„Nem találkoztunk mi már valahol?” – a filmekben általában ez a klasszikus „ismerkedős” szöveg, így indul a hős és a hősnő kapcsolata. Persze az életben ennél jóval szövevényesebbek is lehetnek az egymáshoz vezető utak. Sorozatunkban ilyen különleges megismerkedési történeteket mutatunk be – azzal a nem titkolt céllal, hogy a néha minden reményt feladó keresgélőket is bátorítsuk: Isten útjai kifürkészhetetlenek…
Hegedűs János Marcell hosszú időn keresztül szervezett keresztény ismerkedési esteket, ahol harminc év körüli fiataloknak segített az egymásra találásban. Aztán egy szép napon maga is párra lelt – igaz, épp nem egy általa meghirdetett alkalmon, hanem egy nyári táborban. Ott találkozott Csibi-Kuti Eszterrel.
Büszkeség és balítélet
– Mi tagadás, János azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy részletesen érdeklődött a szállás minőségéről, végül aztán magának inkább másutt keresett a közelben helyet – meséli nevetve Eszter. – Másrészt pedig a programokon csak részben vett részt, ebből is hamar látszott, hogy elég szabad lélek.
– Valóban így volt – vallja be János. – Még azzal is tetézve, hogy mivel a táborban ott volt Eszter húga is, aki nagyon hasonlít a nővérére, időnként összezavarodtam: akkor most ebből a lányból egy van, vagy kettő? Csakhogy a rövid beszélgetések hatására mégis valami megmozdult bennem Eszter iránt. Nyitott, kedves, őszinte lánynak tűnt. De ami különösen meglepett, hogy Isten szinte ráirányította a figyelmem. Egyik éjjel ugyanis azt álmodtam, hogy útnak indulok egy családi házból, és rohan felém két, három és öt év körüli kisgyerek. Velem akarnak jönni, ám én azt mondom nekik: „Maradjatok, jó lesz itthon anyuval!” És Eszter volt az álombéli anyuka… A legjobban az fogott meg, hogy ebből a képből csodálatos nyugalom, harmónia áradt, egy olyasfajta szabadság, amilyet a dicsőítő dalok éneklése alatt élünk át. Még másnap is ennek a bűvöletében éltem, és ezen keresztül kezdtem tekinteni Eszterre. Úgy is mondhatnám: nem kellett Esztert megkeresnem, hanem Isten által besétált az életembe…
És valóban így volt: már a hazautazás másnapján hívta is őt, hogy találkozzanak, mert beszélni szeretne vele. Elmesélte neki is ezt az álmot, de Eszterben akkor még elevenen éltek a fiúval szembeni fenntartásai, úgyhogy csak annyit kérdezett vissza: „Ezt hogy értsem? Szeretnél velem még többször is találkozni?”
Bizony így volt. És a sok séta és beszélgetés hatására Eszter véleménye is megváltozott:
– Rájöttem, hogy János egyáltalán nem viccel, sőt! Nagyon mély kapcsolata van Istennel. Amire más gondolkodás nélkül igent mond, ő mindig alaposan megvizsgálja az Ige mérlegén. Az ilyen impulzusokból elkezdett kibontakozni előttem, hogy milyen értékes és szeretetteljes a személyisége.
„Takarítsd ki a szobát, mielőtt vendéget fogadsz”
János úgy fogalmaz, hogy Isten pontosan látja mindennek az alkalmas idejét, mert éretté kellett válnia ahhoz, hogy igazán értékelni tudja Esztert. Ahogyan korábban az ismerkedős alkalmakon maga is tanította: „Először takarítsd ki a szobát, mielőtt vendéget fogadsz.” Neki magának is közelebb kellett kerülnie Istenhez, még mélyebbé kellett válnia a hitének, míg Isten szinte elé vezette Esztert.
Ahogyan egyre jobban mélyült a kapcsolatuk, Eszter sejtette, hogy előbb-utóbb a lánykérésre is sor kerül. Izgatottan várta, hogy mikor jön el a nagy nap. Egy ízben például a Duna-kanyarban kirándultak, és a gyönyörű kilátást csodálták, amelyet borús felhők kereteztek. Ekkor János megjegyezte, hogy milyen „tökéletes” randiidő ez, ha most elővenne egy gyűrűt, a szél kitépné a kezéből. Majd jelentőségteljesen a zsebéhez nyúlt, és megkérdezte: „Tudod, mit fogunk most csinálni?” Ekkor megdobbant Eszter szíve – de a fiú csak a telefonját vette elő, hogy fotót készítsen… Néhány ilyen eset után Eszter már kezdte feladni, hogy kitalálja, mikor jön el a nagy nap, míg végül egy szép vasárnapon János elvitte őt ugyanoda, ahol először beszélgettek. Amikor végre senki nem volt a közelben, letérdelt elé – és ezúttal már nem a mobilja volt a kezében, hanem a gyűrű.
A felhők felett
Az esküvőre idén májusban egy nem mindennapi helyen került sor: Izraelben, az Olajfák hegyén mondták ki a boldogító igent.
– Nekem támadt ez a gondolatom, hogy Jézus életének színterén kössünk szövetséget egymással – magyarázza János. – Eszter kicsit vonakodva egyezett bele, hiszen akkor nem lehet násznépünk. Jelentkeztünk is egy útra, amelyet a közösségünk szervezett, de sajnos már betelt, így el kellett engednünk ezt az álmunkat. Azonban alig telt el egy hónap, hívtak minket, hogy valakik visszamondták az utat, mégis mehetnénk. Addigra Eszterben is várakozással teli örömmé alakult a korábbi bizonytalanság.
– A döntésünk persze azzal járt, hogy tudtuk: csak mi ketten leszünk az esküvőnkön, na meg Takács Ferenc lelkipásztor, aki vezette a csoportot, és az Úr, de úgy voltunk vele, hogy ez lesz a mi közös alkalmunk Istennel, és utólag majd otthon is megünnepeljük a násznéppel – veszi át a szót Eszter. – Az esküvőt az út hetedik napján, a születésnapomon tartottuk. Éppen aznap érkeztünk Jeruzsálembe a csoporttal, és a szállásunk az Olajfák hegyén volt. Vacsora után átöltöztünk az esküvői ruhába, és kisétáltunk a kertbe, amely mögött az óváros esti fényei csillogtak. Minden nagyon szabad volt, nem kellett azon izgulni, hogy mi nem sikerül, hiszen nem volt különösebb szervezés.
Kiderült, hogy mégis lett násznép, mert az egész turistacsoport ott állt énekelve sorfalat a kiszemelt „oltárig”… Mindenki természetesnek vette, hogy részese szeretne lenni a fiatalok megható és rendhagyó eskü(vő)jének. Ők pedig szinte a felhők felett lebegtek. Eszter arca még most is ragyog, ahogyan erről a napról mesél:
– Az egész alkalomból csak arra emlékszem, hogy ott állunk Isten színe előtt, nézzük egymást boldogan, letörölhetetlen mosollyal, és megszűnt minden körülöttünk. Teljesen elöntött minket a boldogság, az öröm és a nyugalom különös keveréke, mintha közösen átéltük volna a pünkösd örömét az eredeti helyszínhez közel…
Ezt – mint a turistacsoport s egyben az alkalmi násznép egyik tagja – én is tanúsítani tudom.
A cikk a Family magazin 2019/3. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
