Az éves hajtás után a karácsony és újév közötti hét lehetőséget ad a lecsendesedésre, a számvetésre és a terveink-álmaink átgondolására. Szerkesztőségi tagjaink között akadnak olyanok, akiknek erre jól bevált módszereik vannak. Az alábbiakban ők osztják meg tapasztalataikat.
Lista a hűtőn
Minden évben készítek egy tervlistát, amelyet kiteszek a hűtőre, hogy mindig szem előtt legyen.
Az év végi számvetést azzal kezdem, hogy végignézem, mit sikerült teljesítenem ezekből. Hálát adok azokért, amik megvalósulhattak, és azokat, amik nem, újra mérlegelem. Ha továbbra is fontosak számomra, akkor átviszem őket a következő évi listára.
Ezután megfogalmazom az új terveket – „jakabi feltételekkel”: „ha az Úr akarja, és élünk, ezt és ezt fogjuk tenni”. A listát kinyomtatom, és kiteszem a hűtő oldalára.
Rám az jellemző, hogy mindent egymás után írok, ami eszembe jut, a praktikus céloktól a lelki dolgokig, és utána sem csoportosítom őket. Ez van, akit zavar (például a feleségemet, mert ő jobban szereti az átlátható rendszereket), de én együtt tudok élni ezzel az összevisszasággal. 🙂 Így a tervek között a „lelki megújulás”–t követheti a „kertrendezés” vagy éppen a „közös nyaralás”, utána jön egy családtag neve, akit segíteni szeretnénk, vagy akiért imádkozunk, és így tovább.
Ahogy az év során haladunk előre, és ahogy megvalósulnak a kitűzött tervek, úgy pipálom ki a listán őket. A cél az, hogy lássam a haladást, és ne vegyem természetesnek, ha valami teljesül. Néha nehéz, összetett dolgok oldódnak meg könnyedén, mennyei olajozottsággal, máskor meg egyszerűnek tűnő dolgok tolódnak évekig, és kerülnek át a következő évi listára.
A számvetést egyénileg is végezhetjük, de én a családot is be szoktam vonni ebbe. Ilyenkor a családi kupaktanács tervez és értékel – ez a gyerekeknek is nagy élmény szokott lenni. Sokszor fényképnézegetéssel is összekötjük a „szertartást”.
Ezután a listát elteszem egy dobozba, ahol a korábbi évek terveit gyűjtöm. Visszatekintve ezek a listák megmutatják majd, hogy mik foglalkoztattak minket, milyen álmaink, vágyaink, szükségeink voltak, és mire hogyan kaptunk választ Istentől.
Kapocs Attila
Változások öröme és az állandóság vigasztalása
Szeretem a számvetést, úgyhogy a családom is kénytelen volt megszeretni. Már karácsonykor elkezdődik ez nálunk, amikor a családtagjainkkal körbeülünk, és megosztjuk egymással, hogy a magunk mögött hagyott évből miért vagyunk igazán hálásak. Ezekért aztán közös imádságban mondunk köszönetet a Nagy Ajándékozónak. Amik elhangzanak, azokat le is szoktam jegyezni, és egy levélben megosztom a barátainkkal, hozzánk közel álló testvéreinkkel. Különösen hálás vagyok azokért az emberekért, családokért, akiket beengedhetünk így az életünkbe, mert bár nem tudunk mindenkivel napi kapcsolatban lenni, imádságaik által ők is részesei az életünknek. Őszintén szólva számomra mindig ez a legfontosabb hálaadás, hogy van kiknek írni, hogy embereket, kapcsolatokat, találkozásokat kapunk Istentől, akiket mi ugyanúgy hordozhatunk előtte.
Az év utolsó napján mindig kiderül, hogy rettenetesen unalmas népek vagyunk: imádkozni szoktunk, és a pezsgőt sem szeretjük, s ha végzünk az év értékelésével, már megyünk is aludni. Számunkra mégis nagyon különleges ez a nap, mert újra és újra rácsodálkozunk arra, mi mindent tett velünk Isten egyetlen év alatt.
A gyakorlatban annyi történik, hogy fogjuk az összes naptárunkat (fali, személyes, Google…), és havonként végigbogarásszuk őket. A summájukat hálaadásként leírjuk, majd egy borítékba tesszük az előző évi mellé. Mindig úgy emlékszünk, hogy nem történt velünk semmi – a végére mégis megtelik a szívünk azzal, hogy mennyi mindenen vezetett keresztül minket Isten.
Van egy kérdéssorunk is, amelyet szilveszterkor mindig előveszünk. A kérdések nem változnak évről évre, mi viszont igen, és még mindig tudunk meglepetést okozni egymásnak. Például abban az évben, amikor a párom betöltötte az ötvenet, arra a kérdésre, hogy mit tanult meg az elmúlt esztendő során magáról, azt válaszolta, hogy „ő is tud hibázni”. Merítsenek ebből reményt azok, akik – így vagy úgy – szintén ezzel a „tökéletességgel” vannak megverve! 🙂
Parti Judit
A cikk a Family magazin 2018/4. lapszámában jelent meg.
