Egyperces tűnődések

Közzétette: | Ekkor: 2017. július 23. | Itt: Egyéb, Gyerekszoba, Kiemelt | 0 hozzászólás

Egyperces tűnődések

Csodák a sütő alatt

Labdázni bármivel lehet, mondaná másfél éves kisfiam, ha már mondatokban beszélne. Ehelyett viszont csak rugdos, gurít és dob mindent, ami kicsit is gömbölyű – igazi kis focista!

Nemrég kaptunk rengeteg paradicsomot, paprikát, ki is gondoltam, milyen jó lecsó lenne belőle. Igen ám, de hagyma nem volt hozzá! Kerestem minde­nütt, vásárolni menni már nem volt idő, és épp azon töprengtem, kölcsönkérek egyet a szomszédasszonytól, amikor eszembe jutott, hogy bekukucskálok a sütő alatti résbe. Láss csodát: ott várt rám egy szem vöröshagyma – nem volt nehéz kitalálni, ki tehette oda…

Máskor pedig épp egy szem krumpli hiányzott az ebédhez. Akkor már rutinosabb voltam: bizony, a sütő alatt volt épp egy! Ám sem akkor, sem korábban nem találtam ott egyebet. Erős a gyanúm, hogy néha maga a Jóisten terelgeti azokat a focistalábakat…

„…ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok […]. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.” (Lukács 12,22b; 30b)

Babakocsifrász

Esküvőre voltunk hivatalosak: a férjem fotózott, én a fogmanótól gyötört másfél évesünket próbáltam összebékíteni az ünneppel. A polgári szertartás után kocsiba tettem, a babakocsit összecsuktam, és szóltam a férjemnek, hogy emelje be a csomagtartóba, mert a növekvő pocakommal már nehezednek ezek a feladatok. Ő válaszolt is valamit (mint kiderült, nem arra), és továbbindultunk.pram-1584471_1920

Legalább egy órája az ebéden ültünk, amikor kértem, hozza be a kocsit, hátha abban jobban érezné magát a fiúcskánk – ő kisvártatva visszatért a hírrel: nincs a helyén. Otthagyhattuk a parkolóban…

Rohant vissza szegény a helyszínre, hátha-hátha ott van még – de nem volt. Körbejárta az épületet, kopogtatott, telefonszámot keresett – semmi. Én közben az ebédet próbáltam gombócnyi gyomromba gyűrni. Már majdnem visszaért, amikor valaki egy vidéki telefonszámról hívta: „Jó napot, maga a Mészáros Lőrinc?” Kiderült, hogy egy helyi bácsi észrevette a parkolóban felejtett babakocsit, és az ottani „szarkák” cirkálása közepette a lányával együtt megmentette, hazavitte, kinyitotta. Megtalálta a hátuljában a nevet és a telefonszámot, amelyet bár fölöslegesnek találtam, de annak idején beleírtam… Visszaadták tehát Lócink járgányát, elnézést kértek, amiért szétnyitották, és minden jót kívánva kezet fogtak a csodálkozó apukával.

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (Sámuel első könyve 7,12b)

Kincsek a tészták között

child-and-mom-2356369_1920Furcsa „leleteket” találok időnként az egyik konyhai dobozomban, ahol egyébként tésztát, rizst, pudingport tartok: megfigyeltem, hogy a kisfiam dugdossa be kincseit a doboz fülén át. Időről időre kiszedem az elrejtett és elfelejtett titkokat: egy kisautó kitört kerekét, pici tükröt, gombot, hűtőmágnest. Jólesik arra gondolnom, milyen nagy értékek ezek egy kis embernek – a nagyobbaknak viszont értéktelenek.

Ilyenkor néha magamban is kutatom: vajon én milyen „kincseket” gyűjtögetek, rejtegetek, őrizgetek…? És vajon értékesek-e azok a legnagyobb, Isten szemében?

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Máté 6,19–20a)

Mészáros Johanna

Válasz írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.