Hétfő délután volt, épp az oviba tartottunk Borókával, hogy elhozzuk a nagycsoportosunkat, és hazafelé még megálljunk vele kicsit korcsolyázni a főtéren. Amíg vezettem, tíz hónapos kislányunk nézelődött az ablakon, és majszolgatta a keks...
Hol is van az ösvény, amerre szoktunk sétálni? Lehullt az idei első hó, és a réten mára semmi sem látszik, csak a hatalmas, fehér takaró. Hát, menjünk, mondom inkább csak magamnak, mert a kutya már nyargal is előre ellenőrizni ürge barátai...
Lassan véget ér a „bajuszos hónap” és vele a movember kampánya, amelyben arra figyelmeztet...
Nem sok emlékem van alsó tagozatból, de ez a csoda élénken él bennem. A Lóci óriás lesz c...
Péntek délután: rajtam még iskolatáska, hétvégi holmik, sorban állás a Népligetnél. Azó...
Vártuk már az őszi szünetet, na, nem a pihenésért – az három kisgyerek mellett úgysem rem...
„1956. október 21-én eljegyeztük egymást Magdikával” – olvasom nagypapám önéletrajzá...
„Miért pont én, miért mindig velem történnek ezek?” Ismerős a gondolat? Pont az orrunk el...
A levendula lila virágaival búcsúztam idén is a nyártól. Nem vártam most sem a hideget, nem ...
Utolért már idén is az őszi nátha, nincs benne semmi extra. Ahogy egy húslevesben sem. De hog...
