A házasság hete során, Valentin-napon talán jobban odafigyelünk a párkapcsolatunkra – és még inkább előtérbe kerül az, hogy miként tarthatjuk egyben a családunkat továbbra is. Mi arra a garancia, hogy a jövő évi házasság hetét is együtt töltjük majd? Van egyáltalán valami recept erre…?
Amerikában a válások aránya körülbelül 50%-os, tehát minden második pár elválik. Sajnos nálunk is hasonló adatokat mérnek. Ha úgy gondoljuk, hogy a keresztények között lényegesen jobb a helyzet, akkor tévednünk kell. Craig Groeschel, a From this day forward című könyvében írja, hogy a kutatási eredmények alapján nagyjából ugyanez az arány a keresztények között is. Lutri lenne akkor a házasság? Az sem jelent védelmet, ha hívő emberként kötjük össze a társunkkal az életünket? Lehetséges lenne, hogy ugyanannyira vállalunk felelősséget, ugyanannyira köteleződünk el, mint azok, akik nem istenhívők?
Amikor a kutatók tovább vizsgálódtak, arról érdeklődtek a pároknál, hogy szoktak-e együtt imádkozni a házastársukkal. Az eredmény megdöbbentő lett: a keresztények mintegy 8%-a válaszolt csak igennel, köztük azonban a válási arány kevesebb lett, mint 1%! Megállapították tehát, hogy azok, akik együtt imádkoznak, jóval nagyobb eséllyel együtt is maradnak. (Erről ír Jim Cymbala is a Friss szél, friss tűz című könyvében.)
Gondoljunk bele egy pillanatra: ha valami nehéz feltétele lenne az „együtt maradásnak”, mit tennénk meg érte? Ha az lett volna az eredmény, hogy „akik hetente egyszer egy estét együtt töltenek, együtt is maradnak”, rááldoznánk azt az időt? És ha az lett volna a kutatásban, hogy „akik évente kétszer együtt mennek nyaralni, együtt is maradnak”, akkor elmennénk? Ha pénzt, időt, energiát kellene áldozni rá, mi mindent tennénk meg a házasságunkért, családunkért…?
Úgy tűnik, nem ezeken múlik. Egészen kevés kell hozzá: rendszeresen együtt imádkozni. Egymásért, a családunkért, a következő napért, a problémákért, betegségek miatt – a lényeg az, hogy együtt tegyük.
Azért ez nem tűnik teljesíthetetlen feltételnek ahhoz, hogy a házasságunk, családunk egyben maradjon…
A szerzőről
