Bevallom, korábban nem ismertem ezt a szót, egy edzőtől hallottam. Akcelerált, vagyis fejlődésben előrehaladott gyerekeknek nevezzük azokat, akiknek a biológiai életkora magasabb, mint a kronológiai, tehát ha például egy hétéves gyermek egy kilencéves szintjén áll a mozgáskoordinációját, testi fejlettségét tekintve. Még mielőtt bárki azt gondolná, minizsenit vizionálok a gyerekeinkbe – nem, nem róluk lesz szó.
Az edző elmondta, hogy vannak olyan gyerekek, akik a korukat megelőző módon játszanak: ez ugyan „pillanatnyi” előnyhöz juttatja őket, ám valószínűleg a többiek utolérik majd őket. Így jöhet létre például olyan helyzet, hogy egy akcelerált kisgyerek passzol már a többieknek focimeccsen, de ők a viszontpasszra majd talán csak fél év múlva lesznek képesek…
Egy baráti házaspár mesélte, hogy mennyire odafigyelnek arra, hogy másoknak adjanak: akármilyen apróságot is, de kifejezzék vele a szeretetüket. Úgy adnak vissza egy könyvet, hogy tesznek mellé egy tábla csokit. Odafigyelnek arra is, hogy szüksége van-e valamire a környezetükben élőknek, hogy ha észrevesznek ilyet, adhassanak nekik. Úgy mondták: egyszer talán majd vissza is kapják – nem a kölcsönt, hanem a szeretetet.
Karácsony közeledtével egyrészt fókuszba kerül az adakozás, sokan keresik az alkalmat, hogy valakikkel jót tegyenek az ünnepen. Cipősdobozolnak, pakkot készítenek, pénzt küldenek – és ez egészen felemelő, szép szokássá lett már. Ezzel együtt viszont mintha a „kevésbé ismeretleneknek” már nem maradna… Nem pénz, nem csomag, nem ajándék. Szeretet.
Mindenki nyakon van öntve a programokkal, amelyeknek mind meg kell lenniük az ünnepig; hol itt, hol ott kell helyt állni, és persze mindre készülni… És a sok tenni- és intéznivaló közben óhatatlanul is egymásba botlunk. Botlás nyilván minden vita, tisztázatlanul hagyott félreértés, egy-egy szaftosra sikerült pletyka – és mintha valóságosan is belebotlanánk a másikba közben, csak hogy kicsit azért fájjon neki.
Tudunk-e vajon „akceleráltan szeretni” karácsony előtt is? Tudjuk-e úgy adni a szeretetpasszt, hogy nem nézzük, visszakapjuk-e még idén? Úgy kedvesnek lenni a másikhoz, hogy nem fogja rögtön viszonozni. Adni annak is, aki kevésbé ismeretlen. És nem botlani folyton egymásba.
A szerzőről
