Nemcsak az határozza meg a sorsunkat és az életünket, hogy ki lesz a társunk, hanem az is, hogy milyen pályát választunk. Sorozatunkban annak eredünk nyomába, hogy miként lehet egy szakmából hittel és szenvedélyes szeretettel űzött hivatás. Ezúttal Kiss Dániel ceremóniamesterrel beszélgettünk.
Hogy lesz valakiből esküvői ceremóniamester?
Elválaszthatatlan a családi hátteremtől, hiszen egy tizennégy gyermekes keresztény család tizennegyedik sarja vagyok, szép nagy rokonsággal körülvéve. Nálunk egy szűk családi összejövetel hatvan-száz fős rendezvényt jelent rögtön, ezeknek a megszervezésébe és levezénylésébe hamar be lettem vonva, itt kezdtem a gyakorlást. Innen már nem állt messze, hogy a rokonság mellett az ismerőseim esküvőinek a lebonyolításába is besegítettem baráti alapon. A legértékesebb tanulópénz a saját menyegzőm volt, ugyanis a feleségem is egy kilencgyermekes nagycsaládból származik, így a szűkebb rokonsággal hamar eljutottunk a háromszáz fős vendéglistáig, de a barátokkal együtt végül nyolcszázan (!) ünnepeltünk. Volt étel-ital, jókedv bőséggel, ráadásul olyan alacsony költségvetésből oldottuk meg, hogy el sem merem mondani. A teendők összehangolásában, átlátásában egy nagyon jó kis táblázat volt a segítségünkre; a mai napig ennek a továbbfejlesztett változatát használom az esküvők szervezésénél.
Ennek a szisztémának köszönhetően tudtuk megtenni azt is, hogy az esküvőt megelőző napon elmentünk pihenni Zitával, hogy a nagy nap előtt egymásra hangolódjunk, pihenjünk, beszélgessünk, imádkozzunk. Másnap olajozottan ment minden, olyan volt az egész menyegzőnk, amilyennek elképzeltük.
Menyegzői kisokos
Mi a különbség a vőfély és a ceremóniamester között?
A vőfély kicsit népiesen-régiesen és rigmusokban fogalmazza meg azokat a dolgokat, amelyeket közölni szeretne a násznéppel. Mondandója a hagyományokról szól, szimbólumokban beszél, jellemzően kétértelműen vagy pajzánul. A vőfély mindent kommentál, mindent felvezet, mindenhez van valami mondata. A ceremóniamester inkább szórakoztat, könnyedebb, modernebb, „stand-uposabb” a stílusa.
Ahhoz, hogy jól oldjam meg a feladatomat, már az előkészületekbe is bekapcsolódom, de fontosnak tartom leszögezni, hogy a ceremóniamester nem esküvőszervező. Az utóbbi nagy stábbal dolgozik, és a megrendelő igényeinek megfelelően minden részletre kiterjedően beszerzi a szükséges eszközöket, kiadja a munkát szakembereknek, megszervezi az egész napot. Az én párjaim maguk szervezik a saját menyegzőjüket, én segítek nekik, tanácsokat adok, ha valamiben elakadnak. Azt tapasztalom, hogy sokkal jobban a magukénak érzik az esküvőjüket, ha nem maradnak ki a készülődésből. Az én legfontosabb feladatom a nagy nap levezénylése, hogy minden úgy menjen végbe, ahogy azt a pár hosszú hónapokon át megálmodta.
Mennyi idővel előbb érdemes elkezdeni a szervezést?
Nekem már jövő októberre is van lefoglalt időpontom. Azt mondanám, hogy legkésőbb hat hónappal korábban célszerű elkezdeni a szervezést. Engem már az első fázisban meg szoktak keresni a párok, mert sok hasznos tippel tudom segíteni őket – például hogy hol lehet olcsón jó minőségű tortát, öltönyt venni, hogy lehet az időt jól beosztani, és így tovább.
