Milliók tették már fel a kérdést a történelem során, elég csak a múlt század borzalmaira gondolnunk, rögtön sejtjük is… Ugyanakkor elég hozzá valamilyen személyes tragédia, szenvedés, hogy ugyanez a kérdés bennünk is megfogalmazódjon. Philip Yancey, a neves keresztény oknyomozó újságírót és teológust is mélyen foglalkoztatta ez a téma, ezért eredt a nyomába. Könyvében részletesen kifejti, hogy milyen válaszokat talált.
De hogy körülöttünk hol van Isten olyankor, arra egészen kézzelfogható példákat is találhatunk. A férj például, aki feleségét ölben viszi be a kórházba: benne Isten van ott támaszként. A család, aki körülveszi azt, akinek fájdalma, betegsége van, Isten gondoskodó szeretetét közvetíti. És a szomszéd, aki csak megkérdezi, hogy vagy… Az anyukatárs, aki végighallgat, együtt gondolkodik veled egy problémáról… A barát, aki jókor van jó helyen, és talán csak szó nélkül átölel… A pedagógus, aki „kipótol” a nehéz időkben, „elnéz”, amikor arra van szükség… A pénztáros, aki mosolyogva köszön. Az ismeretlen, aki segít: átadja a helyét, vagy beléd karol, netán a bevásárlást veszi át. „Egymás terhét hordozzátok” – ez Krisztus törvénye.
És ha mi vagyunk azok, akik teljesítik a parancsot, akkor általunk lesz ott Isten, amikor valakinek fájdalma, gyásza, betegsége, nyomorúsága van. Mert nemcsak az a kérdés, hogy hol van Isten olyankor, amikor nekünk valami fáj – mi vajon ott vagyunk-e, ahol lennünk kell, amikor másnak van szüksége rá? Tovább tudjuk adni akkor Isten gondoskodó szeretetét? Ez egy életre szóló kihívás…
A szerzőről
