„Nálunk miért áll még a karácsonyfa? Le kellene bontani, Eszti néni is mondta a suliban!” – jött haza nagyfiunk hétfőn, vízkereszt napján. De tényleg, meddig is tart az ünnep?
Az első közös karácsonyunkon megállapítottuk, hogy január 6. nagyon hamar eljön, és még olyan jólesik gyönyörködni a feldíszített fában, úgyhogy megbeszéltük, hogy a férjem január közepi szülinapja lesz a mi közös dátumunk, amelyet még megvár a karácsonyfa. Utána, mert már muszáj is, lebontjuk. (Így aztán nem csoda, hogy még májusban is találtam tűleveleket a parketta rései között…)
Idén egy alig egyéves baba mellett nem állítottunk bent karácsonyfát, de mivel úgyis szerettünk volna fenyőt ültetni, a teraszon díszítettük fel a csemetét, hátha utána megmarad majd a földben is. Így ezúttal sem a tűlevélpotyogás, sem az „útban van már ez a fa” nem sürget – a teraszajtó előtt még jó látni rajta a karácsonyi díszeket, fényeket. (Közben az utolsó szelet bejglik fogynak.)
Az, hogy a karácsony meddig tart, persze nem a fán múlik. Tart még az öröm akár az ajándékok, akár az ünnep miatt? Maradt még szeretet a karácsonyról? Tart még a lelkesedés…?
Talán még nem késő, hogy a karácsonyfával és a díszekkel együtt ne tűnjön el minden az ünnepünkből.
A szerzőről