Az esküvő sikere tulajdonképpen a már korábban említett online táblázaton áll vagy bukik. Ebbe töltögeti fel szép lassan a fiatal pár a legfontosabb tudnivalókat, információkat (például hogy honnan érkeznek a násznép tagjai, mivel foglalkoznak, kinek van valamilyen ételallergiája, ha elvált valamelyik szülő, akkor az új párjával milyen a fiatalok kapcsolata, stb.), ebből dolgozom a nagy napon. Itt szerepel az is, hogy egy-egy részfeladattal ki van megbízva (mondjuk, hogy ki hozza a rizst a rizsszóráshoz) – névvel, telefonszámmal, így nekem az a dolgom, hogy időben felvegyem vele a kapcsolatot, és rákérdezzek, hogy megvan-e minden, illetve hogy figyelmeztessem rá, mikor fog sorra kerülni. Ugyanakkor az is biztos, hogy nem szabad mindent az ismerősökre, rokonokra bízni. A baráti alapon működő fényképész lehet, hogy a torta felvágásáról le fog maradni, mert éppen nagyon jót beszélget valakivel, vagy egyszerűen eltűnik fél órára…
A másik praktikus tanácsom a házasulandóknak, hogy ezt a táblázatot ne osszák meg a násznéppel, különösen ne az örömszülőkkel. Azért vagyok én, hogy a problémákat megoldjam, nekik az a feladatuk, hogy jól érezzék magukat. Ne legyen a párnál telefon, laptop, óra, ha gond van, ne őket keressék. Az ünnepély lebonyolítása mellett a váratlan helyzetek megoldására ott vagyok én.
A zuhogó esőtől az elszakadt nadrágig
Gondolom, volt már jó néhány nehéz perced ilyen váratlan helyzetek miatt…
Én már két órával korábban ki szoktam menni a rendezvény helyszínére, hogy mindig legyen elég idő bármit megoldani. Ha például nem az a színű szalvéta került az asztalra, amilyet a pár kért, akkor bizony gyorsan kicseréltetem. De előfordult már velem olyan is, hogy a fényképészkedés során egy hirtelen mozdulatnál deréktól bokáig elszakadt a nadrágom. Akkor jót mulattunk rajta, bár pontosan tudtam, hogy tizennyolc perccel később nekem kell megnyitnom a menyegzőt a templomban, és az aggodalmamból a pár semmit sem vehet észre. Nem volt más hátra, egy pincérről kellett lekönyörögnöm a répaszárú nadrágját… Azóta mindig van nálam tartalék öltöny.
Életem legpechesebb és egyben egyik legjobb esküvője úgy kezdődött, hogy kiadós jégesővel egybekötött vihar kerekedett. Mondanom sem kell, a szertartást szabadtérre tervezték… Az eskető pap útközben defektet kapott, ezért késett. Amikor megérkezett, rohantam szólni a párnak, hogy jöjjenek gyorsan, kezdhetünk. Ahogy megfordultam, lefejeltem az esküvői boltívet, amely vasból készült. Vérző fejjel szaladtam értük, majd onnan a kórházba. Amíg a templomi szertartás ment, addig hét öltéssel összevarrták a fejemet, csináltak egy neurológiai vizsgálatot, koponyaröntgent, aztán negyven perc múlva már bekötött fejjel, kalapban vártam őket a templom előtt, mintha mi sem történt volna. Innen mentünk tovább a násznéppel a lagzi helyszínére egy olyan úton, amely a korábbi heves esőzés miatt úszott a sárban. Szembetalálkoztunk egy kamionkonvojjal, jó vastagon beterítették sárral az összes résztvevő gyönyörűre suvickolt kocsiját. A vacsoránál a helyiség mellett élő szomszéd feljelentette a násznépet, mert nem őt kérték fel a zenélésre. A rendőrök kijöttek, és este kilenctől hajnali kettőig strázsáltak a kapu előtt, időnként bekapcsolva a szirénát. Ennyi pech láttán a pár és a násznép már csak nevetni tudott. Itt aztán mindenkinek el kellett engednie a tökéletes esküvőről szóló elképzelését, s ez olyan felszabadítóan hatott az egész társaságra, hogy az egyik legjobb hangulatú menyegző kerekedett belőle.
