„Nem találkoztunk mi már valahol?” – a filmekben általában ez a klasszikus „ismerkedős” szöveg, így indul a hős és a hősnő kapcsolata. Persze az életben ennél jóval szövevényesebbek is lehetnek az egymáshoz vezető utak. Rovatunkban ilyen különleges megismerkedési történeteket mutatunk be – azzal a nem titkolt céllal, hogy a néha minden reményt feladó keresgélőket is bátorítsuk: Isten útjai kifürkészhetetlenek…
– Édesanyám mindig azt mondta, hogy nekem Isten félretett egyetlenegy férfit, aki majd a férjem lesz, és én őt vártam. Már kisgyerekként imádkoztam a jövendőbelimért. Isten hatalmas, feltétel nélküli szeretetét érzem azáltal, hogy meg is találtam azt az egyet – kezdi a történetüket Tóthné Tóth Dóri. Amikor rákérdezek a nem túl szokványos nevére, elneveti magát:
– Igen, sokan rá szoktak csodálkozni, de a magyarázat egyszerű. Én nagyon szerettem volna egyértelműen jelezni, hogy a férjemhez tartozom, és különben is mindig is arról álmodoztam, hogy az a -né odakerülhessen! Egyszóval büszke vagyok rá, és másképp nem tudtam volna érzékeltetni.
És hogy hogyan találta meg Tóth Dóri a neki szánt Tóth Palit? Pali – aki hivatását tekintve executive séf – éppen egy étteremben dolgozott a Balatonnál, amikor az egyik felszolgálólány elhívta másfél napra beugrónak a barátnőjét, Dórit.
– A fura csavar mindebben az volt – fűzi hozzá Dóri –, hogy én pont ezt megelőzően tettem egy felajánlást Istennek: azt mondtam neki, hogy ha adódik most egy olyan feladat, amelyhez nem lenne kedvem, arra is igent fogok mondani. Ekkor hívott fel a barátnőm azzal, hogy tudnék-e nekik segíteni a felszolgálásban a hosszú hétvégén. Bár vendéglátást tanultam a főiskolán, egyáltalán nem rajongtam az ötletért. Ha nem lett volna ez a felajánlásom, garantáltan visszautasítottam volna.
A bátor „mosogatófiú”
Hogy szerelem lett volna első látásra, ezt egyikük sem állítja. Egyszerű munkakapcsolat volt közöttük. Dóri még arra emlékszik, hogy a konyhán első ízben áthaladva megakadt ugyan a szeme Palin, de csak annyi futott át a gondolataiban, hogy milyen helyes ez a mosogatófiú – akiről percekkel később kiderült, hogy a főszakács, ráadásul keresztény.
Ez volt az első közös pont közöttük: a környezetükben mindig mindenki tudta és tudja ma is róluk, hogy hívők. Dóriról már a középiskolában is elterjedt, hogy hozzá bármikor lehet fordulni, ha valakinek valamilyen komoly imakérése van. Paliról is köztudott volt a munkahelyén, hogy rendszeresen olvassa a Bibliát, imádkozik, gyülekezetbe jár. Az ominózus hétvégén nem történt semmi különös esemény – ha csak azt nem említjük, hogy Pali kivitte a buszhoz Dórit, bár nem volt szokása, hogy a „beugrókat” furikázza.
Ezután egy év teljes csend következett. Nem beszéltek egymással, Dóri csak az Instagramon látta néha Pali konyhai remekműveit, egyiket-másikat lájkolta is. Mígnem egy év múlva reagált a fiú egyik Insta-sztorijára, amelyet egy kávékülönlegességről tett fel. Éppen csak annyit kérdezett, hogy hol itta ezt a finomságot, amire Pali meglepő módon így válaszolt: „Veszprémben. Elvigyelek? Elhívnálak egy randira.”
A szinte a semmiből érkező meghívás és a „randi” szó alaposan meglepte Dórit – arról nem is beszélve, hogy Győrben lakott… Pali első nekifutásra tehát kosarat kapott, de bő egy héttel rá ismét nekilódult, mondván, hogy ő bizony futna még egy kört – és ezúttal sikerrel járt, bár végül nem Dórinak kellett utaznia, hanem Pali ment el hozzá Győrbe. Az első találkájukat mindketten mosolyogva idézik fel, ugyanis végigrohantak a városon.
– Én eleve gyorsan szoktam menni – magyarázza Dóri –, így észre sem vettem, hogy Pali szinte futva követ. A végén meg is jegyezte: legközelebb majd futócipőt húz, hogy tartani tudja velem a tempót.
Pali pálfordulása
De térjünk vissza egy kicsit Pali üzenetére, ugyanis nem véletlenül használta az elsőre megütközést keltő „randi” szót.
