Édesanyám mindig azt mondta gyermekkoromban, hogy nagy költő vagyok. Ezen persze nem azt értette, hogy irodalmi tehetségem Petőfiével vagy Aranyéval vetekszik, hanem hogy kisgyermekként szinte égette a zsebemet a pénz: amit kaptam, azonnal elköltöttem. Vannak viszont spórolós gyerekek, aki gondosan gyűjtenek a malacperselybe, és mindig beosztják, amijük van. Ha két ennyire eltérő háttérből érkező fiatal házasságra lép, borítékolhatóak a feszültségek. Hogyan lehet építő módon kezelni az ilyen helyzeteket? És hogyan intézhetjük tudatosabban a családi pénzügyeket?
Mindenekelőtt célszerű már az elején eldönteni, hogy ki lesz a pénzügyminiszter a családban. Ez nem diktatúrát jelent, hanem azt, hogy megbeszéljük, ki tartja számon például a fizetési kötelezettségeket, a kiadásokat, bevételeket. A fontos döntésekben természetesen közösen kell egységre jutni, de valakinek figyelemmel kell kísérnie a napi pénzmozgásokat, vagy az egyes területeket meg kell osztani. Általánosságban elmondható, hogy a nők többnyire a részletekre koncentrálnak, és aprólékosabbak, a férfiak viszont szeretik átlátni a nagy képet.
Ha egy „költő” és egy spórolós házastárs kerül egymás mellé, az bizony komoly konfliktusokhoz vezethet. Ha a „költő” az irányító, a spórolós a haját tépi a kiadások láttán, ha a spórolós a pénzügyi vezető, akkor a „költő” érzi börtönben magát. Mi lehet a megoldás? Ha a „költő” a főnök, akkor egyezzünk meg abban, hogy jelentős vagy szokatlan kiadásokhoz közös megegyezés szükséges. Ha pedig a spórolósnál van a kasszakulcs, akkor mindkét fél kapjon egy olyan havi keretet, amellyel nem kell elszámolnia – arra és úgy költi, ahogy akarja. (Ne hívjuk zsebpénznek, mert akkor a pénzügyileg könnyelműbb házastárs úgy érezheti, hogy gyerekként kezeljük – nevezzük inkább „kreatív keretnek”.:)
Közös célok
Tűzzünk ki közös célokat az anyagiak terén is! Ha van adósságunk, szeretnénk-e előtörleszteni? Tudjuk-e a bevételeinket növelni, a kiadásainkat csökkenteni? Hogyan lehetne vésztartalékot képezni? Hol szeretnénk bővebbre engedni és hol szeretnénk meghúzni a nadrágszíjat? Milyen tartós fogyasztási cikk cseréje várható? Megyünk-e nyaralni, s ha igen, akkor hova és mennyiből? Mi a helyzet a gyermekek különóráival, jövőbeli tanulmányainak költségeivel? Tervezünk-e olyan beruházást (nyílászárócsere, szigetelés, kisebb fogyasztású autó vásárlása stb.), amely hosszabb távon térül meg, de segít a rezsi csökkentésében?
Kockás füzet vagy applikáció
Ahhoz, hogy tervezni lehessen, muszáj követni a kiadásokat. Alapszinten egy kockás füzet vagy Excel-táblázat is megteszi, de léteznek kifejezetten erre a célra fejlesztett okostelefonos és asztali számítógépes alkalmazáscsomagok (például a royalcashflow.hu vagy a csaladikassza.hu), ahol a család minden tagja tudja a kiadásokat és a bevételeket vezetni, sőt csinos diagramokkal szemléltetni, hogy mire mennyi pénz ment el. Bármelyik módszert használjuk is, a családi költségvetés kialakításához először két-három hónapig érdemes írni a kiadásokat, és az eredményeket átnézve, a tanulságokat levonva kialakítani a különféle alkategóriákat. Itt is lényeges, hogy férj és feleség között egyetértés legyen, mert ha az egyik olyasmire költ, amit a másik pazarlásnak, feleslegesnek érez, az parázs vitákhoz vezethet.
Mi a családban a YNAB (You Need A Budget, vagyis „szükséged van költségvetésre”) okostelefonos és asztali gépes programot használjuk, amely egy Dropbox fiókba szinkronizálja a kiadásokat és bevételeket. Különféle kimutatásokat is készít, jelzi például azt is, hogy egy adott területen mennyi áll még rendelkezésünkre a hónap során. Mindenki már a boltban, fizetés után vagy éppen a nyugták segítségével otthonról kényelmesen rögzíteni tudja, hogy hol, mit és mennyiért vásárolt.
Én személy szerint azért szeretem ezt a programot, mert egy virtuális borítékrendszer. Anyáink és nagyanyáink gyakran külön borítékba tették az adott dologra (rezsi, élelmiszer, üzemanyag, iskola stb.) szánt pénzt, így pontosan látták, hogy abban a hónapban mennyit költhetnek még az adott kategóriában. A YNAB-ben a költségvetést havonta megadhatjuk és módosíthatjuk, az évi egyszeri vagy kétszeri kiadásokra (súlyadó, ingatlanadó, autóbiztosítás, műszaki vizsga) előre félretehetjük a pénzt, és nyomon követhetjük, hogy mennyi halmozódott fel az adott kategóriában. Ez megóv minket attól a kísértéstől, hogy – annak ellenére, hogy a számlánkon van még pénz – a kelleténél tovább nyújtózkodjunk, hiszen annak az összegnek már másutt megvan a helye.
Vésztartalék és megtakarítás
Az előre nem látható költségek jellegzetessége, hogy előre látható, hogy lesznek ilyenek. Érdemes tartalékolni rájuk, mert egy váratlan nagyobb kiadás hitelfelvételre vagy családi, baráti kölcsönre kényszeríthet minket, és felboríthatja a meglévő pénzügyi egyensúlyt. Ökölszabályként elmondható, hogy váratlan kiadásokra egyhavi teljes családi bevételt próbáljunk félretenni, munkanélküliség, jelentős anyagi kiadás esetére pedig hathavi megtakarítást próbáljunk könnyen hozzáférhető módon (bankszámlán lekötve, állampapírban stb.) tartalékolni. Ezek mellett pedig – anyagi lehetőségeink szerint – igyekezzünk félretenni az éves nyaralásra, az autó cseréjére, lakásfelújításra, a gyermekek iskoláztatására. Nyugdíj-kiegészítésre is nagy szükség lenne tartalékolni, mert a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszerrel komoly gondok lesznek a következő évtizedekben.
Ha nincs pénz
Mi van, ha nincs elég pénzünk? Egyfelől mindenki úgy érzi, hogy szűkösek a keretei. Vannak azonban olyan élethelyzetek (például gyermekeit egyedül nevelő szülő munka nélkül vagy részmunkaidőben, nem jól fizető állással), ahol létszükséglet a takarékosság, és nélkülözhetetlen a kiadások írása. Valószínűleg egy csomó területen minimálisra kell venni a költségeket (használt ruha, használt műszaki cikkek, olcsó, de tápláló ételek stb.). Ilyenkor meg kell nézni, hogy van-e a bevételek növelésére lehetőség akár szociális juttatások, akár pluszmunka vagy jobban fizető állás formájában. Nagyon fontos a vésztartalék kialakítása is, mert egy váratlan kiadás szűkös helyzetben adósságspirált indíthat be.
Tízből egy az tíz
Keresztényként természetes kell, hogy legyen számunkra a rendszeres adakozás. Mi a feleségemmel ennek mértékeként a nettó jövedelmünk tíz százalékát tűztük ki. (Van, aki ennél kevesebbet/többet ad, van, aki pedig a bruttó jövedelmét veszi alapul.) Egy biztos: ezen a téren is szükség van a házastársak közötti egyetértésre.
Én személy szerint nagyon lényegesnek tartom, hogy az egyes gyülekezetek, egyházközségek teljes mértékben önfenntartóak legyenek, rendesen meg tudják fizetni a lelkészüket és a munkatársakat is, és legyen pénzük missziói kiadásokra, evangélizációs programokra, a rászorulók segítésére a gyülekezet falain belül, de azon kívül is. Ezt csak egy elkötelezetten adakozó tagság tudja biztosítani – ezért az adakozás első célcsoportjának mi a gyülekezetünket tartjuk, de támogatunk/támogattunk már misszionáriusokat, élet-, illetve magzatvédelmi szervezetet, más bel- és külmissziós célokat és rászoruló embereket is.
A különös az, hogy Isten matematikájában a tízből egy az nem kilenc, hanem tíz, sőt néha több – vagyis nem hiányzik nekünk az a pénz, amelyet adakozásra szánunk. Mi magunk is számtalanszor megtapasztaltuk már Isten gondoskodását és áldását az életünkben az anyagiak terén.
Szülői segítség
Újabb feszültségforrás lehet egy házasságon belül, hogy elfogadjuk-e a szülők anyagi segítségét. Én ezt egyfelől biblikusnak tartom („mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” – írja Pál apostol a 2Korinthus 12,14-ben), másfelől ez csak akkor egészséges, ha az valóban ajándék, és nem kapcsolódnak hozzá elvárások, illetve a gyermek sem akar a szülő nyakán élősködni, hanem mindent megtesz azért, hogy pénzügyileg és lelkileg egyaránt egészségesen vezesse a családját. Ha a szülői segítség zsarolásként jelentkezik, akkor az óriási terhet róhat a házasságra.
A nagyszülők természetes vágya a gyermekek, unokák segítése, ám az önzetlen szeretet itt is kulcsfontosságú. Itt is szem előtt kell tartani, hogy „elhagyta a férfi apját és anyját”, vagyis egy új család, egy önálló egység jött létre. A nagyszülők ügyeljenek rá, hogy a szülők értékrendjével egyező ajándékokat adjanak az unokáiknak, és velük egyeztetett módon segítsenek, ha segíteni szeretnének.
Előfordul az is, hogy a szülők a kisnyugdíjukból nem tudják eltartani magukat. Ilyenkor természetes, hogy a gyermekek megpróbálják támogatni őket. Fontos persze, hogy a szülő is felelősen ossza be a pénzét, illetve hogy a házastársak közösen döntsenek a segítségadás módjáról és mértékéről, nehogy ez idővel feszültséget okozzon közöttük.
Ne legyen szem előtt!
És végül egy jó tanács: ha egy mód van rá, ne nagyon legyen „szabad” pénzünk. Mindenhez rendeljünk hozzá valamilyen célt, legyen az tartalékképzés, valamilyen hosszú távú cél vagy adakozás. Ha abba a kellemes helyzetbe kerülnénk, hogy jelentős összeg kezd felhalmozódni a számlánkon, a rendelkezésünkre álló pénzt mindenképpen tegyük el szem elől, méghozzá ne a párnacihába, hanem a bankba, esetleg fektessük állampapírba vagy más megbízható pénzügyi befektetésbe – a rokonok, ügynökök által rendszeresen hirdetett bomba ajánlatokat, piramisjátékokat, magas hozamot igénylő gyanús részvényeket viszont messziről kerüljük!
A cikk a Family magazin 2017/2. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
