Gyerekszoba

Figyelem, figyelem!

Posted by Ekkor: 2017. november 21. Itt: Gyerekszoba, Kiemelt | 0 hozzászólás

Figyelem, figyelem!

Figyelemzavar – sokan csak legyintenek egyet, ha meghallják a kifejezést. Már megint egy új „találmány”, mint a diszlexia vagy a hiperaktivitás. Holott e probléma sok kisgyermek és felnőtt életét megkeseríti, ám ha időben észreveszik, rengeteg későbbi kudarc, nehézség megelőzhető.  Ébren töltött időnkben állandóan ingerek sokasága vesz körül minket: az utcán haladva halljuk a forgalom zaját, a járókelők beszélgetéstöredékeit, látjuk a reklámtáblák szövegét, megcsapja orrunkat egy étterem illata – mi pedig közben céltudatosan haladunk a tervünk szerint, ha pedig eltérünk tőle, mérlegeljük...

Olvass tovább

Az önbizalom „tükörből” épül

Posted by Ekkor: 2017. november 20. Itt: Családban, Gyerekszoba, Kiemelt | 0 hozzászólás

Az önbizalom „tükörből” épül

Érdekes kettősséget tapasztalhatunk. Alapvetően negatív légkörben élünk: mindenki mindenkit leszólhat, akár meg is alázhat – a tehetségkutató műsorokat nézve például százezrek csámcsoghatnak azon, hogy a zsűri milyen szenvtelenül söpri le a szép reményeket dédelgető versenyzőket a színpadról –, ráadásul manapság csak az számít igazán elismerésre méltónak, ami sikeres, eredményes. Ugyanakkor a csapból is az folyik, hogy ha elegendő önbizalmunk van, bármit elérhetünk. „A siker benned van! Érd el, amiről álmodni sem mertél! Rendezd magad az életed!” Hogy is van ez? Ilyen egyszerű lenne? Csak...

Olvass tovább

Ismeretlen gyász

Posted by Ekkor: 2017. október 31. Itt: Családban, Gyerekszoba, Kiemelt, Mélybenéző | 0 hozzászólás

Ismeretlen gyász

Régóta tervezgettük, kinek hogyan mondjuk el a jó hírt, hogy fél év várakozás után második gyermekünk is nagytestvér lesz, november elejére kistestvért várunk. Húsvétkor telt le a kritikus tizenkét hét, és úgy gondoltuk, akkor fogjuk beavatni elsőként a nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat, akikkel találkozunk az ünnepen. Nagyobbik gyermekünk le is rajzolta a családunkat az új családtaggal együtt: a pocakomba rajzolt egy kis karikát, ő volt a baba. Nekik, a fiainknak is csak előző nap árultuk el a titkot, de őrizték is ügyesen, amíg el nem árulhatták. Az ötévesünk megörült a hírre, hogy...

Olvass tovább

Tanterem a nappaliban – Otthon oktatás testközelből  

Posted by Ekkor: 2017. október 16. Itt: Gyerekszoba, Kiemelt | 0 hozzászólás

Tanterem a nappaliban – Otthon oktatás testközelből   

A mi esetünkben mindennek az internet az oka. Mintegy nyolc évvel ezelőtt elkezdtem blogot vezetni a munkámról. Gyógypedagógus-logopédusként dolgoztam akkoriban, és a blog fantasztikusan jó eszköz volt arra, hogy ott tároljam azt a sok-sok játékötletet, amelyet nap mint nap használtam. Szépen lehetett a címkék között keresni, pár kattintás, és már meg is volt az aznapi játékmenetrend. Ekkoriban akadtam rá azokra a bejegyzésekre is, amelyekben otthon oktató amerikai édesanyák osztják meg tapasztalataikat. Elkezdtem keresgélni magyar oldalakon is, és kiderült, hogy erre az oktatási formára...

Olvass tovább

Iskola – szorongás nélkül

Posted by Ekkor: 2017. október 13. Itt: Családban, Gyerekszoba, Kiemelt | 0 hozzászólás

Iskola – szorongás nélkül

„Holnap felmérőt írunk matekból” – mondja a harmadikos fiam. „Már megint?” – gondolom magamban, de hangosan nem mondom ki, nehogy csorba essen a tanító néni tekintélyén. Vajon mi célt szolgál ez az állandó számonkérés? – tűnődöm rajta, és közben már szinte reflexszerűen érzem a gyomromban a feszültséget. Még szerencse, hogy a nagyfiamat nem viselik meg különösebben a dolgozatok, de vajon minden gyerek így van ezzel? Az iskolai szorongás jelenlétét, mértékét tekintve nagy egyéni különbségekkel találkozunk. Van olyan gyerek, aki akkor érzi magát elemében, ha szerepelhet, így neki nem okoz...

Olvass tovább

Lehet-e bukott gyerekből sikeres felnőtt?  

Posted by Ekkor: 2017. október 3. Itt: Családban, Gyerekszoba, Kiemelt | 0 hozzászólás

Lehet-e bukott gyerekből sikeres felnőtt?   

A kamaszkor időnként rettenetesen kilátástalannak tűnik. Azért mesélem el a történetünket, hogy bátorítsam azokat a szülőtársakat, akik hasonló gondokkal küszködnek.  Peti fiam általános iskolai és gimnáziumi évei – finoman szólva – igen eseménydúsan teltek. Mintha valójában azt akarta volna megtudni, hogy meddig bírják a tanárok. Eleinte csak az állandó beírások adtak okot a csúcstalálkozókra („fáradjon be a kedves anyuka”, mert hógolyót dobált az udvarról a terembe, focizott az öltözőben, és társai), később viszont az osztály bohóca címért küzdött meg sikerrel, amit tanárai csekély...

Olvass tovább