Ember tervez… – ez eddig rendben, főleg, ha egy olyan hosszú és régen várt időszakról van szó, mint a nyári szünet. Ez esetben ugyanis a gyerek is (ember, tehát) tervez. Na meg a mondás is folytatódik, ugye… Mert volt már biciklizés, rollerezés, jégkrémezés, amit a gyerekek terveztek, és persze pancsolás, amikor csak lehetett. És volt benne betegség és rossz idő, épp nyaralás idején, ezek persze nem szerepeltek a listánkon.
Elterveztem viszont, hogy nyár elején rajzolok a gyerekeknek egy „nyári naptárat”, amelybe – mivel még olvasni nem tudnak – belerajzolok majd minden napra egy-egy kis ábrát. Erről majd eszükbe jut az aznapi program, és a szünet végén visszaemlékezhetnek rá, milyen vidám dolgokat is csináltunk együtt!
Azzal azonban nem kalkuláltam, hogy nem tudok rajzolni. Sebaj, gondoltam át, olyan klassz kis matricák vannak az ovis foglalkoztatós füzeteikben – igen ám, de azok majdnem mind karácsonyosak. (Hogy miért, nem tudom.) Eltelt már néhány hét, mire egyáltalán megrajzoltam a naptárat. Eddig akkor miket is csináltunk? Na, ilyenkor jönnek jól a programegyeztetős sms-ek az anyukatársakkal és a telefonos képek, amelyeken a dátum is látszik, hogy rekonstruálhassam, mikor mi is történt.
És akkor elővettem a saját bakancslistámat, amellyel nyárra készültünk…
- Voltunk ugyan szedd magad kertben, de még olyan kicsik voltak az őszibarackok, hogy pár szemet vettünk csak. Itthon derült ki, hogy az ízük is nagyon furcsa, úgyhogy külön örültem neki, hogy idén nem játszottuk el a „fagyasszunk több tízkilónyi barackot bébiételnek” kezdetű játékunkat. (Azt már el sem mesélem, milyen volt, amikor a férjem hazaérkezett úgy hetven kilóval a panellakás konyhájába. Állította ugyan, hogy annyi csak az a gyümölcs, mint amennyit előzetesen megbeszéltünk, de több óra munka után már erősen gyanakodtam, hogy nem mond igazat…)
- Felfedeztünk új turistautat is, de el is vétettük a jelzést valahol. Közben a nagyfiunk orra vére is eleredt, „jelölgette” vele az ösvényt – viszont amikor visszafordultunk, megörült neki, hogy így legalább egyértelmű az út visszafelé. 🙂
- Vízibombát idén még nem kaptunk – Ti igen…?
- Olvasgatni is próbáltam én, becsszó, rendeltem is a nyár elején új könyveket – na, de egy féléves baba mellett…? Komolyan gondoltam? Majd jövőre…
- Piknik volt már, igaz, süti nélkül, ám úgy is jólesett.
- A grillezés és a bográcsozás a férjem jóvoltából sikerült, én a pusztításban vettem részt örömmel.
- Híres fagyizót is találtunk, ezt is kipipálhatom. És talán fagyijelet még rajzolni is tudok – akkor rajzolgatom tovább a nyári emléknaptárat is.
- És a többi ötlet? Nálatok mennyi van kipipálva belőle? Mi marad nyár végére vagy jövőre?
Én már most tudom, hogy jövő nyárra gyakorolnom kell a rajzolást egy ovis foglalkozató füzetből – vagy legalábbis veszek nyári matricákat. És jövő nyárra tényleg tele lesz az a naptár!
A szerzőről
