Tanulási nehézségek kisiskoláskorban
Manapság egyre többet halljuk a szülőtársaktól, hogy a gyermekük „diszes”, figyelemhiányos vagy éppen hiperaktív, és emiatt teljesít gyengébben az iskolában. A szkeptikusok – többnyire a jó tanulók szülei – szerint viszont csupán gyengébb képességű, lusta, neveletlen, motiválatlan vagy agresszív az illető. Ilyen egyszerű lenne?
A tanulási nehézségeken a szakemberek olyan zavarokat, rendellenességeket értenek,
· amelyek következtében egy gyereknek az intelligenciaszintjétől függetlenül komoly problémát okoz az írás, olvasás és/vagy számolás elsajátítása,
· s amelyek hátterében nagy valószínűséggel a központi idegrendszernek a szokásostól eltérő fejlődése, működése áll.
Az érintett gyerekeknek sokszor rendkívül magas az intelligenciahányadosuk, ezért tűnik érthetetlennek, hogy miért teljesítenek annyira alul az iskolában. Így aztán szülők és tanárok egy idő után könnyen kimondják róluk az ítéletet: biztosan lusták, érdektelenek.
Egyes felmérések szerint az iskolások 20%-a, azaz minden ötödik gyermek küszködik valamilyen tanulási problémával. A sajátos nevelési igényű gyermekek között a fiúk aránya hatszoros a lányokhoz képest.
Milyen típusai vannak a tanulási zavaroknak?
· Mozgáskoordinációs nehézségek esetén a finommotoros készségek (ez kell például a rajzoláshoz, vágáshoz) vagy a nagymotoros mozgások (futás, mászás) okoznak gondot. Ezek ott jelentkeznek, ahol szükség van a kéz vagy a láb és a szem koordinációjára (például ceruzafogásnál, inggombolásnál).
· Ha valaki diszkalkuliás, akkor a matematikai műveletek végzése, a matematikai törvényszerűségek értelmezése, memorizálása során ütközik komoly akadályokba.
· Akinek nyelvi nehézségei vannak, az nem tudja elmondani a szavak értelmét, annak rendkívül szegényes a szókincse, nem képes egy szöveg tartalmát visszaadni.
· Diszlexia esetén nem alakul ki a hangok, betűk, szavak közötti kapcsolat: az illető nem tudja értelmezni az egyes szavak jelentését, túl lassan, sok hibával, akadozva olvas.
· Diszgráfiáról akkor beszélünk, ha egy gyermek rendkívül nehezen boldogul a szavak, betűk másolásával, ha az írása rendezetlen, hullámzó, ha szokatlanul rossz a helyesírása.
· A látási és hallási folyamatok feldolgozásának fontos szerepe van az olvasásnál és az írásnál. Akinek auditív feldolgozási zavara van, annak a hallásával, a beszédértésével vannak gondok: nem helyesen értelmezi a hangokat írásban és/vagy az olvasás során. Akinek pedig vizuális feldolgozási zavara van, annak a látási érzékelése nem jó: ilyenkor a formák, a betűk alakja, az olvasás és írás iránya, a távolságok és mélységek nem megfelelő érzékelése vezet tanulási problémákhoz.
Ki számít veszélyeztetettnek?
Az iskolai kudarcok megelőzése érdekében rendkívül fontos a különféle részképességzavarok korai felismerése. Minél fiatalabb korban kezdenek el foglalkozni valakivel, annál hatékonyabb lehet a fejlesztés: ekkor ugyanis az agyi idegpályák még tanulékonyabbak, könnyebben rávehetők a változásra.
Már óvodáskorban érdemes odafigyelnünk a következő jelekre, különösen akkor, ha egyszerre több is előfordul közülük:
· ha a gyermekünk túl későn kezd el beszélni,
· ha pösze vagy más beszédhibája van,
· ha feltűnően rossz a ritmusérzéke,
· ha túlságosan szegényes a szókincse,
· ha az életkorához képest sok nyelvtani hibát ejt,
· ha a beszédében gyakori a hangátvetés, szótagcsere (például madrág-nagrág, létra-rétla),
· ha tükörírással ír,
· ha gyenge a verbális, vizuális vagy a beszédhang-emlékezete,
· ha nehezen tanulja meg a színeket, a napok, hónapok nevét, a számokat,
· ha nehezen tájékozódik térben, összekeveri az irányokat,
· ha nem egyértelmű, hogy melyik keze a domináns,
· ha nem alakul ki megfelelő testképe, testsémája,
· ha túlságosan mozgékony, állandóan fészkelődik, matat, mozgásban van,
· ha túl sokat beszél,
· ha nem tud várakozni, félbeszakítja mások tevékenységét, beszélgetését,
· ha hullámzó, ingadozó a figyelme,
· ha gyakran elveszíti a holmijait, túlságosan feledékeny,
· ha nehezen tudja elfoglalni magát, nem tud önállóan játszani.
Mi rejlik a probléma hátterében?
A szakemberek egyebek mellett megállapították, hogy bizonyos esetekben a diszlexia örökletes is lehet: a genetikusok szerint a hatodik kromoszóma rövidebb ágán lévő eltérés okozhatja a gondot. Ráadásul férfiágon az öröklődés magasabb arányú (50%), mint női ágon (25%).
Az is kiderült, hogy az agyi régiók közötti nem megfelelő kommunikáció, a közöttük lévő koordinációs probléma is vezethet tanulási nehézségekhez. Az anyaméhen belül, szülés közben vagy kora újszülöttkorban, illetve a koraszülötteknél fellépő oxigénhiányos állapotok is okozhatnak olyan minimális idegrendszeri károsodást, amely csak jóval később érhető tetten bizonyos részképességzavarokban.
Előfordulhat, hogy szervi ok húzódik meg az iskolai kudarcok hátterében: nem jól lát vagy nem jól hall a gyermek. Egy szemtengelyferdülés az olvasásnál okozhat nehézségeket, míg egy állandóan gyulladt fül, megnagyobbodott orrmandula következtében az egymáshoz nagyon hasonló hangok (v-f, t-d, ty-gy-ny) megkülönböztetése jelent gondot.
A mai gyerekek egészen más életmódot folytatnak, más környezet veszi körül őket, mint a pár évtizeddel ezelőtti generációkat: ők még sokkal többet mozogtak a szabadban, fára másztak, fogócskáztak, szaladgáltak, labdáztak, közösen játszottak szabályjátékokat, amelyekkel fejlesztették a mozgásukat, koncentrációs és szociális képességeiket. A számítógépes és televíziós világ elterjedése előtt a beszélgetésnek, a meseolvasásnak, a közvetlen társas kapcsolatoknak is jóval nagyobb szerep jutott.
Végül a nem megfelelő olvasástanítási módszer, a túl gyors tempó, amely nincs tekintettel az egyéni érésbeli különbségekre, szintén felelőssé tehető az iskolai kudarcokért.
Fontos megértenünk, hogy ezek a gyermekek másképp érzékelik-értelmezik a világot, más módon látnak, más módon hallanak, éppen ezért másképp tanulnak, mint a társaik. Attól még, hogy bizonyos területeken fejlesztésre szorulnak, vagy később érnek, másutt kimagaslóan tehetségesek is lehetnek.
A cikk a Family magazin 2014/1. lapszámában jelent meg.
