A palántázás tudományába akkor láttam bele először, amikor a férjemmel az első közös tavaszt éltük – előtte ugyanis, mindig lakásban élve, kimaradt az efféle foglalatosság. Kertünk ugyan ekkor sem volt a növénytermesztéshez, de a férjem kedvét nem lehetett ilyen apróságokkal elvenni…
Nagypapája volt ilyen lelkes termesztő, és ahogy mesélte, minden lehetőséget megragadott, hogy megfelelő pohárkákat szerezzen hozzá, hiszen sokra volt szükség egy hatalmas kert teleültetéséhez. Így adódott, hogy a régi iskolatej-akciók idején az élelmes nagypapa rájött, hogy a suli előtti szemetesből rengeteg műanyag pohárkát tud szerezni. Csak épp arra nem gondolt, milyen üzenete lehet a beszerzőkörútnak – csak amikor egy érző szívű kisiskolás lányka felajánlotta neki a megmaradt tízóraiját…
A férjem pedig átültette a palántázás hagyományát a mi családunkba is – na, nem a poharak beszerzésében. Tíz évvel ezelőtt az aprócska, egyszobás lakásunk egyetlen ablaka előtt sorakoztak a palánták. Hamar kicsinek bizonyult a hely, ezért a leleményes férfi a napsütötte pinceablak párkányát is telepakolta tejfölöspoharakkal, abban bízva, hogy ott majd szépen megterem a répa. Lehet, hogy a répáknak erről elfelejtett szólni, mert hiába gyűjtögetett nekik esővizet is, nem termett ott más, csak szőnyegrojt.
De ez a szemlélet azóta is igaz rá: miért ne próbáljuk meg? Hátha terem. Mit veszíthetünk?
Csak nyerhetünk – például tapasztalatot. Így aztán azóta is minden évben nekilátunk, hogy ilyenkor elkezdjük a palánták nevelgetését. Amióta kertünk is lett hozzá, még több és többféle növénnyel próbálkozunk, tavaly például termett nálunk csíkos cékla, fekete cukkini és paradicsom, de lila répa is. Gondoltuk, hadd legyen a gyerekeknek is móka, hogy lássák, nem csak egyféleképp nézhetnek ki a zöldségek, és persze sokkal szívesebben is kóstolták azokat, amiket ők szedhettek a saját magaságyásunkból.
Még egyetemista koromban hallottam egy nyelvész tanárunktól, hogy a magyarban egy tőről fakad a nevel és a növel szó. Mert a növények növelhetők, hogy magasabbra nőjenek – ahogy a gyerekek is: neveljük őket, hogy növekedjenek fizikailag és ismeretekben is.
Idén télen újabb kis palántát „plántált” a Jóisten a családunkba. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a nevelés-növelés szolgálatában mi, szülők a munkatársai lehetünk.
A szerzőről
