Mélybenéző

Örömidő

Posted by Ekkor: 2017. június 26. Itt: Családban, Egyéb, Kiemelt, Mélybenéző | 0 hozzászólás

Örömidő

Délután három és négy között? Vasárnaponként? Esetleg ha beköszönt a nyári szünet? Vagy ha végre nagyobb lakásba költözünk? Mikor van ideje az örömnek? Érdekes, mennyi rejtett ellentmondás él ezzel kapcsolatban bennünk. Pedig folyamatosan művelődünk – igehirdetések, magyarázatok és a seregnyi kortárs örömguru többkötetnyi eszmefuttatása ad irányt és ötletet, támpontot az elképzeléseinkhez. Mindahhoz, amit végül is ritkán vagy nem élünk meg… Nem csoda hát, hogy örök szomjúság és vágyakozás marad bennünk. Ígérünk. Ígérgetünk. A gyerekeknek közös játszást, a férjünknek közös időtöltést, a...

Olvass tovább

Húsvét

Posted by Ekkor: 2017. március 6. Itt: Mélybenéző | 0 hozzászólás

Húsvét

Pest egyik külső, kertvárosi kerületében nőttem fel, egy csendes kis utcában, ahol mindenki ismerte a családomat. Már az anyám is itt nevelkedett, tudták, kinek a gyereke vagyok, a nagyszüleimet is tisztelték, szerették. Húsvétkor rengeteg látogatónk volt, annyi, hogy a sok kölnivizes locsolástól délben már fejfájdítón illatozott mindenünk, de főképp a fejünk. Anyuval meg a nővéremmel alig vártuk, hogy délután legyen, és végre hajat moshassunk. Akkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy ha egy locsoló ebédig nem tette tiszteletét valahol, délután már nemigen kellett számítani rá. Igaz, éppen...

Olvass tovább

„A nehézségek közt még tapinthatóbb Isten jelenléte” – Eliot története

Posted by Ekkor: 2017. március 6. Itt: Kiemelt, Mélybenéző | 0 hozzászólás

„A nehézségek közt még tapinthatóbb Isten jelenléte” – Eliot története

Négy évvel az esküvőnk után elérkezettnek láttuk az időt a gyerekvállalásra. Nagy örömünkre azonnal megfogant az első gyermekünk, akit szeretetben vártunk. Minden rendben zajlott, készültünk a szülői szerepre. A huszonharmadik hétben jártam, amikor elmentünk „babamozira”. Direkt jó helyre, hogy szakértő kezekben legyünk, és bármilyen kérdésünkre tudjanak válaszolni. A vizsgálat elején minden a szokásos módon zajlott, majd egyre feszültebb csend ülte meg a szobát, és a doktornő egyre gondterheltebben nézegette a képernyőt… Nem kellettek szavak, tudtuk, hogy baj van – persze azt nem, hogy...

Olvass tovább

Mustból bort – Hogyan változtassunk életünkön 5 nap alatt?

Posted by Ekkor: 2017. február 1. Itt: Mélybenéző | 0 hozzászólás

Mustból bort – Hogyan változtassunk életünkön 5 nap alatt?

Alig találunk a földön olyan embert, aki tökéletesen elégedett lenne önmagával. Legtöbbünk szívében éppen ezért titkon ott él a vágy, hogy változtassunk a személyiségünkön és az életünkön. A kezdeti nagy fellángolások után az esetek túlnyomó többségében mégsem vagyunk képesek döntő változásokat elérni, lelkesedésünk már csírájában elhal. Kevin Leman legújabb könyvében, a Péntekre új énben viszont egy olyan akciótervet vázol fel, amely abban segíthet minket, hogy jelenlegi elhatározásunk ne maradjon terméketlen. A Péntekre új én remek kis kézikönyv, amely könnyen emészthető, világos formában...

Olvass tovább

Vigyázat, robbanásveszély!

Posted by Ekkor: 2016. szeptember 6. Itt: Mélybenéző | 0 hozzászólás

Vigyázat, robbanásveszély!

Mit kezdjünk a haragunkkal? Különböző vérmérsékletűek vagyunk, de mindannyiunkban felmegy időnként a pumpa. Olykor azt érezzük, hogy a haragunk elborít minket, és hiába szeretnénk tőle szabadulni, mégsem tudunk. Megpróbáljuk esetleg figyelmen kívül hagyni, kizárni, eltenni a lelkünk mélyének hátsó polcára, de szomorúan tapasztaljuk, hogy valahogyan mindig utat tör magának. Hívő emberként sokszor bűntudat is ébred bennünk miatta – ám a kellemetlen, feszítő érzés mégsem csillapodik. Mit kezdjünk hát vele? A harag az emberi alapérzelmek egyike, ugyanúgy, mint a félelem, az öröm vagy a...

Olvass tovább

Üres kézzel

Posted by Ekkor: 2016. május 4. Itt: Mélybenéző | 0 hozzászólás

Üres kézzel

Az elengedés szabadsága Szeretjük Istent ajándékozó, kívánságainkat beteljesítő és életünket megáldó személynek látni. Ebbe a képbe nem fér bele az, amikor úgy érezzük, hogy elvesz tőlünk valamit. Féltjük tőle legkedvesebb kincseinket. Valahol mélyen arra vágyunk, hogy Isten úgy áldja meg az életünket, ahogyan mi azt elgondoljuk – anélkül, hogy fenekestül felforgatná a biztonságérzetünket, fájdalmat okozna nekünk, vagy bármiről is le kellene mondanunk. Éppen ezért, mint egy kisgyermek, megpróbáljuk előle – és talán önmagunk elől is – elrejteni a kívánságainkat, miközben ragaszkodunk a...

Olvass tovább