Idegrendszer-kímélő trükkök, tanácsok az ünnepekre
A karácsony családi, nagycsaládi, vendégjárós időszak. A karácsony ünnepi illatok, ízek kavalkádja, amikor végre előkerülhetnek a csak ilyenkorra tartogatott, válogatott receptek. A karácsony izgalom, meglepetés; csupa különlegesség, kiszakított idő.
Móni mesélte: kisfia, a hároméves Bendi a karácsonyi vendégségekben rendszeresen kezelhetetlenné válik. Már akkor is áll a bál, ha csak a nagyszülőkhöz mennek. Nem hajlandó köszönni, hiába kér puszit a nagypapa és a nagymama. Hiába próbálja a nagypapa ölbe venni, hiába hívja a nagymama a csak neki kikészített kisautókkal játszani. Bendi hol elbújik a fotel mögé, ott nyüszörög, és azt hajtogatja, hogy induljanak azonnal haza, hol körbe-körbe rohangál, kiabálva és mindent leverve. Vendégségben mintha kicserélték volna: kezelhetetlen és érthetetlen a viselkedése. Pedig otthon soha nem csinál ilyet…
Eszter sok évvel ezelőtt összeállította már a karácsonyi menüt: a legfinomabb receptjeit tartogatja ekkorra. Olyan ünnepi levest, húst, sütit, amilyet év közben máskor szinte soha nem készít; igazi ünnepi ételsort. De ahelyett, hogy békésen ehetnék együtt a karácsonyi vacsorát, minden évben küzdelem, kiborulás a vége. Igazából a gyerekei már napokkal korábban tiltakozni kezdenek: „Anya, büdös van a konyhában!” Az ellenállásuk azonban az ünnepi vacsoránál éri el a tetőfokát: semmit sem akarnak megkóstolni, csak nyafognak, és húzzák a szájukat.
Zsófinak leginkább a karácsonyesti ajándékbontás okoz fejtörést. Ikerfiai ilyenkor mintha megbolondulnának: minden ajándékot felkapnak, de már rögtön a másik után nyúlnak, ordítva rohangálnak a szobában, közben hol a karácsonyfaégőket kapcsolgatják, hol a frissen kapott társasjátékot borítják az asztalra, majd az új autót tologatják a féltett kanapé kárpitján. Az ünneplőruhájuk percek alatt cafatokban lóg rajtuk, és rövidesen mindenhol eluralkodik a káosz. Az egyik fiú valamin összevész Zsófival, a férjével vagy a tesójával, és onnan kezdve keserves sírással és hatalmas hisztivel záródik az este.
Az ünnepi idő más
Mások az illatok: a napokig, hetekig tartó konyhai készülődés során olyan fűszereket használunk, olyan ételek illata kering a levegőben, amilyenekkel az év többi részében nem találkozunk. Anya előveszi az ünnepi alkalmakra tartogatott kölnijét.
Mások az ízek: egy-egy étel attól is ünnepi, hogy ritkán kerül az asztalra; olyan reggelit, ebédet, vacsorát eszünk, amilyet máskor nem szoktunk.
Mások a fények: csillog a karácsonyfa, szikráznak a csillagszórók, a szobában, lakásban ünnepi a világítás, díszítés.
Mások a ruhák: ünneplőt húzunk, nem a „bejáratott”, mindennapi ruhát vesszük fel. De az ünneplő szokatlan: más az anyaga, máshol szorít, máshogy ér a bőrünkhöz, máshogy csikiz.
Mások a hangok: zene szól a háttérben, a vendégek miatt szokatlan zsibongás van a lakásban.
Rengeteg az újdonság: az ajándékok, az új játékok mind-mind figyelmet követelnek, felfedezésre csábítanak, kipróbálásra várnak.
Mások az emberek, a találkozások: néhány nap alatt, a családi jövés-menésben távoli családtagokkal futunk össze, és annyi rokonnal találkozunk, mint máskor sokszor hetekig sem. És mindenki ünnepi hangulatban van: kicsit izgatottabb, kicsit feszültebb, és lehet, hogy fáradtabb is.
