Miért a mozgás a megoldás?
Süvegesné Rudan Margit fejlesztési tanácsadó írása
Klárinak két gyermeke van. A nagylány, Anna, ötödikes. Könnyedén és önállóan halad az iskolai feladatokban. A kisebbik, Máté, harmadikos, de egészen más utat jár be. Bár érdeklődő és okos gyerek, a tanulásban sok segítségre van szüksége. Nehezen tanult olvasni is, de a matekkal is folyton meggyűlik a baja: pontatlanul számol, a szorzótábla tanulása kínszenvedés volt, idén pedig az írásbeli műveletekkel áll hadilábon. Klári és férje sokat gyakorolnak vele, ám Máté délutánra már nagyon fáradt: rövid ideig tud csak figyelni, és előfordul, hogy amit egyik nap begyakorolnak, azt másnap mintha soha nem is hallotta volna.
Nem halogatták: elmentek Mátéval egy vizsgálatra. A szakember lelkiismeretesen megvizsgálta Mátét, majd mozgásfejlesztést javasolt. Klári ekkor hívott fel: hogyan jön a matekhoz és úgy általában Máté nehézségeihez a mozgás? Miért nem azzal foglalkoznak, abban segítenek neki, ami nehezen megy? Most komolyan: tényleg tornaórára van szükség a jobb tanuláshoz? Tanácstalan és bosszús volt: úgy érezte, félresiklik az egész ügy. Félt attól, hogy értékes időt veszítenek – ahelyett, hogy Mátét fejlesztenék.
Mozgásfejlődés mint alapozás
Sok szülőnek lehet hasonló tapasztalata: a tanulással, a figyelemmel, de időnként még a magatartással kapcsolatos nehézségek esetén is sokszor valamilyen mozgásterápia az első javaslat. Vajon miért? Hogyan jön a mozgás a tanuláshoz, hogyan függ össze a gyermekem iskolai sikeressége azzal, hogy tud-e sánta rókaként szaladni, vagy meg tudja-e érinteni csukott szemmel a jobb kezével a bal fülét? Szorosabban, mint gondolnánk.
A bonyolult, összetett funkciók (mint amilyen pl. az írás, olvasás, számolás) kialakulásának és biztos működésének egyik feltétele, hogy az idegrendszer megfelelően érett legyen. Az idegrendszer pedig éppen az emberre jellemző mozgásminták sorának bejárása során válik éretté. Fejemelés, kúszás, fél lábon egyensúlyozás és így tovább, egészen a bonyolult, komplex mozgásformákig – ezek mind lépcsőfokok. Ha pedig néhány mozgásminta kimarad a fejlődésből, vagy nem gyakorolja őket elég hosszan egy gyermek, akkor éretlenebb, vagyis a magasabb szintű működésre felkészületlenebb állapotban marad az idegrendszere. Természetesen nem arról van szó, hogy ha a gyermek nem kúszott-mászott, akkor biztosan diszlexiás lesz. Az sem igaz, hogy ha csak ritkán hintázik, akkor gondja lesz a figyelme megtartásával. De érdemes észrevennünk a figyelmeztető jeleket: ha egy gyermek mozgása nem fejlődik ügyességben, összetettségben, pontosságban az életkorával párhuzamosan, abból később lehetnek nehézségei. Hiszen az idegrendszer éretlenebb, felkészületlenebb állapotára csak bizonytalanabbul, nehezebben tud ráépülni a következő (képesség)szint. Túlaggódni nem kell, de legyünk éberek.
Minden életkornak a maga kihívása
Nézzünk néhány példát, mire érdemes figyelnünk tehát.
- Kisgyermekként gyakorolja-e eleget az egyes mozgásformákat? A kúszás és a mászás az első kritikus pont, hiszen ott a két testfélnek más-más mozdulatot kell végeznie – a két agyféltekének is el kell kezdenie összehangoltan dolgozni. Ezért figyeljük árgus szemmel: elég ideig, elég jó minőségben gyakorolja-e a gyermek ezt a mozgásformát? Ha igen, akkor elegendő lehetősége van az idegrendszernek is erre az érési lépésre.
- Óvodásként ügyesedik-e abban, hogy külön használja a kezét és a lábát? Mackójárásnál nem görbül-e befelé a kézfeje is? Rajzolásnál nem dolgozik-e az egész feje, nyelve is a kezével együtt? A fejlődés során egyre pontosabban kell uralnunk a mozdulatainkat: az a testrészünk és olyan módon mozduljon, amelyiket és ahogyan mozdítani akarjuk; ráadásul a többi testrészünktől függetlenül. Hasonlóan fontos az egyensúly területe: tud-e vonalon végigmenni, fél lábon megállni? A test sok-sok részének finoman egymásra hangolt működésére van szükség a nehezebb egyensúlyi helyzetek kivitelezéséhez, így ezek a kihívások jól tükrözik a mozgás fejlettségét, érettségét.
- Iskolába készülődve jól boldogul-e a keresztezett mozgásokkal, vagyis képes-e keresztbe átnyúlni vagy átlépni a teste függőleges tengelyén? Nem véletlen, hogy sok efféle mozgással járó kisiskolás páros játék vagy sport létezik – gondoljunk gyermekkorunk páros-tapsolós mondókáira vagy a pingpongra. Az agy számára nagy kihívást jelentenek ezek a helyzetek; egyszerre segítik és mutatják is a fejlődést.
