Szerkesztői köszöntő

Figyelj rám! – egy kétségbeesett üzenet, amely sokszor nem talál célba, ezért cifra álruhát ölt. Ott lapul a kisgyerek kezelhetetlensége, a kamasz nemtörődömsége vagy szemtelensége mögött.
Az elmagányosodó házastárs kérlelő tekintetében. És még számtalan családi probléma, tragédia hátterében…
Mennyi álmatlan éjszakát, kínzó bűntudatot okoz, amikor rádöbbenünk: bizony nem figyeltünk eléggé valakire, akire nagyon kellett volna. Gyermekre, társra, szülőre, barátra… Persze magyarázatot mindig könnyen találunk. Már így is alig látunk ki a feladatok mögül, egyszerűen nem fér bele több az életünkbe, lassan már meghalni sincs időnk… Pedig lehet, hogy csupán apró lépésekre lenne szükség – például hogy egy estét kivételesen ne a számítógép vagy a tévé előtt töltsünk, hanem a gyermekünkre, társunkra, szüleinkre vagy a barátunkra koncentrálva. Jó esetben még időben kapcsolunk, és észrevesszük a figyelemre vágyó gyakran különös vészjelzéseit. De egy életen át sajgó seb marad, ha túl későn ébredünk.

Napjainkban, amikor gépek, eszközök serege áll rendelkezésünkre, hogy megkönnyítse az életünket, valahogy még sincs elegendő erőnk, időnk, kapacitásunk egymásra. Szeptemberi lapszámunkban ezért kiemelt figyelmet szentelünk a figyelemnek. Szót ejtünk arról, hogy ez a kulcs az akaratos, nehezen kezelhető gyerekek szívéhez. Arról is szólunk, hogy egy házasságban létfontosságú szerepe van annak, hogy megőrizzük az egymás iránti kíváncsiságunkat és érdeklődésünket. Alaposan megvizsgáljuk a figyelemzavart, amely sokszor rejtve marad, holott a tanulási nehézségek egyik fő okozója. És az is kiderül: akár még a nappaliból is válhat tanterem…

Bár nehéz a sok izgalmas téma közül kiemelni egyet-egyet, hadd ajánljam még a népszerű párkapcsolati szakemberrel, Mihalec Gáborral és feleségével készült interjúnkat (annyit elárulhatok: bizony sokat tesznek azért, hogy ne legyen lyukas a suszter cipője…) vagy azt a beszélgetésünket, amely azt járja körül, hogy miért is kellene vigyáznunk a „szégyelld magad!” kijelentéssel. Szeretnénk bátorítani azokat is, akik úgy érzik, hogy jelenlegi élethelyzetük a pusztai vándorlásra emlékeztet, és azokat is, akik a vetélés fájdalmával szembesültek.

            Bár a szeptember rendszerint sok új feladatot tartogat, a szép lassan belopakodó ősz alkalmat teremt az elcsendesedésre is. Kevesebb kifogás, több figyelem – legyen ez a mottónk az előttünk álló hónapokban, és tapasztaljuk meg áldásait.

Győri Virág

főszerkesztő

Family 2017/3