Páratlan lehetőségek

Közzétette: | Ekkor: 2016. február 5. | Itt: Kettesben | 0 hozzászólás

Páratlan lehetőségek

„Szinglinek lenni régen azt jelentette, hogy senkinek nem kellesz. Most viszont azt jelenti, hogy csinos vagy és szexi, és kihasználod az időt, hogy eldöntsd, milyen legyen az életed, és kivel szeretnéd eltölteni” – állítja Carrie Bradshaw a Szex és New Yorkban. Ez a tévésorozat valószínűleg nagyban befolyásolta az egyedülálló nőkkel kapcsolatos elképzeléseinket, és hozzájárult ahhoz, hogy a „szingli” korunkban divatos fogalommá váljon. A szó hallatán sokak lelki szemei előtt egy rendkívül sztereotip kép jelenik meg: a karrierista, önző nő, aki úgy váltogatja a párkapcsolatait, mint Carrie a népszerű sorozatban. Pedig a valós helyzet közel sem ilyen egyértelmű.
Ez a szűk réteg ugyanis még véletlenül sem fedi le az egyedülállók teljes halmazát. Mint ahogyan egy társadalmi osztályon belül, a szinglik esetében is rengeteg csoport létezik. Akadnak közöttük olyanok, akik valóban tudatosan választják és élvezik is ezt az életformát, ám a nagy többség inkább kényszerű állapotnak tekinti.
Bár az egyedülállók a fogyasztói társadalom különösen is preferált célcsoportjának számítanak, mégis viszonylag kevés igazán értékes és hasznos üzenet jut el hozzájuk, és csupán maroknyi segítő jellegű irodalom próbálja meg őket megszólítani – pedig minden bizonnyal lenne rá igény. Ebből a megfontolásból született Carolyn Leutwiler Páratlanság – újraértelmezve című könyve is, amely nemrégiben látott napvilágot a Harmat Kiadó gondozásában.

Délibábok helyett
A rövid lélegzetű, ám annál tartalmasabb mű az egyedülálló keresztény nőknek kíván bátorításul szolgálni, elsősorban azoknak, akik szomorúnak és magányosnak érzik magukat ebben a szerepben. Ha körbenézünk a saját környezetünkben, biztos vagyok benne, hogy fogunk olyan hölgyeket találni, akikre tökéletesen ráillik ez a leírás. Az írónő nem kezd hosszabb tudományos fejtegetésbe a jelenség kialakulásával kapcsolatban (ez talán egyfajta hiányérzetet is hagyhat bennünk), hanem személyes, illetve filmekből, könyvekből és cikkekből kiragadott példákon keresztül igyekszik bátorítással és gyakorlati tanácsokkal szolgálni az érintetteknek, hogy az elkeseredettséget és depressziót szülő elzárkózás helyett hogyan tegyék magukat hasznossá. Ehhez pedig a legfontosabb kulcsgondolat így hangzik: „[…] ragadjuk meg teljességében az életet itt és most, vagyis abban az állapotban, amelybe Isten épp helyezett bennünket.”
A könyv egyik legnagyobb érdeme, hogy nem akarja délibábok kergetésére buzdítani az olvasókat. Problémáink és elviselhetetlennek tűnő gondjaink láttán ugyanis sokszor abban reménykedünk, hogy külső körülményeink és állapotunk megváltoztatásával egyszerűen minden megoldhatóvá válik. Egy férj megjelenése az életünkben még nem jelent választ arra, hogy miért menekülünk önmagunk elől, illetve a szenvedéstől sem óvhat meg bennünket. „Tévedünk, ha a házasságtól várjuk, hogy megmentsen bennünket. Ez a szerep Jézusé” – fogalmaz a szerző, aki szerint először az Istenhez fűződő kapcsolatunkat kell tisztáznunk és megszilárdítanunk ahhoz, hogy utána bátran szembenézhessünk saját magunkkal és embertársainkkal, jelen esetben a másik nemmel. Így talán nagyobb esélyünk van arra is, hogy a „tökéletes” társ illúziójának kergetése helyett rábukkanjunk a nekünk megfelelő férfira.

Mindennek rendelt ideje van
Ha tehát teljes mértékben képesek vagyunk bízni Isten vezetésében, akkor ebből az is következik, hogy – legmélyebb vágyainkat és álmainkat háttérbe tolva, de nem elfojtva – elfogadjuk a velünk kapcsolatos terveit. Olyan feladatokkal bízhat meg ugyanis bennünket, amelyekre egy család mellett egyszerűen nem lenne időnk és valószínűleg energiánk sem. Carolyn Leutwiler különösen is bátorítja olvasóit arra, hogy vállaljanak aktívabb szerepet a gyülekezeti szolgálatban, ismerjék fel a hiányokat, amelyeket betölthetnek.

Hiszen mind tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, az állandó aggodalmaskodás és csüggedés pedig nem gyorsítja fel az időt. Ugyanígy ez a gondolat a rokonoknak és gyülekezeti tagoknak is segíthet abban, hogy szeretettel, felesleges és mély sebeket okozó kérdezősködés nélkül támogassák és bátorítsák magányos ismerőseiket. Az írónő élettörténete is kitűnő példa erre: 2008-ban még egyedülállóként írta meg a könyvét, mely számtalan nőnek nyújtott vigaszt. Nemsokára viszont találkozott Bill Campbell-lel, akihez 2011-ben feleségül ment.

Carolyn Leutwiler nem ad „tuti” receptet arra nézve, hogyan keressük és találjuk meg egyedülálló nőként a párunkat. Gyakorlati tanácsaival és a fejezetek végén található kérdések segítségével az életünkben megjelenő áldásokra igyekszik felhívni a figyelmünket, hogy ennek köszönhetően egyedül is teljes életet élhessünk. Türelemre hív az állandó sürgetés helyett, illetve Isten tervének elfogadására az idegőrlő aggodalmaskodás helyett. Arra, hogy nyugodt szívvel tudjunk igent mondani a Biblia szavaira: „Bizony a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim.”
Győri Anna
(Harmat Kiadó, 2016. Ára: 1980 Ft.)
Family magazin 2016/1.

Válasz írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.