Bevallom, nagyon szeretek esküvőkre járni. Sok kedves, vidám ember, finom ételek, gyönyörű díszítések – na és persze az ifjú pár. Mind ragyog, szemükből sugárzik a szerelem, a boldogság, a reményteljes várakozás. A felének mégsem sikerül házaspárként megérnie az első hét évet. Vajon miért?
Hogy van az, hogy két ugyanolyan eséllyel induló pár közül az egyik ügyesen boldogul, a másik pedig „elvérzik” a mindennapok daráló fogaskerekei között? Miért van az, hogy Kovácséknak sikerül, Szabóéknak meg nem? Nézzünk meg sorban néhány lehetséges tényezőt!
Hiedelmek és váradalmak
Szabóék azt gondolják, az esküvő napjával révbe értek, és már semmi tennivalójuk nincs a kapcsolatuk fenntartása érdekében. Elhiszik a mesék esküvői üzenetét, miszerint mostantól „boldogan élnek, amíg meg nem halnak”. Az egyetlen, amit tehettek, az volt, hogy jól választottak. Ha pedig jól választottak, akkor minden megy, mint a karikacsapás. Mindarra, ami ezután következik, nincsenek befolyással. Ha jól választottak, akkor boldogok lesznek, ha pedig nem… Nos, akkor „ezt dobta a gép”. Ha boldogok a házasságukban, akkor sohasem fognak észrevenni egy harmadik személyt, ha pedig mégis bekerül valaki a látómezőbe, akkor ennek így kellett lennie, hiszen a házasságuk láthatóan nem hozta meg azt, amit vártak tőle.
Kovácsék máshogy állnak hozzá. Nemcsak a jó választás fontosságában hisznek, hanem abban is, hogy az életüket a döntéseik irányítják. Nem bízzák a dolgokat a véletlenre, a vakszerencsére, a csillagok állására, hanem folyamatosan döntéseket hoznak a kapcsolatuk erősítése érdekében. Pontosan tudják, hogy egy munkahelyi viszony például nem magától alakul ki, s a benne részt vevők nem vétlen áldozatok, hanem úgy jön létre, hogy nem figyeltek oda kellőképpen a házasságukra, rést hagytak a kapcsolatuk pajzsán, és a rés előbb-utóbb akkora lesz, hogy befér rajta egy harmadik személy lába. Szabóékkal ellentétben Kovácsék nem dőlnek hátra az esküvő után, mint akik elérték a célt. Inkább azt mondják: „Most léptünk rá igazán arra az útra, amely a cél felé vezet.”
Működés kontra működtetés
Itt válik megfoghatóvá az, ami az előző pontban még csak a fejekben jelent meg. Mivel Szabó úgy hiszi, már minden elképzelhetőt megtett a kapcsolat sikeréért a választás pillanatában, most hátradől, és arra vár, hogy a többi kialakuljon magától. Ha veszekednek, akkor arra következtet: „Nyilvánvalóan nem illünk egymáshoz, hiszen ha összeillenénk, akkor nem veszekednénk.” Ha akadozik a szexuális életük, azt gondolja: „Nem jól választottam, hiszen nem egyforma az étvágyunk. Olyan nőt kellett volna keresnem, akinek hozzám hasonlóak az igényei.”
Kovács nem így vélekedik. Világosan látja, hogy a párválasztás csak a startvonal volt. Ha vitatkozik a feleségével, ezen kezd töprengeni: „Mit tehetnék annak érdekében, hogy a nézetkülönbözőségünkből mindketten jól jöjjünk ki? Hogyan tanulhatnám meg hatékonyan kezelni a konfliktusainkat?” A szexualitás terén adódó gondokra azt mondja: „Lehet, hogy most túlságosan le van terhelve. Ezt el kell fogadnom, hiszen a nők máshogy működnek, mint a férfiak. Egy időre átveszek néhány feladatot tőle, hátha ettől felszabadultabb lesz, és a szexet is gyakrabban fogja majd kívánni.”
Tudatos befektetés
Szabó arra koncentrált, hogy megszerezze jövendőbelijét. Addig a pontig elhalmozta kedvességekkel, virágot vett neki, igyekezett mindig a legjobb formáját hozni. Most, hogy már horogra akadt a hal, ritkul a borotválkozás gyakorisága, az öltönyét csak a nagy ünnepekre veszi elő, a virág pedig a „felesleges pénzkidobás” feliratú polcra került a fejében. A kapcsolatért hozott áldozatok mennyisége egy 1 és 10 közötti skálán 7-ről indult, és most már csak 3-nál tart…
Kovács máshogy működik. A havi költségvetési tervében szerepel egy „házasságerősítés” címszó, és ehhez minden hónapban hozzárendel egy összeget, amelyet csak erre a célra fordíthat. Ebből vesz virágot „csak úgy”, minden különösebb alkalom nélkül, ebből viszi el Kovácsnét hétvégenként moziba vagy étterembe. Pontosan tudja, hogy a házasság olyan, mint egy vállalkozás, amelybe mindig be kell fektetni valamennyit ahhoz, hogy virágozzon. Ha csak kivesszük belőle a tőkét, előbb-utóbb csődbe megy. Ő is 7-ről indult a kapcsolatért hozott áldozatok skáláján, ám miután elnyerte kedvese szívét, nem állt meg, sőt még jobban rákapcsolt, és ma már a 9-es körül jár.
Két pár ugyanolyan esélyekkel indul, ugyanolyan költségvetésű esküvőt tart, ugyanolyan távolra megy nászútra, mégis ha néhány év múlva meglátogatjuk őket, az egyikük otthona a béke szigete lesz, a másikuké meg a földi pokolhoz hasonló. Az egyikben tapintható a szeretet és a tisztelet, a másik tele van félelemmel, manipulációval, haraggal és megvetéssel.
Ön melyik életutat követi, kedves Olvasó: Szabóékét vagy Kovácsékét?
A cikk a Family magazin 2015/2. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
