Az utóbbi években a kisgyermekes anyák életében is egyre nagyobb szerepet tölt be a világháló, amely kétségkívül óriási segítséget jelent a „mozgáskorlátozott” kisbabás időszakban – legyen szó bankolásról, vásárlásról, a baba körüli kérdések tisztázásáról vagy akár a régi barátokkal való kapcsolattartásról. Az internethasználat növekedésével azonban világszinten is egyre aggasztóbb méreteket ölt a mentális és érzelmi függők száma. Míg eddig a serdülőkorúakra volt legnagyobb számban jellemző az addikció kialakulása, addig ma már egyre nagyobb figyelem övezi a kisgyermekes anyák világhálós aktivitását is.
Egy átlagos magyar anyuka naponta 2 óra 42 percet tölt aktív internetezéssel – derült ki az egyik on-line aukciós portál tavalyi felméréséből, amelyben arra keresték a választ, hogy a világháló milyen hatással van a kismamák életére. A kutatásból kiderült, hogy a fél évnél kevesebb, illetve a négy évnél hosszabb ideje otthon lévő anyukák interneteznek a legtöbbet. Sőt: minél több gyermeke van valakinek, annál több időt tölt a gép előtt, és annál megfelelőbb terepnek érzi a világhálót a mindennapi problémák megbeszélésére. Minél kevésbé elégedett az életével, annál alkalmasabbnak látja a netet arra, hogy megossza a gondolatait a hasonló érdeklődésűekkel, vagy hogy ismerősöket, barátokat szerezzen általa.
Nyomasztó felelősség
Az anyává válás egyrészt a világ egyik legszebb dolga, másrészt az egyik legnagyobb kihívása. Életet adni, óvni, gondozni a ránk bízott kis jövevényt – emellett pedig szembesülni a teljesen új feladatokkal, a sokszor nyomasztó felelősséggel, a gyökeresen megváltozott körülményekkel, a korábbi életformától, barátoktól való elszigetelődéssel. Az újdonsült anyákra a babázás öröme mellett rengeteg érzelmi teher is nehezedik. Elvárják tőlük, hogy legyenek azonnal urai a megváltozott helyzetnek, legyenek boldog mintaanyák, szerető feleségek, profi házvezetőnők egy személyben, ugyanakkor az addigi életük gyakorlatilag beláthatatlan időre átalakul: megszűnnek a régi közösségeik, a múlté lesz az „okos és sikeres nő”. A munkájukért többnyire nem jár elismerés, hiszen a háztartás vezetése és a kisgyermek körüli teendők elvégzése „teljesen természetes”.
Sokan emiatt érzelmi vákuumba kerülnek, s ennek betöltésére új közösségeket keresnek a világhálón, ahol választ kaphatnak kérdéseikre, elpanaszolhatják kétségeiket sorstársaiknak, netán bátorítást szerezhetnek az on-line közösség tagjaitól, ahol nem ismerik, de akár hamar el is ismerhetik őket. És van, amikor idővel a rövidke fórumozások vagy chatelések egyre hosszabbra nyúlnak, míg végül a megváltozott élethelyzetre a válasz a valóságtól való eltávolodás, a vonzóbbnak tűnő virtuális lét egyre nagyobb mértékű térhódítása lesz.
„Szenvedélyemmé vált a chat: legalább napi hat-nyolc órát voltam fenn a hálón. Képtelen voltam elszakadni tőle, mert attól féltem, kimaradok valamiből. Volt olyan időszak, amikor már a redőnyt sem húztam fel a lakásban. Elláttam ugyan a gyermekemet, de magammal és a környezetemmel már nem törődtem. Amikor csak tehettem, a chaten lógtam, gyakran estétől hajnalig folyamatosan” – vallotta egy internetes riportban egy fiatal anyuka.
Bár az on-line kommunikáció látszólag alkalmas a magány oldására, a szorongások enyhítésére, a virtuális tér valójában fokozhatja az elszigeteltséget. A túlzott internethasználat sokszor csökkenti a családon belüli kommunikációt is, egyre kevesebb lesz a valódi kapcsolat, fokozódik a depresszió, a bűntudat, erősödik a magányosságérzet, s ennek a mama és a baba is komoly kárát láthatja.
Függő lennék?
Függőségről akkor beszélhetünk, ha
• az érintett már nem képes önszántából korlátozni a világhálón töltött időt (kontrollvesztés),
• egyre több idő kell az elégedettségérzés eléréséhez (tolerancia, azaz a hozzászokás kialakulása),
• üresnek érzi magát, vagy elvonási tünetei vannak (nyugtalanság, agresszivitás, kedvetlenség, szorongás), amikor valamiért nem tud internetezni,
• túl sokat gondol a világhálóra,
• képes hazudni is a környezetének; eltitkolja, hogy valójában mennyi időt tölt a hálón,
• alapvető testi és fizikai szükségleteit, kötelességeit (étkezés, alvás, a kisgyermek és a család ellátása), egyéb társas kapcsolatait elhanyagolja.
Van megoldás!
A tényleges függőség fokozatosan alakul ki, ezért érdemes odafigyelve tudatosan korlátozni saját magunkat a netezésben. Ha úgy érezzük, veszélyeztetettek vagyunk, érdemes megfogadni a következőket:
1. Jegyezzük fel egy héten át, hogy hányszor és mennyi időt töltöttünk a neten!
2. Gondoljuk át, minek a rovására ment mindez (pihenés, gyermekkel eltöltött idő, mozgás, család stb.)!
3. Jegyezzük fel, mi volt az a kiváltó ok, érzés, amely miatt a gép elé ültünk, és e helyett tudatosan keressünk más tevékenységeket!
4. Törekedjünk valódi találkozásokra: a barátokkal vagy a környezetünkben lévő kismamákkal való beszélgetésekre, babás sétákra, hasonló helyzetben lévő anyukákkal való igazi kapcsolattartásra, kellemes élményt nyújtó, közös programokra.
5. Próbáljunk a baba mellett is végezhető új hobbit, illetve kreatív tevékenységet találni, vagy frissítsük fel valamelyik régi kedvenc időtöltésünket! A mozgás különösen sokat segíthet.
6. Igyekezzünk reálisan korlátozni az internethasználat idejét – anélkül hogy teljesen lemondanánk róla.
7. Jó, ha egy megbízható személlyel bizalmasan megoszthatjuk problémánkat.
Az egyensúly visszaállításához az első és legfontosabb lépés az önmagunkkal szembeni őszinteség és a probléma azonosítása. Bár ez már fél siker, sokszor az elhatározás mégis kevés! Függőség kialakulása esetén ugyanis igen nehéz az elszakadás, és elég nagy a visszaesés veszélye is. Ha úgy érezzük, semmi nem válik be, és a helyzet nem javul, a család érdekében is feltétlenül forduljunk szakemberhez, vagy keressünk fel egy szenvedélybeteg-segítő szolgálatot! Sok hasznos információt találhatunk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának www.kimondhato.hu honlapján is.
A cikk a Family magazin 2011/3. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
