family 2014/2.

Válasz írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.