Ketten együtt – Mihalec Gábor párterapeuta rovata
„Most már be merem vallani, hogy amikor először felhívtam Önt, magam sem hittem abban, hogy lehetséges az, amiben most élünk. Annyira más lett minden! Nem is értem, hogyan tudtuk eddig ennél kevesebbel beérni! Sosem mennék oda vissza!” – meséli Gréta az utolsó párterápiás ülésen, amikor összegezzük, hogy mi is történt vele és Péterrel az elmúlt négy hónap során.
Grétához és Péterhez hasonlóan házaspárok milliói gondolják azt, hogy a szerelemben mindennek érzésből, ösztönből kell fakadnia, ha pedig mégsem az elképzeléseiknek megfelelően alakulnak a dolgok, akkor az csakis egyet jelenthet: mellényúltak a párválasztásnál. Pedig a valóság merőben eltér ettől az elképzeléstől. Az elején minden kapcsolat hatalmas érzelmi többlettel indul, ám legtöbbünket senki (sem az iskola, sem a család, amelyben felnőttünk) nem tanította meg arra, hogy miként lehet ezt az érzelmi többletet éveken, évtizedeken át fenntartani. Így aztán egyszer csak a képzeletbeli érzelmi bankszámla egyenlege eléri a nullát, vagy átmegy mínuszba. Ilyenkor érezzük azt, hogy valami nincs rendben a házasságunkban. Sokan ilyenkor magukra maradnak, mert félnek vagy szégyellnek beszélni róla. Ettől pedig még rosszabb lesz – nem elég, hogy baj van, de még segítséget sem mernek kérni. Pedig ahogy természetes, hogy torokfájás esetén minden szégyenérzet nélkül elmegyünk a háziorvoshoz vagy a lyukas fogunkkal a fogorvoshoz, úgy abban sincs semmi kellemetlen, ha a megbetegedett házasságunkkal elmegyünk a „kapcsolatdoktorhoz”, vagyis a párterapeutához. Igen, ezt fontos tudatosítanunk: nem mi vagyunk betegek! A házasságunk betegedett meg, ezért a pár és a terapeuta hármas szövetséget alkot a kapcsolat gyógyítására. A férj és a feleség nem betege a terapeutának, hanem egyenrangú munkatársai a helyreállítás folyamatában.
De mik is azok a jelzések a kapcsolatban, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy itt az ideje szakembert keresni? Nézzünk egy korántsem teljes felsorolást:
- A konfliktusok megoldására tett kísérleteink kudarcba fulladnak
Vannak élethelyzetek, amelyek elvisznek minket a határokig. Azok a konfliktuskezelési készségek, amelyeket otthonról magunkkal hoztunk, talán segítenek a normál terhelésű mindennapokban, ám egy súlyosabb válsághelyzetben kevésnek bizonyulhatnak. Ilyenkor szükség lehet arra, hogy újabb módszereket sajátítsunk el, vagy megtanuljunk a vitáink mélyére nézni, és felismerjük, hogy miről is szólnak valójában.
- Sérült a bizalom közöttünk
A bizalom egy olyan kvalitás, amely a kapcsolatban születik és fejlődik. Néha azonban olyan dolgok is bekövetkezhetnek, amelyek miatt a bizalom visszafejlődik vagy sérül. Ilyen lehet, ha egy érzelmileg megterhelő helyzetben nem kapjuk meg azt a támogatást a párunktól, amelyre szükségünk lenne, vagy amikor a társunk a kizárólag kettőnkre tartozó dolgokat (titkok, érzelmek, pénz, szexuális vonzalom stb.) megosztja valaki mással, aki nem része a kettőnk szövetségének.
- Valamelyikünk származási családja aktívan beleavatkozik a kapcsolatunkba
A szüleink vagy a testvéreink néha a legjobb szándék ellenére is kirobbantói lehetnek a kettőnk közötti problémáknak. Talán azért, mert úgy érzik, hogy anyagi támogatásukkal szavazati jogot vásároltak maguknak a kapcsolatunkban, talán azért, mert maguk sem tanultak meg határokat húzni, vagy éppen azért, mert egyikünk még mindig nem vágta el azt a bizonyos köldökzsinórt. Bármi legyen is az ok, minél hamarabb megtanulunk egészséges határokat szabni, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a származási családjaink erőforrásai, ne pedig konfliktusforrásai legyenek a házasságunknak.
- Diszfunkcionális örökölt mintázatok
A párunk egy-egy elszólásánál elfog bennünket a déjà vu érzés, mintha ezt a hangsúlyt vagy szóösszetételt már hallottuk volna valahol… Ilyenkor veszi kezdetét a „pont olyan vagy, mint az anyád…” kezdetű monológ, amelynek során rájövünk, hogy a magatartásunk nem légüres térben keletkezett, hanem beleilleszkedik generációk hosszú sorába. Olykor azonban az őseinktől eltanult megoldási módozatok nincsenek segítségünkre, sőt akadályozzák a fejlődésünket. Nem tartozunk az őseinknek azzal, hogy a diszfunkcionális mintázataikat – amelyek már az ő életüket is megkeserítették – továbbvigyük, de tartozunk a gyerekeinknek azzal, hogy újragondolt és működőképes mintázatokat adjunk tovább nekik.