- Az egész gyermekkoron végighúzódik a folyamat: a csecsemőre jellemző elemi mozgásos reflexek fokozatosan beépülnek a magasabb szintű mozgásformákba. Ilyen ősi reflex például az, hogy amikor a gyermek előrehajtja a fejét, reflexes rándulás fut végig a két karján. Vagy ha oldalra néz, akkor az egyik karja a behajlás, a másik a kifeszülés felé indul (mintha íjat feszítene ki). A csecsemőknél felfedezhetjük ezeket a reflexeket, nincs is velük semmi baj. Később azonban, ha nem tűnnek el, borzasztóan megnehezítik a gyerek dolgát. Gondoljunk csak arra, hogyan lehet megtanulni írni, ha a karjaink legszívesebben a fejmozgást követve izegnének-mozognának…
És persze tévedés azt hinni, hogy a mozgás fejlődése óvodáskorban befejeződik: az egyre összetettebb, bonyolultabb, eleinte még sok-sok figyelmet igénylő mozgásformák tanulása egészen felnőttkorunkig elkísér. Fejleszti, érleli az idegrendszert, frissen és tanulásra készen tartja az agyat. Igen: a sportra, táncra, mozgásos kihívásokra nemcsak a lelkünknek és az izmainknak, hanem az agyunknak is szüksége van.
A mozgásfejlesztés hatása
Azt már látjuk, hogy ha kimarad vagy nem gyakorlódik be kellőképpen egy-egy mozgásforma, az az idegrendszer érését – és így az összetett tanulási folyamatok biztos kialakulását is – nehezíti. De hogyan segít a mozgásfejlesztés?
Röviden: lehetőséget ad pótolni azt, ami korábban kimaradt. Végigvezeti a gyermeket a legegyszerűbb mozgásoktól az egész bonyolult, komplex mozgásformákig, módot ad a gyakorlásra és ezáltal az idegrendszer érésére, újraszerveződésére. Esélyt ad arra, hogy az alapok megerősödjenek, a hiányok betöltődjenek, az idegi kapcsolatok felépüljenek – és így az agy készen álljon a tanulás további szintjeire.
A bőség zavara
Ha idáig eljutottunk, már csak azt kellene tudnunk, hová vigyük a gyermekünket, hol kap személyre szabott segítséget.
Ezt kérdezik tőlem is leggyakrabban. Fejlesztési tanácsadóként az a dolgom, hogy a lehetőségeket megmutassam, illetve a hozzám forduló szülőkkel megbeszélve irányt ajánljak, merre érdemes a gyermekkel elindulni, melyik lehet a leginkább neki való mozgásfejlesztés. A Magyarországon elérhető terápiák tárháza Európa-szerte híresen gazdag és sokszínű (közülük többet magyar szakember dolgozott ki).
- Pici korban sokféle, vízi és szárazföldi, speciális és komplex mozgásfejlesztés-fajta segíti a feszes vagy éppen túl renyhe izmok tónusának rendezését, az első mozgásformák megjelenését és gyakorlását.
- Óvodáskortól szintén többféle fejlesztés elérhető, amelyek egyéni vagy csoportos formában vezetik végig a gyermeket a mozgásfejlődés lépcsőin, lehetőséget adva a kellő gyakorlásra és az idegrendszer érésére. Más terápiák változatos és tapasztalatszerzésre hívó eszközeikkel inkább teret kínálnak a mozgáshoz, és a gyermek ösztönös vágyaira építenek: a gyermek azt a mozgásformát fogja gyakorolni, amelyikre a fejlődésben való továbblépéshez leginkább szüksége van.
- Van továbbá olyan mozgásfejlesztés, amelyik célzottan a fennmaradt korai reflexek leépítését, illetve beépítését (integrálását) segíti. Akad, amelyik akár egy felnőtt számára is komoly kihívást jelent – például a zene, a ritmus játékosságát felhasználva.
A választék széles, és nem csoda, ha egy szülő elveszettnek érzi magát. De a sokféleség itt éppen ajándék: a tanácsadáson együtt ki tudjuk választani a gyermek szükségletének leginkább megfelelő módszert.
Akkor tehát: mozgás!
Akár kisebb, akár nagyobb gyermek magatartási, tanulási nehézségeiről van szó, ne lepődjünk meg tehát, ha a szakemberek elsőként mozgásfejlesztést javasolnak. A mozgáson keresztül lehet az idegrendszeri alapokat megszilárdítani, megerősíteni úgy, hogy biztosabban épüljön rá az összetettebb teljesítmény. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a fejlődés nem egyik pillanatról a másikra következik be. Ha az izmainkat szeretnénk fejleszteni, arra is kell időt fordítanunk. Az idegrendszer fejlődéséhez ugyanígy idő kell. Épp ezért kérjünk mielőbb szakértő segítséget, és vágjunk bele az „újraalapozásba”. A mozgást a gyermekünk jó eséllyel még élvezni is fogja. Minél előbb kezdjük, annál hatékonyabban tudunk segíteni. Márpedig épp ez a célunk, nem igaz?
Ismerje meg szakértőnket! Látogasson el honlapjára, forduljon hozzá bizalommal kérdéseivel!
www.fejlesztesitanacsado.hu
www.facebook.com/fejlesztesitanacsado
Megjelent a Family magazin 2020/3. számában.
A szerzőről
