Justin Davis húsz évvel ezelőtt gondolt egy merészet: szeretett volna elindítani egy keresztény közösséget. Nagy hite volt, kevés pénze és még kevesebb embere, így hát támogatókat keresett az ötletéhez. A barátja összehozta egy rendkívül sikeres üzletemberrel, aki örömmel pártfogolt mindenféle missziót, szolgálatot. Justin nagyon izgult a találkozó előtt. Nem akarta elszúrni a kínálkozó lehetőséget. A hangja remegett, a tenyere izzadt, miközben előadta az álmait az illetőnek. Amikor befejezte a mondókáját, az üzletember így szólt:
– Nagyszerű prezentáció volt. És mi a B terve?
Justin elsápadt.
– Ööö, nincs… Mindent egy lapra tettem fel.
Maga is meglepődött az üzletember válaszán:
– Ezért fog működni. Ha lett volna B terve, megkérdőjeleztem volna az elkötelezettségét. Amit szeretne, azért lesz sikeres, mert mindent belead.
Párkapcsolati tanácsadással foglalkozó szakemberek szerint éppen így van a házassággal is. Azok a kapcsolatok működnek igazán jól, ahol mindkét fél apait-anyait belead a közösbe, és ahol nem keresgélnek menekülő útvonalakat. Azt is mondják, hogy a terápia kevésbé lesz sikeres, ha a házastársak úgy vágnak neki, hogy „legfeljebb elválunk”. Ha ugyanis van egy B terv a fejünkben, az olyan, mintha mindig fél fenékkel ülnénk a széken, ugrásra készen. Márpedig ez megöli a bizalmat, amely a párkapcsolat egyik legfőbb alapja. Hogyan is bízhatnánk rá a szívünket olyasvalakire, aki folyton a kijáratot lesi…?
„Mindent bele!” – kiabálja az edző a kispadról. Ezt harsogják a stadionban is a szurkolók. Ezt súgjuk a gyerekünk fülébe a felvételi, érettségi előtt, hiszen tudjuk, hogy mennyi múlik a saját teljesítményünkön, akaraterőnkön is. Bizony mindig érezhető a különbség akkor, amikor csak úgy fél gőzzel futunk neki valaminek, és amikor száz százalékot nyújtunk. Miért lenne kivétel a házasságunk?
Mi tagadás, ezzel persze vállaljuk a sebezhetőség kockázatát is. Sajnos előfordulhat, hogy hiába feszítjük meg magunkat, mégis kudarcot vallunk – de ha folyton ezt a lehetőséget képzeljük maguk elé, nem fogunk tudni teljes erőbedobással küzdeni. Ám a legnagyobb ajándék az, hogy sosem vagyunk egyedül egyetlen próbetételünkben sem. Van egy csodálatos Istenünk, aki nemcsak a pálya széléről szurkol nekünk, hanem velünk együtt harcol. Napról napra megújít erejével, és mindent megtesz értünk.
Idei első lapszámunkkal hadd álljunk be mi is a szurkolók táborába! Bármilyen élethelyzetben vannak is, hadd kiáltsuk cikkeinkkel olvasóinknak: „Mindent bele!” Tegyünk meg mindent, ami rajtunk áll – a többit pedig bízzuk rá arra, aki mindenkinél jobban szeret minket.
Győri Virág
főszerkesztő
A szerzőről