- „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd”
Sokszor nem is tudjuk, igazán mi a baj, csak érezzük, hogy valami megváltozott közöttünk. Már nem csillog a szemünk, amikor egymásra nézünk. Már nem gond, ha a másik elutazik néhány napra – sőt kifejezetten jólesik kicsit egyedül lenni, nélküle. Felőröltek bennünket a mindennapok operatív teendői: „Befizetted a számlákat?” „Mi volt a szülői értekezleten?” „Holnap melyikünk viszi Marcit edzésre?” Érezzük, hogy a kapcsolatunk fénye megfakult, és szeretnénk tudni, hogy vissza lehet-e hozni a szikrát, vagy életünk végéig bele kell simulnunk a középszerűen elviselhetőbe.
Találkozás a terapeutával
Mit tesz velünk a szakember? Sok misztikum övezi a munkáját, pedig a párterápia is egy jól körülhatárolt tudományterület, világosan megfogalmazott módszertannal és klinikai tesztekkel igazolt eljárási protokollal. Természetesen – mint más tudományterületeken – itt is vannak különböző megközelítések. Vannak irányzatok, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek a pár tagjainak gyermekkorára és származási családjára, míg mások a két fél kötődési stílusára és az egymással való kapcsolódás akadályaira fókuszálnak. És olyanok is vannak, amelyek a készségek szintjén (jobbára a kommunikációs és konfliktuskezelési készségek terén) keresik a megoldást.
A terapeuta feladata eldönteni, hogy a pár konkrét kihívásaihoz melyik megközelítés módszertana a legalkalmasabb. Az alkalmazott eljárástól és a megoldandó kihívás természetétől függően egy terápia állhat négy-öt vagy akár tíz-tizenöt ülésből is, ezt a gyakorlott szakember már néhány találkozás után meg tudja állapítani. Egységesen elmondható azonban, hogy a folyamat egy háromsávos autópályához hasonlítható. Az egyik sáv a jelen, amelyen az aktuális krízis feszítő nyomását igyekszünk enyhíteni. Ugyanakkor át-átváltunk a másik sávba is, amely a múlt. Szeretnénk megérteni, hogy a múltban milyen döntések, mintázatok, tudatos vagy tudattalan folyamatok vezettek a jelen problémáihoz. Ez nagyon fontos eleme a munkánknak, hiszen ha a pár továbbra is mindent úgy tesz, ahogy a múltban, akkor a jövőben ugyanoda fog eljutni, ahol a jelenben van. És végül a harmadik sáv a jövő. Minél pontosabb képünk van ugyanis arról, hogy milyen életet szeretnénk a jövőben élni, annál könnyebb lesz az odavezető út meghatározása.
Végül azt is nézzük meg, hogy mi alapján válasszunk szakembert! Egy párterápiás folyamat mélyen bizalmi ügy, ezért kulcsfontosságú, hogy olyan személlyel dolgozzunk együtt, akiben meg tudunk bízni. Ebben az alábbi három tényező lehet a segítségünkre:
- Szakmai felkészültség
Olvassunk utána, hogy hol és mikor szerezte a végzettségét, képezi-e magát, hogy folyamatosan benne legyen a szakmája vérkeringésében, esetleg van-e valamilyen tudományos munkássága. A bemutatkozó beszélgetés során nyugodtan rákérdezhetünk az ezzel kapcsolatos részletekre, és ne féljünk attól, hogy a szakember ezt zokon veszi. Ő is pontosan tudja, hogy a bizalom kialakításához ez fontos adalék.
- Személyes hitelesség
Ha lehetséges, járjunk egy kicsit utána a magánéletének! Vajon amit másoknak hirdet, azt megéli a saját családi életében is? Milyen a párkapcsolata? Vannak-e gyerekei? Milyen a családi élete?
- Szimpátia
Noha teljesen irracionális tényező, a személyes szimpátia mégis elengedhetetlen része a jó választásnak. Lehet valakinek kiváló szakmai rezüméje, példás családi élete, ám ha neki is pont ott van a szemölcs az orrán, ahol a nagybácsinknak volt, aki kisgyerekkorunkban azzal rémisztgetett minket, hogy elvisz a mumus, akkor valószínűleg végig rossz érzésünk lesz, amikor vele szemben ülünk, ezért nem fogunk tudni megnyílni a jelenlétében.
A kapcsolatunk fejlődhet, és ezért tudatosan tehetünk lépéseket! A párterápia sokszor segíthet abban, hogy olyan friss megközelítésekhez és megoldásokhoz jussunk, amelyek belülről nem is látszottak. Merjünk segítséget kérni – hiszen miért is érnénk be a középszerűvel, amikor lehetne kiváló is?
További információ a szerzőről:
www.mihalecgabor.hu
www.facebook.com/mihalecgabor
Instagram: gabormihalec
Megjelent a Family 2021/1. számában.
A szerzőről
