Mihalec Gábor párterapeuta rovata
A feleségemmel pár évvel ezelőtt visszatértünk életünk egyik korábbi színterére, és körbejártuk azokat a helyeket, amelyek tizenhat évvel azelőtt a világot jelentették számunkra. Ott álltunk ketten a németországi Friedensau Egyetem kampuszán, a patak feletti hídon, ahonnan oly sokszor nézegettük az akkor négyéves kisfiunkat, amint a játszótéren a többi egyetemista gyerekeivel játszik. Dóri gyengéden hozzám bújt, és azt mondta: „Köszönöm, hogy beváltottad az ígéretedet.” Hirtelen zavarba jöttem, mert a legjobb igyekezetem ellenére sem tudtam rájönni, hogy miről is beszél. Látva zavartságomat, segítségemre sietett, és hozzátette: „Itt ígérted meg nekem, hogy soha többé nem fogunk nélkülözni.”
A pénzkérdés bizony kulcsfontosságú egy házasságban: az egyik legnagyobb erőforrás, de a legnagyobb veszekedések kiváltója is lehet. Kutatások szerint a pénz miatti vitatkozás a válás egyik legmegbízhatóbb előrejelzője, a házassági konfliktusok harmada pedig az anyagiak körül forog. Mi határozza meg, hogy erőforrás vagy válóok lesz-e? Vegyük sorra a legfontosabb tényezőket.
Ismerjük meg egymást – pénzügyileg is!
A pénz nem egyszerűen egy színes papírdarab vagy egy műanyag kártya, hanem egy szimbólum, egy szavakban nehezen kifejezhető vágy fizikai megtestesülése. David Olson, a világszerte elismert párterapeuta kutató szerint a pénz a következő négy dolgot testesítheti meg egy ember számára: a biztonságot, a kontrollt, az élvezetet, illetve egyfajta státust. Amikor tehát Dani és Gizus azon vitatkozik, hogy a 13. havi fizetésüket félretegyék vagy elutazzák, akkor nem az „előrelátó” kontra „tékozló” csap össze egymással, ahogyan az első látásra tűnhet. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyikük számára a pénz a biztonság jelképe, a másikuk számára pedig az élvezeté. Mivel mindkettő fontos része az élet teljességének, értelmetlen az egyiket jónak, a másikat pedig rossznak kikiáltani. Egyszerűen meg kell ismernünk, hogy a társunk számára mit jelent a pénz, milyen meggyőződések, értékek húzódnak meg az álláspontja mögött, és akkor máris sokkal könnyebben tudunk kompromisszumra jutni.
Megtakarítás és döntéshozatal
Minden gazdasági egységnél alapelvárás, hogy rendelkezzen legalább hathavi működésnek megfelelő tartalékkal. Miért lenne a család (mint a társadalom legkisebb gazdasági egysége) kivétel ezalól? Egy család pénzügyi stabilitását az mutatja meg a legjobban, hogy meddig tudná ugyanezen az életszínvonalon folytatni a működését, ha holnap minden befelé áramló pénzcsapot elzárnának. Sajnos ezt könnyebb leírni, mint megvalósítani. Nehéz ellenállni a csábításnak, amikor naponta több száz olyan üzenettel szembesülünk, amely éppen a másik irányba akar terelni bennünket. Az „addig nyújtózz, amíg a takaród ér” elv helyett a saját gazdasági érdekeiket követő szervezetek elhitették velünk, hogy mindenre most van szükségünk, most jár nekünk, mert megérdemeljük – akkor is, ha cserébe évekre vagy akár évtizedekre eladósodunk. A társadalom nagy részét rabul ejtették a következő mítoszok:
- Az adósság elfogadható és elkerülhetetlen.
- Egy kicsivel több pénz megoldaná a problémáimat.
- Tárgyak birtoklása boldoggá tesz.
Tudnunk kell azonban, hogy e mítoszok követésével nem a családunkat szolgáljuk, hanem olyan érdekcsoportokat, amelyek tudatosan ültették belénk ezeket a vélekedéseket, hogy aztán gondolkodás nélkül kövessük őket. Az eredmény: azon a pénzen, amellyel nem rendelkezünk, megveszünk olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségünk, hogy iriggyé tegyünk olyan embereket, akiket nem szeretünk. Nem hangzik túl bölcsen!
A megtakarítás fontosságát vegyük át a cégek világából, viszont nagyon vigyázzunk, nehogy ezzel együtt tudattalanul a döntéshozatali módot is átvegyük. A házasság ugyanis más elvek alapján működik. A cégek világában a nagyobb tulajdoni hányad nagyobb szavazati jogot garantál a döntéshozatalban. Ha tehát valakinek 51%-os tulajdoni hányada van, akkor gyakorlatilag mindenről ő dönt. Sokan hajlamosak ezt a házasságba is átemelni, és ezzel fájdalmas sebet ejtenek a társuk önbecsülésén, ami pedig házassági problémák egész lavináját zúdítja kettejükre. A házasság két egyenrangú ember életszövetsége, amelyben a döntéshozatal független a felek által megtermelt javak százalékarányától.
Családi költségvetési terv
Bénító az az érzés, amikor a hónap végén ott állunk az üres borítékkal és a lemerített bankszámlával, és azt kérdezzük: „Hová tűnt a pénzünk?” Ahhoz, hogy ezt soha többé ne kelljen átélnünk, vegyük a kezünkbe a pénzügyeink irányítását azzal, hogy családi költségvetést készítünk. Nagyon leegyszerűsítve a költségvetés azt jelenti, hogy mi mondjuk meg a pénznek, hogy hová menjen, ahelyett hogy utólag kérdeznénk, hogy hová ment.
Mindannyian ismerjük az ősi módszert: fogjunk egy papírlapot, rajzoljunk fel rá két oszlopot (bevétel-kiadás), és tételesen soroljunk be alájuk minden pénzmozgást. A cél, hogy a két oszlop mérlege a végén nullára fusson ki, vagy még jobb esetben a bevételeink maradjanak túlsúlyban. A nehezebb feladat az, hogy rávegyük magunkat arra, hogy legalább pár hónapig naponta rögzítsük a táblázatba az adatokat, és pontosan vezessük, hogy mire mennyit költöttünk. Én például ennek köszönhetően döbbentem rá, hogy korábban havi ötezer forintot költöttem üdítőre meg csokira (teljesen felesleges, sőt ártalmas dolgokra) – csak úgy, a benzinkúton a tankolás mellékhatásaként.
A kiadások tervezésekor három dologra különösen legyünk tekintettel – ezeknek ugyanis nagy jelentőségük van, mégis sokan átsiklanak felettük –: havonta szánjunk pénzt a megtakarításra, a házasságunk erősítésére és az adakozásra is.
Enyém, tiéd, miénk
Érdekes eredményre jutottak a Kaliforniai Egyetem gazdaságtudományi tanszékének kutatói, akik azt vizsgálták, hogy a párok pénzkezelési módja (külön kassza, részben külön kassza vagy teljesen közös kassza) miként befolyásolja a kapcsolatukkal való megelégedettségüket, valamint a válás valószínűségét. Az eredmény teljesen egyértelmű lett. A közös kasszán élő párok – vagyis akik üvegzsebbel állnak egymás előtt, egyenlő befolyással rendelkeznek a pénzük felett függetlenül attól, hogy ki mennyit tesz bele a közös kalapba – sokkal elégedettebbek a kapcsolatukkal, és kisebb valószínűséggel válnak el, mint azok, akik külön kasszát vagy részben külön kasszát vezetnek. A kutatók így összegzik: „Az eredmények nemcsak azt sugallják, hogy az elégedett párok szívesebben osztják meg a pénzüket egymással, hanem fordítva: a közös pénzkezelés pozitívan befolyásolja a kapcsolat minőségét.”
Mi ennek az oka? A közös pénzkezelés során a párok kénytelenek egyeztetni az értékrendjüket, közösen kell tervezniük és döntéseket hozniuk, és ennek sikeres elsajátítása hasznukra válik az élet megannyi más területén is. Emellett természetes módon beáll náluk a hatalmi egyensúly, és mindketten úgy érzik, befolyással vannak a kapcsolatukra. Márpedig ezek nagyon fontos elemei annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Mint oly sok minden a házasságban, a pénzkezelésünk is elsősorban tudatosság kérdése. Tájékozódjunk, hozzunk jó döntéseket, működjünk együtt, és állítsuk a pénzt a szolgálatunkba ahelyett, hogy mások érdekeit szolgálnánk vele a kapcsolatunk kárára!
Mihalec Gábor a témáról bővebben is ír a Gyűrű-kúra című könyvében.
(Harmat Kiadó, 2019. Ára: 3500 2800 Ft.)
További információ a szerzőről:
Megjelent a Family 2020/1. számában.
A szerzőről
