Magas volt a mércém: bestseller sokáig szóba sem jöhetett. Kizárólag szépirodalom, ha már magyar szakos voltam! Jó, ha nagyon fáradt vagyok, esetleg egy kis Rejtő Jenő. Na, de egy sikerkönyv??
Mióta viszont már három gyerek igényli a figyelmemet, valahogy nem akaródzott levennem a polcról sem Jókait, sem Kodolányit, de még Mikszáthot sem – így aztán nem olvastam. Ha mégis, akkor pszichológiai témájú irodalmat, hiszem az más, azt lehet… Mostanáig.
Kezembe akadt ugyanis A viskó, és magával ragadott az a lendület, amellyel egészen hétköznapi módon beszél mindarról, ami egyébként olyan „ódivatúan” hangozhat fekete bőrkötésben. Jólesett arról olvasni, hogy Isten valóban itt van velünk együtt a nappaliban, a munkahelyen, bárhol – és szeret. És szeretné, ha minél többet tudnánk róla, és minél jobb lehetne a kapcsolatunk vele.
Szerettem volna még többet olvasni erről, és megrendeltem Az utolsó bűnevőt, amely talán életem első bestsellere volt. És kellemesen csalódtam! Nagyon jólesett, ahogy azonnal „átkapcsolt” egy másik valóságba, így egészen nagy utazást tettem meg térben és időben a kanapénkról. És a kalandokon át mesélt arról, aki igazán fontos, aki miatt megéri kockáztatni mindent, és aki igazi felszabadulást, megbékélést teremt abban, aki összeköti vele az életét.
És bár itthonlét van, a tanulás, munka, játék mellett főzni is kell, és közben persze a ház se szaladjon el velünk, mégis sikerült találnom egy kis időt, amikor egy jó könyv kikapcsolhat, átvihet egy másik valóságba. Azaz dehogy: a valóság ugyanaz, csak a díszlet más.
Úgyhogy már ki is szemeltem a könyvespolcon a következőt: Tűzálló. De ajánljatok: mi jöjjön utána?
A szerzőről