Más a napirend. Lehet, hogy későbbre kerül a reggeli, vagy az ebéd csúszik; a vendégségek közben kimarad a pihenő, később kerülnek ágyba a gyerekek.
Üss vagy fuss!
Vannak olyan gyerekek, akiknek az idegrendszere könnyebben megbirkózik ezekkel a szokatlan, megváltozott ingerekkel. Számukra is fárasztó az ünnepi időszak (akárcsak a felnőttek számára), hiszen nem a jól megszokott illatok, ízek, fények, hangok, tapintásos és szociális ingerek veszik körül őket, de van annyi tartalék rugalmasság, energia az idegrendszerükben, hogy fel tudják dolgozni, helyre tudják tenni ezeket. Jól bírják az ünnepi felfordulást – vagy akár egy nyaralás, iskolakezdés hasonló, újdonsággal teli helyzetét –, bár idővel az ő idegrendszerük is kifárad, telítődik, és csak nyugalmas helyzetben tud regenerálódni.
Vannak azonban olyan gyerekek (és bizony felnőttek is), akik számára ez az ingermennyiség hamar kezelhetetlenné válik. Ezeknek a gyermekeknek az idegrendszere valószínűleg amúgy is nehezebben dolgozza fel az „unalmas” hétköznapok ingereit is. Lehet, hogy érzékenyebben vagy éppen nehezebben észlelik a környezetükből érkező információkat, nehezebben „teszik helyre” az ingereket, nehezebben lépnek túl rajtuk. És ennek a hétköznapokban is lehet jele: könnyen felfedezhetjük, ha egy kicsit erre figyelve nézünk a viselkedésükre.
- Érzékenyebbek az illatokra, vagy erős elutasítással reagálnak bizonyos szagokra – vagy éppen fel sem tűnik nekik, hogy penészes almától „illatozik” az uzsonnásdobozuk.
- Máskor sem szívesen próbálnak ki új ételt, válogatósak – vagy éppen gond nélkül megeszik a legcsípősebb, legsavanyúbb ételt is.
- Nem könnyen ismerkednek új emberekkel; nagyobb társaságban lassabban, nehezebben oldódnak fel még akkor is, ha ismerik a csapatot – vagy éppen berobbannak egy új társaságba, és nehezen figyelnek másokra, hangolódnak rá a többiekre.
- Különféle faksznijaik vannak a ruhákkal kapcsolatban: ki kell vágni a címkét, utálják a harisnyanadrágot, nehezen állnak át a nyári rövidnadrágról a hosszúnadrágra – vagy éppen fel sem tűnik nekik, hogy a jobb lábukra húzták a bal cipőt, a nadrágjuk a térdüknél jár, és lehorzsolták a könyöküket.
- Zavarja őket a mosógép sípolása; visítanak, amikor anya kávét darál – vagy szinte „belemásznak” a magnó, tévé hangszórójába.
Azokat a gyermekeket, akik a hétköznapi, „alap” ingermennyiséggel vagy ingertípusokkal is csak nehézségek árán birkóznak meg, teljesen kiboríthatja az ünnepi időszak által kínált sok-sok inger. Ha jobban belegondolunk, a reakciójuk teljesen érthető: az ősi „fight or flight” (üss vagy fuss!) üzemmód aktivizálódik. Vagyis ha elborítanak az ingerek, ha nem tudod feldolgozni őket, ha túl sok, túl szokatlan: üss vagy fuss! Tiltakozz teljes erődből: hisztizz, ordíts, tombolj! Vagy húzd össze magad kicsire, amíg el nem múlik a „veszély”: ne reagálj, ne csinálj semmit, a lehető legkevesebb kapcsolatot teremts a külvilággal!