– Kamaszkoromban elég kicsapongó életet éltem – magyarázza. – Vidéken, ahol laktunk, nagy bandázós hírében álltam, sőt szerénykedés nélkül állíthatom, hogy bandavezér voltam. Kevés dolog volt, amit ne próbáltam volna ki. Akadt gondom a rendőrséggel, ültem fogdában, „mindegy, csak üssön” alapon romboltam magam szinte mindennel. Amikor a többiek reggel iskolába mentek, én akkor tartottam hazafelé. Ám lelkileg egy idő után annyira kiüresedtem, hogy teljes apátiába estem, és ebben az állapotomban egyszerűen éreztem a szívemben egy határozott isteni hívást. Elmentem abba a gyülekezetbe, ahol még kisgyerekkoromban megfordultam párszor az anyukámmal. Nem hívott oda senki, csak a szívemben vágyódtam oda. És ott végre csillapodott a szomjúságom. Olyan volt, mintha hazaérkeztem volna. Vágytam rá, hogy halljam Isten beszédét, Bibliát olvassak, gyógyuljak.
És hogy a megtérése hogyan kapcsolódik kettejük kapcsolatához? Egészen egyszerűen: Pali azután senkit nem hívott randira. Mint mondja, feleséget keresett, nem barátnőt.
– Én hat évig csak néztem a lányokat, kerestem az igazit, és amikor megtaláltam, akkor rástartoltam. Tehát nem két hónap alatt döntöttem, hanem sok évig kerestem. Talán az alatt az egyévnyi szünet alatt – mint egy elvetett magocska – lassan megérett bennem, hogy Dóri jó társam lenne, még akkor is, ha nem is beszéltünk, nem is találkoztunk. És nem akartam mellébeszélni: az első perctől komolyak voltak a szándékaim. Visszautasított hirtelenjében? Sebaj… Akkor elveszem feleségül – gondoltam.
Szándékai komolyságát jelzi, hogy két hónappal az első randijuk után – annak rendje és módja szerint, a szülők jelenlétében, gyűrűvel, térden állva – meg is kérte Dóri kezét.
– Épp Grúziába készültem fél évre egy ösztöndíjjal, közvetlenül az elutazás előtt jegyzett el Pali – veszi át a szót Dóri. – És igenis megvoltak az előnyei annak, hogy utána fél évig egyedül voltam, hiszen így volt időm lelkileg felkészülni az esküvőre és az új életemre. Sokat imádkoztam az Úr előtt, erősödtem hitben, áldásként éltem meg ezt a „csendes” időt. És persze az sem jött rosszul, hogy közben meg kellett tanulnom kint pénzt beosztani, bevásárolni, önállóan élni.
Tökéletes időzítés
Ha ezek után még azt is hozzáteszem, hogy a hazaérkezése után három nappal volt az esküvőjük, talán sokaknak felszalad a szemöldökük, hiszen hogyan lehet így ruhát, cipőt, csokrot, meghívót választani – nem is beszélve a helyszínről?! De amikor ezekre térek ki, csak vidáman legyintenek.
– Mivel én már sejtettem a levegőből, hogy még Grúzia előtt meg fogja kérni a kezem – vallja be Dóri –, előre kerestem édesanyámmal egy egyszerű, nem klasszikus ruhát és cipőt. Az egyik barátnőm virágkötő, a másik fodrász, az unokatestvérem pedig fotós, szóval nem volt nehéz jó szakembereket találni. A helyszínt pedig Pali lefilmezte, és elküldte nekem Grúziába, így választottuk ki. A dekorációt Batumiból rendeltem. Simán ment minden.
És milyen jól döntöttek, hogy nem vártak az esküvővel! A menyegzőjüket ugyanis 2019 decemberében tartották. Ha tavaszig vártak volna, a Covid-járvány elmosta volna… A kislányuk, Abigél is a legjobbkor érkezett: a születése a járvány második hullámára esett, amikor Pali is bemehetett a szülésre. Utána viszont jól jött ki, hogy a vírus miatt megint be kellett zárkózni, hiszen így jóval több időt tudtak hármasban tölteni.
Nemcsak azzal mennek szembe a mai trendekkel, hogy ilyen fiatalon összekötötték az életüket, hanem azzal is, hogy Dóri a karrierépítés helyett a babázást választotta.
– Otthon azt láttam az anyukámtól, abban a szellemben nőttem fel, hogy a családba érdemes befektetni. Az egyik barátnőm meglátogatott Abi születése után, és mondott egy kedves dolgot: „Dóri, te eddig is önmagad voltál, de látszik, hogy most teljesedtél ki igazán!” Valóban így is érzem, hiszen már gyerekként az volt bennem, hogy nem fogok sokáig várni és járni valakivel, hanem hogy huszonhárom éves koromig szeretnék férjhez menni, huszonöt éves koromig pedig az első babát megszülni.
Emellett pedig aktívan megéli a hitét is: Farmer és tűsarok néven indított egy Insta-oldalt (jelenleg Hálalány néven fut – a szerk.), ahol rendszeresen posztol igei gondolatokat, inspiráló bátorító üzeneteket, képeket.
– Én nem a vacsorát vagy az új frizurámat szerettem volna lefotózni, hanem olyasmit szerettem volna csinálni, amivel adhatok másoknak. Ráadásul Abigél mellett ez engem is karbantart lelkileg, hiszen ha nem tartanék rendszeresen csendességet, akkor hogyan kapnék új inspiráló gondolatokat, építő üzeneteket? Többen jelezték már, hogy mennyire bátorító, hogy nyíltan felvállalom a hitemet. Számomra ez a legtermészetesebb.
Megjelent a Family 2021/2. számában.
A szerzőről
