bezár

A komoly titkolózás

Az óriásira nőtt játékosztályon speciális osztag cirkál – már az is meglep, hogy megszólítanak, segíthetnek-e. Hogyne, csillan fel a szemem, hátha minél kevesebb soron kell végigeveznem az egyre télapósabb méretű pocakommal. És sorolom, miket keresek, azaz nem is én, a Mikulás… Ilyenkor ugyanis, cinkosan, kicsit mindannyian részt veszünk abban, hogy a legfontosabb álmokat teljesítsük – és ez a kedvencem az ünnepi készülődésben.

Az eladóknak a szemük se rebben: és mekkora legyen az a pici puska, pisztoly is lehet? Ja, tényleg, így hívják. És milyen hangot adjon ki, mire gondolt a kisfiú? Megpróbálom utánozni – még mindig rezzenéstelen arccal hallgatják, magamban hálát adok érte. Intelligens gyurma, persze, csillogós vagy színváltós kell? Rendben, egyet-egyet. Rókás babasál a kishúgnak? Hogyne lenne. Buszos simi-simi póló? Az sajnos már elfogyott, repülős nem jó? Félretegyük?

Mert amit év közben úgysem lehetne (a fegyver nem játék, dehogy veszek!), azt most kiválóan meg lehetett írni a Mikulásnak. Közben persze a nagyobbikuk már hiszi is, nem is a mesét – talán ez az utolsó év, amíg még őszinte rácsodálkozással fogadhatja a csizmák tartalmát. Azokba ugyan csak egészen kis ajándékok férnek, de ami oda nem, majd talán a fa alá kerülhet.

Ilyenkor viszont végre olyan komolyan vehetjük őket, ahogyan talán év közben nem is tennénk. A felnőttek rezzenéstelen arccal, esetleg egy-egy félmosollyal a szájuk szögletében társalognak a leglehetetlenebb kívánságokról is, tudva, milyen sok foroghat kockán egy-egy képtelen ötleten (elvégre a Mikulásnak írták a gyerekek!). Ők meg mintha szándékosan kérnének csupa olyasmit, amit a felnőttek világában nehezen lehet megszerezni. (Például robotmikulást. Naná.)

De leginkább persze közös játékkal eltöltött időt. Mert minek a puska, ha nem játszunk vele rendőröset? Apa a lesz először a zsaru, neki kell elkapni mindenkit. Minek a világítós gyurma, ha nem lehet együtt bebújni a kamrába és megmutatni, hogy foszforeszkál? (Persze csakis azért együtt, hogy a szülőknek is megmutassák, nem ám azért, mert egyedül félnének a sötétben!:) A csillogósat meg be lehet vinni, megmutatni a lányoknak az oviban és együtt játszani vele.

Mi lenne, ha mi, felnőttek is írhatnánk levelet a Mikulásnak? Nagyobb tévét, gyorsabb laptopot, menőbb autót, több fizetést „rendelnénk”? És mi lenne, ha az időközben felnőtt „Jézuskának” írnánk ugyanígy? Tőle is hasonlókat kérnénk – vagy beérnénk az örökkévalósággal…?

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal