Tanterem a nappaliban – Otthon oktatás testközelből  

Közzétette: | Ekkor: 2017. október 16. | Itt: Gyerekszoba, Kiemelt | 0 hozzászólás

Tanterem a nappaliban – Otthon oktatás testközelből   

A mi esetünkben mindennek az internet az oka. Mintegy nyolc évvel ezelőtt elkezdtem blogot vezetni a munkámról. Gyógypedagógus-logopédusként dolgoztam akkoriban, és a blog fantasztikusan jó eszköz volt arra, hogy ott tároljam azt a sok-sok játékötletet, amelyet nap mint nap használtam. Szépen lehetett a címkék között keresni, pár kattintás, és már meg is volt az aznapi játékmenetrend. Ekkoriban akadtam rá azokra a bejegyzésekre is, amelyekben otthon oktató amerikai édesanyák osztják meg tapasztalataikat. Elkezdtem keresgélni magyar oldalakon is, és kiderült, hogy erre az oktatási formára itthon is van lehetőség.

 Ez idő tájt kezdte el a kisfiam az iskolát. És ami a másik öt gyerekemnél simán ment – nos, vele mindennapos pokollá vált. Ezt most nem részletezem, mert két újságot is megtöltenének a történetek, elég az hozzá, hogy az egyetlen megoldást abban láttam, hogy kiemelem őt a hagyományos közoktatás keretei közül. Bár az elhatározás gyorsan megszületett bennem, nem hamarkodtam el a döntést, bő féléves készülődés vette kezdetét. Amikor beteg volt, pár nappal meghosszabbítottuk az itthon töltött időt, és közben figyeltem magunkat, hogyan is működne ez a gyakorlatban. Végül egy teljes nyarat tanultunk végig, immár élesben készülődve. Ez a bő két hónap végleg meggyőzött arról, hogy az otthon oktatás működőképes alternatíva lehet számunkra is. Így lett Soma magántanuló. Mivel a nővére, Mesi csupán egy évvel volt idősebb, ő is itthon maradt. Rájöttem ugyanis, hogy két gyereket sokkal könnyebb itthon tanítani, mint egyet.

A mindennapok

Eleinte azt hittem, sokkal lazábbak, kötetlenebbek lesznek majd a napjaink, ám pár hét után rá kellett jönnöm, hogy ezt bizony rosszul gondoltam. Ahhoz, hogy a vizsgákra naprakész tudással indíthassam a gyermekeinket, szigorú napirendre volt szükségünk. Bár nagyon nagy ajándék volt, hogy reggel nem kellett hatkor kelni, ettől eltekintve be volt táblázva a napunk. Igaz, bőven maradt idő szabad játékra, sok-sok mozgásra, kutyasétáltatásra, a közeli kiserdőben való szaladgálásra is…

A napunk úgy nézett ki, hogy reggel, mikor kiürült a ház, tehát a nagyobb gyerekeim és a férjem elmentek otthonról, én előkészültem az aznapi „órákra”, majd felkeltettem Somát és Mesit. Megreggeliztünk, aztán Bibliát olvastunk. Ezt követően kezdtük a tanulást. Mivel nem kellett padokban ülni, így Soma akkor futott egy kört a ház körül, amikor úgy érezte, hogy szüksége van rá. Ennek köszönhetően sokkal eredményesebben tudott az iskolai dolgokkal foglalkozni. Általában kétszer két órát tanultunk, majd megebédeltünk. Utána nekem volt két óra szabadidőm, addig a két gyerek elfoglalta magát. Olvastak, levelet írtak, társasjátékoztak, tehát mindenképpen ragaszkodtam ahhoz, hogy ez az idő önálló, de lehetőség szerint kreatív tanulással teljen. Ezután szabad játék következett, illetve este még edzésre mentek. Ez nagyon fontos része volt az életünknek, hiszen itt mindennap volt alkalmuk a kortársak között lenni.

Cikkünk befejező részét 2017. szeptemberi számunkban olvashatják, melyet ITT vagya Harmat Kiadó webáruházában rendelhetnek meg.

Sárosdi Virág

Blogja, ahol nagyszerű ötleteket találhatunk az otthoni gyakorláshoz, fejlesztéshez: Gyereketető

 

Válasz írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.