Mit a legnehezebb kezelni, ha nem az ilyen pechsorozatot?
Ha a fiatal pár tagjai feszültek, vagy nem érzik jól magukat valamiért. Az ő hangulatuk, viselkedésük meghatározó a menyegzőn. Például volt olyan menyasszony, akinek az esküvő napján nagyon erős migrénes rohama volt, amelyen a gyógyszerek sem igazán segítettek. Ugyanígy megöli a hangulatot, ha túl nagy szabadtérre szervezik a programot, vagy ha túl sok kis helyiség van – ilyen örök ellenség a szeparált teraszokkal, boxokkal bontott tér, mert szétválasztja a násznépet. Nem szabad megengedni azt sem, hogy a fotós a vacsoránál négy órára elvigye a párt, vagy hogy a menyasszonyrablásnál hosszan eltűnjön a menyecske.
Számomra az egyik legizgalmasabb kihívás összerendezni a két család vendégeit, akik sok esetben vadidegenek egymásnak. A násznép életkori összetétele is igen változatos, ráadásul eltérő a társadalmi, jövedelmi, vallási, világnézeti hátterük. Ma már nem ritka a külföldi vendégek jelenléte sem. A ceremóniamester feladata, hogy lehetőség szerint mindenki jól érezze magát. A legnagyobb öröm számomra, amikor ezek a különbségek a közös ünneplés során eltűnnek.
Méhecskeruha és kutyaszitter
Milyen trendeket tapasztalsz az esküvőkön?
A menyasszonyoknál még mindig a hagyományos fehér ruha a legnépszerűbb, bár egyre inkább tetten érhető egyfajta különlegességre törekvés. Számomra a legemlékezetesebb egy sárga-fekete menyasszonyi ruha volt, nekem kicsit méhecskésre sikeredett.
A vendégek meghívásánál két szervezőelv jelenik meg. Mostanában előfordul, hogy a rokonság egy része tizenegy óra körül távozik, és helyettük becsatlakoznak a rendezvénybe a barátok. De az is gyakori, hogy szinte csak a barátokat hívják meg, és a közeli rokonok elvétve találhatók meg a vendégek között. Nem ritka, hogy bébiszitterek, sőt kutyaszitterek is a násznép kényelmét szolgálják.
Hívő ceremóniamesterként miben tudsz más lenni, mint a többiek?
Egészen más szellemiséggel állok a házasság szentségéhez és magához az eseményhez is. Ez megnyilvánul a köszöntők, felvezetők szóhasználatában, stílusában, a játékok típusában, a vendégekhez való hozzáállásban és figyelmességben is. Tapasztalataim szerint hihetetlen igény mutatkozik erre a nem hívő házasulandók körében is. Szerintem más minőségű kapcsolatot sikerül kiépítenem a párokkal, megengedik, hogy belelássak a családjuk életébe. Sokszor alakul ki közöttünk baráti viszony, a kapcsolat gyakran nem zárul le a menyegző végével.
Azt is fontos kiemelnem, hogy egyáltalán nem iszom szeszes italt az esküvőkön – például azért sem, mert csak tiszta fejjel tud az ember helyesen reagálni a váratlan helyzetekre. Időnként megkérdezik, hogy honnan van annyi energiám, türelmem, mitől van jókedvem alkohol nélkül is, ilyenkor nem szoktam eltitkolni, hogy mindezt a Teremtőnek köszönhetem.
A cikk a Family magazin 2015/3. lapszámában jelent meg.
