Elsős nagyfiunk mostanában többször panaszkodott, hogy fáj a feje. Nem is látja jól a táblát, lám, a tanító néni már a második padba ültette nagytermetű létére, üzeni is, nézessük meg a gyerek szemét. Meg is beszéltük, hogy ugyan az iskolakezdés előtt kivizsgáltattuk, akkor még rendben volt, de hát a terhelés, fáradtság, ki tudja… Elmegyünk.
A vizsgálat előtt volt még egy kis időnk, megnéztük a kereteket, rögtön talált is olyat a nagyfiú, amelyik pont nagyon tetszett neki. Az árától kicsit megszédültem, na meg a látványtól is: az én „kis nagyfiam” szemüveges lesz eztán?
A vizsgálat már gyanús lehetett volna: Lóci vontatottan olvasta a betűket, számokat, gondolkodott, vajon nullaaa, vagy neeem, inkább nyooolc… A gépbe, ahová farkasszemet kellett volna mereszteni, hunyorgott, pislogott, alig tudta bemérni a pupilláját a műszer.
Aztán, amíg megkapta a szemcseppeket, kint kellett várakoznunk. Ezalatt megtudtam, milyen menőn is néz ki B. és G. a suliban szemüvegben, és láttam-e, hogy ő is éppen olyan vagány ebben a keretben, és most, hogy így próbálgatja, jé, máris jobban lát vele.
Az ablaküveggel, ugye, a próbakeretben.
Meg sem lepődtem, hogy a vizsgálat is ezt igazolta: egy alig negyedecske az egyiken így, ugyanennyi a másikon úgy – erre még a szemész sem adna a saját gyerekének szemüveget. De ha gondolom, vehetünk neki…
…na, igen: napszemüveget a mellette lévő diszkontboltban (azért UV-szűrős az is) a tág pupillájú gyermeknek, amíg elmúlik a szemcsepp hatása. És azzal rögtön kiderült, hogy a szemüveg bizony kicsit nyom, ugráláskor leesik, bukfencezni sem igen lehet benne – nem is olyan könnyű a szemüvegesek élete!
Most már csak azon szomorkodik, hogy ezek szerint mégsem azért kapott rosszabb jegyet rajzból, mert nem látta jól a táblát, és mégsem azért kellett előre ülnie – de így már én sem értem, mi lehet az oka. Remélem, nem a hallása romlott…
A szerzőről
