bezár

Ünnepek után

szankozas

5 + 1 téli hangulatjavító tipp

A legtöbben megfigyelhetjük magunkon, hogy az ünnepek után szinte kötelezően utolér minket egyfajta motiválatlanság. Ha egy rég vágyott álmunkat értük el, ugyanezt tapasztalhatjuk: ha sikerült az államvizsga, lefutottuk a maratont, utána jellemzően feltesszük magunknak a kérdést, „hogyan tovább?”.

Hasonló a helyzet az ünnepekkel is (és minél nagyobb ünnep, annál inkább igaz ez): hetekig készülődünk karácsonyra, és mire az utolsó rúd bejgli is elfogy, nem marad más, csak az újévi kötelező fogadkozás a „bejglitlen” testalkatra. Ez viszont januárban még nem szokott sikerülni, jó, ha júniusra látszik az eredmény – ilyentájt marad a küzdelem. Az ünnepi (kötelező) boldogság után is sokszor marad rosszkedv: mert mégsem úgy sikerült minden, ahogy elterveztük (pedig hogy elterveztünk idén is mindent, de mindent!), mert mégsem örült annyira valaki az ajándéknak (vagy épp mi csalódtunk), arról nem is beszélve, ha idén eggyel kevesebb szerettünkkel tudtunk együtt ünnepelni.

Ráadásul ez idő tájt tetőznek a járványok is – és aki volt már hetekre szobafogságra ítélve nyűgös, beteg gyerekekkel, alvásmegvonásos éjszakákkal, az tudja csak igazán, mit jelent egy-egy influenzaszezon…!

Ilyenkor jellemzően nincs mit várni, maximum a gyerekek farsangját, ami nekünk, szülőknek azért nem pont ugyanazt jelenti, mint nekik… (Újabb dilemmák: idén mi szeretne lenni a gyerek? Biztosan? Még farsangkor is? És lehet olyan jelmezt találni? Vagy varrni kell? Egyáltalán: ciki, ha megvesszük…? Aztán később: már ciki vagy cuki a beöltözés?)

De mit tehetünk a lehangoló tényezők mellett az ünneptelen, örömtelen januári hétköznapokon azért, hogy mégis mosolygósabban teljenek a napok…?

Az első lépés éppen ez a felismerés, hogy tehetünk érte – méghozzá mi magunk. És igen: ezeket mind tenni kell, nem elég csak kigondolni. Na, éppen ez benne a nehézség is… Hiszen aki épp nyomottabb lelkiállapotban van, az érez legkevésbé tettrekészséget magában.

  1. Először is lepjük meg magunkat rendszeresen valami „jutalomfalattal”: lehet ez egy konkrét falat, de apró örömforrás is, mint például egy színes toll, egy rövid séta a kedvenc utcánkban vagy egy kis tejszínhab a kávénkra.
  2. Aztán tűzzünk ki apró célokat – főleg, ha nagyokat is kitűztünk újévkor. Legyenek ezek olyan, könnyen elérhető „célocskák”, amelyeknek azért tudunk örülni, amikor elérjük őket: például naponta egyszer lépcsőzés lift helyett, legalább egy-egy gyümölcs, zöldség mindennap (legalább, tehát a tétet lehet emelni!) vagy napi egy, régóta halogatott feladat elvégzése (válaszemail és társai). Mindegy, csak sikerélményt jelentsen.
  3. Erősítsük a kapcsolatainkat – ez is jellemzően olyan terület, ahol jobb, ha nem (el)várunk, hanem elébe megyünk a szívességnek, jó szónak. Írjunk rá mindennap egy-egy olyan barátra, akit rég láttunk, aki hiányzik, akire sokat gondolunk. A fő, hogy ezt ő is tudja. Figyeljük meg, minket is fel fog tölteni egy-egy üzenetváltás, telefonhívás, önkéntelenül is mosolyogni fogunk közben.
  4. Mozogjunk! De komolyan: tényleg mozogjunk, legalább egy kicsit, az is ér. Nem elsősorban „a kilók és a zsír miatt”, hanem saját magunk örömére: működni fog, ha nem úgy fogjuk fel, mint kötelező önkínzást. Ki mondta, hogy januárban nem lehet tekerni háromutcányit biciklin? Nem, ettől még nem leszünk reumásak, maximum vidámabbak… És a korcsolyázást is bátran ajánlom: a palánkba kapaszkodva nehéz eltörni bárminket, nyugodtan ki lehet próbálni, meg fogjuk látni, mennyien teszik még ugyanezt.
  5. Esténként pedig próbáljunk meg a családdal is együtt lenni: nemcsak egymás mellett tévézve, kütyüzve, hanem közösen csinálni valamit. Miért ne süthetnénk még mézeskalácsot vagy bejglit? (Ki mondta, hogy ilyenkor már nem szabad? Legalább már biztosan megvan a működő recept.) Ki lehet próbálni a karácsonyra kapott játékokat is: apukák, kölcsönkértétek már a srácok távirányítós autóját? Anyukák, a társasjátékok szabályait úgyis mi szoktuk elolvasni, hát tegyük meg gyorsan, aztán már (csodák csodája!) menni is fog a játék „azzal a bonyolult társassal”.

+1. És a hétvégéken, ha az időjárás engedi (de az engedékenyebb, mint mi gondoljuk), szellőztessük ki a fejünket a természetben: caplassunk kicsit a sáros erdőben, vagy szánkózzunk, mindegy, csak móka legyen.

Mire mindezt kipróbáljuk, csak eljön a tavasz, amikor már sokkal könnyebb örülni mindennek. Annál is inkább, mert már gyakorlatunk lesz benne…! 😉

Ui. Állítólag az is hasznos, ha másokat motiválunk – én mindenesetre megpróbáltam. 🙂

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal