Pár évtizeddel ezelőtt még hihetetlennek tűnt, hogy normálissá válik majd az a látvány, hogy a párok a telefonjukba temetkeznek a vacsoraasztalnál, az esti filmnézés közben vagy a randijukon. Ma pedig már meg sem lepődünk rajta, annyira elfogadott. Órákig nézzük az okostelefonunk, tabletünk képernyőjét, görgetjük a közösségi oldalakat, és bele sem gondolunk abba, hogy ennek a rossz szokásnak milyen következményei vannak a családi életünkre, párkapcsolatunkra nézve.
Egy felmérés szerint a magyar emberek a szabad idejükben naponta 5,8 órát nézik a különféle kijelzőket, a számítógépet, televíziót és a mobileszközöket együttvéve. Ennek tükrében különösen elgondolkoztató, hogy milyen gyakran halljuk – vagy éppen mi magunk mondjuk –, hogy mennyire nincs időnk egymásra, a házasságunk ápolására. Pedig időnk lenne, csak éppen mással töltjük, másra szánjuk oda…
Ártalmatlan harmadik?
Ha folyton a képernyőt bújjuk, azzal tulajdonképpen nem mást teszünk, mint hogy beengedünk a kapcsolatunkba egy harmadik felet, „aki” első ránézésre ártalmatlannak tűnik. Amikor arról hallunk a baráti körünkben, hogy valaki félrelépett, meghökkenünk, sajnálkozunk. Azon viszont szinte fenn sem akadunk, ha azt látjuk, hogy a párok egymás mellett a telefonjukat bújják, és alig szólnak egymáshoz… Pedig hosszú távon ez is ugyanúgy elhidegüléshez, a felek eltávolodásához vezet, mint amikor egy harmadik fél tűnik fel a kapcsolatban. Nem is beszélve arról, hogy a közösségi oldalakon lévő posztok milyen hamis képet adhatnak ismerőseink vagy éppen ismeretlen emberek életéről. Minél többet látjuk az éppen ilyen-olyan szigetekre utazó influenszereket, annál inkább növekedhet bennünk a saját életünkkel való elégedetlenség. Nézzük a „mindig boldog” párokat az Instagramon, és azon gondolkodunk, hogy a mi házasságunk miért nem ilyen izgalmas és szenvedélyes.
Személyesen is tapasztaltam már ezt, ugyanis a saját közösségi oldalaimon én is megosztok képeket és bejegyzéseket, illetve a férjemmel együtt kis videókat is szoktunk készíteni, amelyekben gyakran beszélünk arról, hogy a párkapcsolatokban természetesek a konfliktusok és a problémás időszakok. Igyekszünk nemcsak a boldog pillanatokról beszámolni, hanem a realitást is bemutatni, mégis elég gyakran kapunk olyan üzeneteket, hogy rólunk igazán nem gondolták volna, hogy vannak gondjaink, hiszen annyira tökéletesnek tűnik a kapcsolatunk. Nagyon nagy terhet teszünk a házasságunkra, ha elhisszük mindazt, amit a közösségi oldalakon látunk, és ehhez kezdjük mérni, hasonlítani magunkat vagy a párunkat. Irreális elképzeléseket erősítünk magunkban arról, hogy mit jelent a harmonikus, sikeres élet, és emellett rengeteg időt pazarolunk el – amelyet tölthetnénk akár azzal is, hogy építjük, gondozzuk a kapcsolatainkat, vagy egyéb, hasznos dolgokkal foglalkozunk, például olvasunk, zenélünk vagy sportolunk.
Tudatosság és minőségi idő
A férjemmel együtt mi is folyamatosan monitorozzuk magunkat, hogy milyen a közösségi médiához és a különböző kütyük használatához való hozzáállásunk. Igyekszünk tudatosak lenni a közös időnk eltöltésében és olyan irányelveket megfogalmazni erre vonatkozóan, melyek mindkettőnk számára elfogadhatóak. Túloznék, ha azt állítanám, hogy mindig sikerül ezeket betartanunk, de próbálunk szembemenni az árral, hiszen tudjuk, hogy milyen értékes és fontos az egymásnak szentelt minőségi idő. Az alábbi döntéseket hoztuk például:
- Ha kimondottan randiestet tartunk, akkor teljes mértékben mellőzzük a telefonhasználatot. A legtöbb esetben még a szobában sincs velünk a mobilunk. Ezalól kivételt képez, ha sétálni vagy vacsorázni megyünk, és a kisbabánkra valamelyik családtagunk vigyáz – ilyen esetekben természetesen nem némítjuk le a telefonjainkat.
- Amikor „csak úgy” beszélgetünk egy átlagos hétköznapon, akkor is igyekszünk nem nézegetni a telefonunkra érkező értesítéseket. Amíg a társunkat hallgatjuk, addig várhatnak az üzenetek, kommentek.
- Étkezés közben egyáltalán nem használjuk a mobilunkat.
- Ha éppen beszélgetünk, sétálunk, filmezünk, vagy csak úgy együtt vagyunk kettesben, és ezalatt valamelyik családtagunk vagy közeli barátunk hív, akkor megkérdezzük, hogy fontos mondanivalója van-e, vagy esetleg ráér-e, hogy visszahívjuk.
- Amikor a társunk hazaér a munkából, és mi éppen telefonálunk, akkor igyekszünk nem szaporítani a szót, és szépen lassan elköszönünk attól, akivel éppen beszélgetünk. Természetesen abban az esetben, ha fontos ügyről van szó, akkor ezt jelezzük a párunknak.
Ezek egyszerű, mindenki által könnyen használható, nem túl szigorú irányelvek, melyek védik a közös időnket. Biztosan vannak olyanok, akik számára túlzásnak tűnhetnek, de lehetnek olyanok is, aki éppen ellenkezőleg gondolják: túl megengedőnek tartják a fenti pontokat. A lényeg igazából az, hogy kialakítsunk a társunkkal egy olyan digitális kultúrát, amellyel mindketten elégedettek vagyunk, és amelynek köszönhetően úgy érezzük, hogy a kettőnknek fenntartott idő valóban minőségi, meghitt, és hogy a párunk osztatlan figyelemben részesít minket. Érdemes tehát tudatosabban hozzáállnunk a digitális eszközökhöz és a közösségi médiához: inkább mi uraljuk őket, mint ők minket.
Megjelent a Family magazin 2020/2. számában.
