Az utóbbi időszakra, úgy érzem, ez a közhely a legkifejezőbb. Figyeljük, mikor milyen új szabályok jönnek, enyhítés, új „kötelező” feladatok, mikor hova mehetünk vásárolni. Két hete még találgattuk, vajon újranyitnak-e az iskolák, óvodák. Mostanra kezd letisztulni, mi változik a hétköznapjainkban, és mi marad. És közben vágjuk a centit…
Szülők így még nyári szünetet nem vártak, mint idén, ez biztos. Az év végével leadandók, online felelések, dolgozatok jönnek, miközben már mindannyian elfáradtunk a közös tanulásban, itthoni feladatokban. Közben fellélegezhetünk kicsit?
Újrakezdődtek az edzések, és hamarosan van, akinek az óvoda, bölcsőde is újraindul. Kinyitottak a szabadtéri helyek, és már óvatosan étterembe is mehetünk. Sőt sorra nyílnak meg a határok is. Van, aki mer menni, és van, aki még kivár.
Tegnap osztálykirándulásra ment volna az iskolásunk a korábbi tervek szerint – mivel közösen még nem mehettek, szabadnapot kaptak az otthoni tanulásból, és „kötelezően ajánlott” családi kirándulás volt a program. Ötletünk sem volt már, mit csináljunk. A túrázásból elég volt, fáradtak is voltunk. Étterembe, zárt helyre meg még nem mennénk.
Így végül egy vadaspark felé vettük az irányt, ahol ráadásul nemcsak élő, hanem nagyon rég élt állatokat is láthattunk. Az élőket etették, a régiek hangját, méreteit csodáltuk. A gyerekek egyiktől másikig szaladtak, és közben amilyen játékra csak lehetett, felmásztak, kipróbálták.
Azt hiszem, a hollók etetése közben éreztem, milyen nagy szükségünk is volt már erre… (Biztosan a madaraknak is így éreztek.:) Végre nem volt semmi feladatunk, csak álltunk, és ámulva néztük, ahogy a hollók a gondozó mozdulataira, utasítására megfordulnak, ugranak, vagy épp kárognak egyet. A gondozó utána továbbment, foglalkozott a mosómedvével, a rókákkal, a nyestkutyával és az aranysakállal is: csodáltuk, ahogy azok mind szófogadó kutyák módjára hajtották végre az utasításokat.
Most mi is valahogy így vagyunk: várunk a jelekre, mit lehet, mit szabad. De közben csak tornyosulnak a feladatok, még egy leadandó, egy utolsó kreatív projekt, még egy videó, egy utolsó fotó év végéig. A hosszú hétvégén legyen csak az a „feladat”, hogy találjunk valamiben örömöt.
És közben nem baj, ha eszünkbe jut: ezen a hétvégén nemcsak a gyereknapot, hanem a pünkösdöt is ünnepeljük – azt, hogy az isteni Lélek velünk van. Ha ezzel a lelkülettel megyünk tovább, az nem csupán a nyári szünetig, hanem jóval tovább fog tartani.
A szerzőről
