Esküvőkön gyakran elhangzik a jól ismert bibliai idézet: „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Gyakran kérdezik tőlem: de lehet-e parancsszóra szeretni valakit? Ahhoz, hogy választ találjunk a kérdésre, vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről, hogy mit is értünk a szeretet szón.
Szeretem a töltött káposztát és a fánkot, de nem szeretem a lebbencslevest. Tudnék-e az említett ételek iránti vonzalmamon vagy ellenszenvemen parancsszóra változtatni? Biztos, hogy nem. Lehet, hogy önfegyelemből nem eszem meg, amit szeretek, és hogy meg ne sértsem a vendéglátómat, legyűröm, amit nem szeretek. (A gyerekek szülői parancsra néha ezt teszik a spenóttal…) Nevezzük el ezt a szeretetfajtát kívánságszeretetnek. Ógörög nyelven ez így hangzik: érosz.
Az érosz körébe tartozik minden testi élvezettel járó „szeretet”, így a puha és kedves állatkölykök simogatása és természetesen minden szexuális megnyilvánulás is. Az érosz jelentését legvilágosabban első unokám magyarázta el nekem hároméves korában, anélkül hogy ismerte volna ezt a szót. Húsvétra kapott egy élő kiskacsát. Az apja figyelmeztette: „Ne szorongasd annyira, mert megdöglik.” Mire ő: „De én a döglöttet is szeretem.” Ha tekintettel lett volna a kiskacsa érdekeire is, akkor azt mondhatnánk, hogy az éroszt beburkolta volna egy másik szeretetfajtába, a fíliába.
A fília ugyanis az „adok-kapok szeretet”. „Szeretlek, mert te is szeretsz engem.” Az említett esetben: „Élvezetes dolog simogatni téged, ezért kíméletesen bánok veled, hogy máskor is simogathassalak.” Nem nehéz itt felfedezni a saját érdeket, pontosabban az önzést. „Szeretlek, mert…” A szeretetnek tehát oka van: mert kedves vagy, szép vagy, ügyes vagy, okos vagy, élvezetes vagy, jó a humorod, jó vagy hozzám, stb. Ezen a kölcsönösségen alapul a legtöbb barátság. A fília sem valósul meg parancsra. A szülők néha megpróbálják utasítani a gyereküket, hogy kivel barátkozzanak és kivel ne, de ez általában sikertelen.
A Biblia azonban nem érosz-, nem fília-, hanem agapészeretetre szólít fel minket, amikor azt mondja, hogy szeressük egymást. Ez az a szeretet, amely megfelelő mederbe tereli az éroszt és a fíliát is. Ilyenkor ugyanis nem a saját érdekem érvényesül, hanem a másiké. „Szeretlek függetlenül attól – sőt néha annak ellenére –, hogy milyen vagy.” Szeretni valakit azt jelenti, hogy az illetőt magammal szemben is előnyben részesítem; kutatom, hogy mire van szüksége, és arra törekszem, hogy betöltsem a szükségleteit.
Képesek vagyunk-e mi, emberek önmagunktól ezzel a szeretettel szeretni? Nézzünk erre egy bibliai példát! Egy alkalommal Jézushoz vittek egy születése óta béna embert. Jézus azt mondta neki: „Kelj fel és járj!” Nyilvánvaló, hogy ez lehetetlennek tűnt az illető számára, mégis engedelmeskedett a felszólításnak. De mi történt volna, ha nem így tesz, azt gondolva: „Erre én úgysem vagyok képes”? Ebben az esetben nem tapasztalta volna meg a csodát.
Engedelmeskedni a szeretet parancsának – ugyanúgy hitből fakadó lépés. Amikor pedig megtörténik a csoda (például képes leszek jót tenni azzal, akit ki nem állhatok), következik a tanulási folyamat: a szeretet gyakorlása. A bénának is gyakorolnia kellett a járást, amikor gyalog hazament, cipelve a hordágyat is, amelyen odavitték.
Higgyük el Istennek, hogy ő megadta nekünk a szeretet képességét! Ez azt jelenti, hogy ő szereti általunk a másik embert. Részünkről odaszánás és engedelmesség kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Más szóval: gyakorolnunk – vagyis tanulnunk – kell a szeretetet.
A cikk a Family magazin 2010/3. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