Amikor Bendi bebújik a fotel mögé, valami olyasmit akar kifejezni: „Hirtelen túl sok nekem a változás, az újdonság! Nem tudok mit kezdeni a nagypapa szúrós szakállával, a nagymama kölnijének illatával, a lakásuk idegen szagával. Elbújok, hagyjatok, mert ez túl sok nekem!” Amikor Eszter gyermekei tiltakoznak a szokatlan illatú, ízű ételek ellen, valami ilyesmit üzennek: „Nem tudunk új ízeket, illatokat befogadni, feldolgozni. Hadd maradjunk ki ebből, épp elég inger ér bennünket, nem tudunk újabbakra nyitottak lenni!” Amikor Zsófi ikerfiai ordítani és rohangálni kezdenek, valami ilyesmit közvetítenek: „Túl sok az inger, túl sok az újdonság, nem győzzük befogadni, feldolgozni. Amíg kiabálunk és vadulunk, erős, de ismerős ingereket teremtünk magunk körül, így próbáljuk meg elnyomni a sok új és szokatlan információt. A magunk eszközeivel így tudjuk kezelni a helyzetet.”
Ingercunami helyett tervezés
Az idegrendszerünk állapota adottság (gyógypedagógusként persze hozzáteszem: ez az állapot fejlesztéssel módosítható). Ha békés karácsonyt szeretnénk, érdemes a tervezés során figyelembe vennünk, hogy a gyermekeink idegrendszere mennyire könnyedén, hatékonyan dolgozza fel az ingereket, hogyan tud megküzdeni az új, szokatlan ingercunamival. Mert ahogyan az ünnepi asztal is méltóbb lesz, ha előre végiggondoljuk, milyen terítőhöz milyen szalvétát szeretnénk használni, úgy a napjaink is örömtelibbek lehetnek– felnőttnek, gyereknek egyaránt –, ha néhány szempontot észben tartunk.
- Ha bevonjuk a gyermekeket az étel készítésébe, a közös tevékenység során már ismerkedhetnek a szokatlan illatokkal, ízekkel. Van lehetőségük fokozatosan megszokni az új fűszereket, a ritkább alapanyagokat. És nem utolsósorban: számunkra is kiderül, hogy minek lesz sikere, és milyen ételnél várhatunk tiltakozást.
- A menü tervezésekor készüljünk ünnepi és gyerekbarát verzióval is. Készítsünk olyan fogást, sütit, amelyik ismerős és megszokott: ha valakinek az ünnepi nem ízlik, legyen választási lehetősége. Ehhez persze el kell hinnünk: bár lehet, hogy számunkra a halászlé vagy a sült kacsa fejezi ki az ünnepi, a „kiszakított” időt, elképzelhető, hogy gyermekünk számára attól lesz igazi az ünnep, ha a jól megszokott sajtos-tejfölös spagettijét eheti, és utána kókuszgolyó a desszert…
- Próbáljuk rá előre gyermekünkre az ünnepi ruhát. Így lesz ideje ismerkedni vele, és kiderülhetnek turpisságok is: egy csikiző cetli, amelyet mindenképp ki kell vágni, vagy egy kényelmetlen ruhaujj, szokatlanul szoros nadrágszár. Adjunk időt az ismerkedésre, megszokásra, és közben gondolkozzunk azon, milyen kompromisszumokra vagyunk hajlandók.
- Gondoljuk át a karácsonyestét „gyerekfejjel”. Hogyan tudjuk az ingerek mennyiségét csökkenteni? Vagy hogyan tudjuk fokozatosabbá tenni őket? Például a karácsonyi díszítés már felkerülhet néhány nappal korábban, hogy legyen idő megszokni a csillogó, villódzó fényeket. A zenét elég lehet akkor bekapcsolni, amikor a gyerekek már lefeküdtek. Az ajándékokat talán érdemes letakarni és mindig csak egyet előhúzni. Ismerek olyan családot, ahol az angyalok még napokig vissza-visszajárnak: fokozatosan hozzák el az ajándékokat. De megoldás lehet az is, ha „felezünk”: egy-két ajándék szenteste és egy-két ajándék 25-én reggel érkezik a karácsonyfa alá.
- Tervezzük a vendégséget, a karácsonyi napokat is ingerek szempontjából gyerekbarátra. Figyeljünk arra, hogy egy-egy vendégség mennyire lesz fárasztó, megterhelő, és gondoljunk arra is, hogy az egymás után következő napokon sorjázó találkozások egyre jobban telítik és terhelik a gyermekeket.
- Fordítsunk különös figyelmet arra, hogy előre rögzítsük: mikor tartunk pihenőidőt, mikor tud a gyermekünk visszavonulni, kikapcsolódni, regenerálódni, újratöltődni. Lehet, hogy erre más-más módokat kell felkínálnunk: van gyerek, akinek egy békés, könyvnézegetős délután segít, másnak az ismerős játszótéren eltöltött délelőtt vagy egy megszokott, otthoni ebéd pihenővel. De mindenképp tudatosan tervezzünk be az ünnepi forgatagba idegrendszer-kímélő időszakokat is!
- Sokat segíthet az is, ha a gyermekünk – az életkorának megfelelő szinten – fel tud készülni a következő napok, órák eseményeire. Rajzolhatunk képes naptárat az ünnepi időszakra, közösen átbeszélgethetjük az eseményeket, akár még a menüt is, esetleg beépíthetjük a gyermekek kívánságait, javaslatait is. A szokatlan ingerek feldolgozását megkönnyíti, ha előre lehet készülni rájuk.
- A jól bevált, ismerős családi szokások sok-sok más előnyük mellett a gyermekek idegrendszerét is kímélik. Évente visszatérő, már ismerős díszek, sütik. Családi séta 24-én délután (amíg az angyalok az utolsó simításokat végzik). Habos kakaó karácsony reggelire. Közös diafilmvetítés 25-én délután. A családi vendégség alkalmával a nagypapa mesél az ebéd után a családi nagyágyon heverésző gyerekeknek. Lehet, hogy ezek a programok ritkán kerülnek sorra, de kiszámíthatók, jósolhatók, és így csökkentik a váratlan ingerek okozta terhelést.
Végül talán a legfontosabb: ismerjük, figyeljük gyermekünk jelzéseit! Ezeket tekintsük üzenetnek, próbáljuk megérteni, hogy visszahúzódásával, tiltakozásával mit szeretne kifejezni. Ha tudjuk, hogy milyen ingerhelyzet szokott megterhelő, nehezen feldolgozható lenni számára, vagy időben észrevesszük a telítődés, elárasztottság jeleit, még nincs késő: ki tudjuk menteni, vagy támogatni tudjuk abban, hogy átvészelhesse a számára megterhelő szituációt. Lehet, hogy a vendégség zsibongásának közepéről érdemes kettesben kivonulnunk a fürdőbe, és a kisszékre kuporodva, összebújva néhány percre megpihennünk. Lehet, hogy egy anyaillatú kendőre van szüksége, amelybe beleszagolhat, ha már túl sok az idegen illat, íz, inger. Lehet, hogy a megértésünkre, támogatásunkra van szüksége: idővel talán bekapcsolódik az unokatestvérek közös játékába – de nagyobb ennek az esélye, ha nem az elégedetlen sürgetésünket, hanem az elfogadásunkat érzi.
Az, hogy egy-egy helyzetben mennyi ingerrel és hogyan képes megbirkózni, nem a gyermek tudatos döntésén, hanem (pillanatnyi) idegrendszeri állapotán múlik. Ha a gyermekünk viselkedése arra utal, hogy valamit elutasít, valami túlterheli őt, azt ne személyes visszautasításként, hanem üzenetként értékeljük: az idegrendszere még nem készült fel, és ha el akarjuk kerülni az ősi „fight or flight” üzemmód bekapcsolását, időre és a támogatásunkra, segítségünkre van szüksége.
Ismerje meg szakértőnket! Látogasson el honlapjára, forduljon hozzá bizalommal kérdéseivel!
Honlap: www.fejlesztesitanacsado.hu
Facebook: fejlesztesitanacsado
Megjelent a Family 2021/4. számában.
A szerzőről
