Tudjuk, ma már mindennek van öko- vagy biováltozata is, így a nyári programjainkat is szervezhetjük ökologikusan: úgy, hogy a saját egészségünket szolgálja, és a környezetet se terhelje túlságosan.
- Nézzük mindjárt a közlekedést: utazzunk minnél kevesebbet gépi erővel, a legjobb a gyaloglás vagy a kerékpározás. Ezután következik a rangsorban a vasút, a távolsági buszjáratok vagy a hajó, végül az autó és utolsóként a repülőgép. Ez az úti cél megválasztását is befolyásolja. Mi, magyarok igazán szerencsések vagyunk itt Európa közepén: nem kell messzire mennünk látnivalókért, gyönyörű tájakért, kulturális programokért vagy fürdőhelyekért. Már a Kárpát-medence is számtalan lehetőséget kínál, de a tenger is viszonylag gyorsan elérhető.
- A következő szempont a szállás kiválasztása. Természetesen az a leginkább költség- és környezetkímélő megoldás, ha a barátainkat látogatjuk meg, esetleg lakást cserélünk távolabb élő rokonokkal, ismerősökkel, de erre nincs mindig lehetőségünk. Választhatunk viszont számtalan olyan magánszállás közül, ahol magunknak tudunk főzni, vagy olcsó ellátást kaphatunk a háziaktól, és mehetünk persze kempingekbe – saját sátorral vagy faházba. Sok városlakó számára különösen vonzó, ha egészen „nomád” körülmények között töltheti a nyaralását, nyugodt, csöndes helyen, ahol a vizet a kútról vagy a patakból hordják, és nemhogy tévé, de még áram sincs. Van viszont erdő, madárdal, tehéncsorda és friss, tiszta levegő.
- Vannak kifejezetten ökoszálláshelyek is, ezek azonban nem mindig olcsók, és egyelőre még különlegességnek számítanak. Persze nem kell különösebb minősítés ahhoz, hogy egy falusi szálláshely környezetbarát legyen. Most már idehaza is egyre több ilyen lehetőség közül válogathatunk.
- Akárhová utazunk is, törekedjünk rá, hogy helyi termékeket fogyasszunk! Természetesen gyakran az a legtakarékosabb megoldás, ha itthonról viszünk magunkkal élelmiszert, de így is mindig vennünk kell valamit. Válasszuk ilyenkor a helyi péket, az őstermelők gyümölcseit, zöldségeit, az adott ország, régió termékeit, ne a messziről utaztatott árukkal megtöltött áruházakban vásároljunk! Mindenütt érdemes megismerkedni az adott táj specialitásaival is, méghozzá a gyakorlott kirándulók szerint azokban az éttermekben, ahová a helybeliek is beülnek, nemcsak a turisták.
- Ugyanígy igyekezzünk a helyi kultúrát, hagyományokat is megismerni; programjainkat úgy tervezzük, hogy lehetőleg minél több személyes élményt szerezzünk. Talán mondanunk sem kell, hogy erre ritkán alkalmasak a csoportoknak kínált „folklórprogramok”, annál inkább a személyes találkozások, az egyéni felfedezések. A falusi turizmus keretében szervezett nyaralásokon többnyire arra is lehetőségünk van, hogy bekapcsolódjunk a mindennapi tennivalókba, vagy kipróbáljuk a régi, hagyományos mesterségeket, munkákat.
- Tervezzünk minél több természetközeli tevékenységet: túrát, evezést, lovaglást, madármegfigyelést, fedezzük föl a tanösvényeket, tájházakat! Több család együtt akár erdei iskolákat is felkereshet; ezek igazán jutányos áron kínálnak szállást, ellátást és programokat.
- Az, hogy a keletkezett hulladékot nem hagyjuk ott magunk után, magától értetődő. De a legjobb, ha nem is viszünk magunkkal olyasmit, ami aztán hulladékká válik. A hagyományos gazdálkodásban ismeretlen volt a szemét: minden hasznosítható volt, nem úgy, mint napjainkban.
Végső soron a lényeg itt is a gondolkodásmód, a szemlélet, a tudatos fogyasztói magatartás. Ez akár életművészet is lehet: élünk azzal a szabadsággal, hogy könnyedén le tudunk mondani a konzumőrületről, a divatosról, a harsányról – élvezettel használva, fogyasztva a kevesebbet, az egyszerűbbet, a tisztábbat.