Exkluzív interjú Gary Chapmannel
A házasság sosem marad változatlan: vagy fejlődik és gazdagodik, vagy romlik – állítja dr. Gary Chapman, az Öt szeretetnyelv és egy sereg tanácsadó könyv szerzője, aki több mint negyvenéves tapasztalattal a háta mögött teljes meggyőződéssel áll ki amellett, hogy soha ne adjuk fel a reményt, mert egy kapcsolat bármikor jobbá válhat.
„Maradjunk együtt!” – ez a címe az Ön egyik könyvének is, amely nemrég új kiadásban jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában. Életem és a szeretetnyelvek címmel napvilágot látott a nyolcvanadik születésnapjára írt önéletrajzi kötete is, melyben megosztja élete főbb tapasztalatait a gyermekkorától kezdve a tanulmányain, a házasságán, a tanácsadói és lelkészi munkáján keresztül egészen napjainkig. Bár sok országban tartott előadásokat, mégis csak a 2017-es magyarországi előadói körútjáról ír részletesen. Miért?
Azt hiszem, két okból is. Először is azért, mert annyira lenyűgözött a Harmat Kiadónál tett látogatásom, az a munka, amelyet a kiadó az egészséges kapcsolatok érdekében végez, illetve az a harminc kötet, amelyet tőlem is megjelentettek. Másodszor pedig nagyon megérintett, hogy a magyar emberek milyen őszintén érdeklődtek a tapasztalataim és a gyakorlati tanácsaim iránt. Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Budapesten is telt ház előtt beszéltem. Nagy élmény volt számomra ez a fogadtatás, ezért döntöttem úgy, hogy ezt az előadói utat osztom meg az új könyvemben.
A hazájában tart előadást a házasság hete alkalmából?
Nem kimondottan ezen a héten, hanem évente tizenöt hétvégén tartok szemináriumot szerte az országban. Öt alapvető témával foglalkozom: a vita helyett megoldásokhoz vezető konfliktuskezeléssel, az érzelmi kapcsolatot éltető szeretetnyelvekkel, majd a szexualitással, hogy miként lehet a szexet kölcsönös élménnyé tenni. Aztán arról beszélek, hogyan tudjuk követelődzés nélkül elmondani egymásnak az igazán irritáló dolgokat. És végül arról, hogy ki kezdje a kapcsolat rendbetételét, a bocsánatkérést, amely a szeretetnyelvek használata mellett a másik legfontosabb feladatunk, ha hosszú távon együtt akarunk maradni. Ezekről írok a könyveimben is.
Szánnak az emberek elég időt arra, hogy a házasságukon dolgozzanak?
Én úgy látom, hogy igen. Manapság már nem gondoljuk, hogy csak azok járnak kapcsolatépítő eseményekre, házaskörökbe, akik komoly problémákkal küszködnek, hanem az emberek tisztában vannak azzal, hogy minden párnak akadnak problémái, épp ezért az érettség jele az, hogy keresik a segítséget, és növekedni akarnak. Ha elmennek egy előadásra vagy konferenciára, láthatják, hogy a gondjaikkal nincsenek egyedül, ami szintén nagyon bátorító. Ha a hivatásunkban is továbbképezzük magunkat, miért ne tanulnánk a házasságunkról? Szóval, hála Istennek, sok szilárd házasságot is láttam, ahol a partnerek együtt dolgoznak a kapcsolatukon. Azt tartják szem előtt, hogy „azért vagyok veled, hogy gazdagítsam az életedet – hogyan segíthetek neked abban, hogy az legyél, aki lenni akarsz?”.
Van remény!
Vannak kritikus időszakok a házasságokban? Sokak szerint például ilyen a hetedik év.
Néhány kutatás szerint ha egy pár túljut az első hét éven, akkor nagyobb valószínűséggel lesz hosszú a házasságuk. Nem tudom, hogy ez teljesen igaz-e, inkább úgy gondolom, hogy a házasságok vagy növekednek, vagy visszafejlődnek.
A Maradjunk együtt! című könyvében nagyon mély házassági problémákat vesz sorra. A tanácsadói munkája során melyik volt eddig a legreménytelenebbnek tűnő eset, amelyet végül mégis sikerült megoldani?
Eszembe jut egy pár, akik több mint harminc évvel ezelőtt jöttek hozzám, és azt mondták, hogy olyan sok minden történt közöttük, és olyan régóta küzdenek, hogy már nem hisznek abban, hogy együtt maradnak. Azt feleltem nekik: „Megértem, hogy nincs reményük, de elfogadják-e az én reményemet? Mert nekem van.” Nem azt kérdeztem, hogy akarnak-e dolgozni a házasságukért, mert az akaratnak van egy érzelmi vetülete, és az náluk már eltűnt. Már nem vágytak a változásra, mert nem hitték, hogy lehetséges. Ezért csak azt kérdeztem, fognak-e dolgozni a kapcsolatukon, mert azt eldönthetik, hogy mit fognak tenni. Döntöttek. Kilenc hónap után mindketten azt mondták, soha nem gondolták volna, hogy ez megtörténhet, de újra szeretik egymást. Harminc évvel később, amikor a férj a halálán volt, meglátogattam őket, a végén megfogtuk egymás kezét, és úgy imádkoztunk. Amikor befejeztem az imát, a férfi az én kezemet elengedte, ám a feleségéét magához húzta és megcsókolta. Könnyek szöktek a szemembe, mert eszembe jutott az a nap, amikor besétáltak az irodámba, és azt mondták: nincs remény. Tehát egy rossz házasság bármikor jobbá válhat, ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.
Van olyan eset, amikor mégis azt tanácsolja: ne maradjanak együtt?
Igen, ha fizikai vagy ismétlődő szóbeli bántalmazás történik. Ez ellen azonnal fel kell lépni. A bántalmazók sokkal nagyobb valószínűséggel változtatják meg a viselkedésüket, ha idejekorán teszünk ellene. Ilyenkor ki kell jelenteni: „Külön kell költöznünk, mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne csináljak semmit, és hagyjam, hogy tönkretegyél engem (és a gyerekeinket). Remélem, hogy eléggé törődsz magaddal ahhoz, hogy segítséget kérj.” Itt a szeretet nem azt jelenti, hogy meleg érzéseket táplálok irántad, hiszen haragot érzek. De a szeretet döntés, egy olyan hozzáállás, hogy „azért teszem ezt, mert segíteni akarok neked”. A bántalmazó személy is választhat: vagy terapeutához fordul, hogy megtudja, mi áll a problémás viselkedése mögött, és a segítségével dolgozik rajta, vagy továbbra is ilyen ember marad. Úgy gondolom, hogy nem változtathatjuk meg a házastársunkat, viszont megkereshetjük azt a viselkedést, amely a leghatékonyabban képes őt pozitív irányba befolyásolni. Végül ha a bántalmazó eljut odáig a gyógyulásban, akkor a terapeutája javasolhatja neki, hogy próbáljanak meg újra küzdeni a házasságukért.
Szeretet és őszinteség
A világ gyorsan változik, és új kihívások jelennek meg az életünkben.
Igen, az internet nagy hatással van a házasságokra – pozitívval és negatívval egyaránt. Ma például a pornográfia jóval elterjedtebb, mint korábban, és könnyen függőséggé válhat, sokak házasságát veszélybe sodorva. Vagy vegyük a Facebookot. Elkedvetleníti az embereket, ha összehasonlítják magukat másokkal. Látnak egy családot, amelyik boldognak tűnik, miközben az övékét nem érzik annak…
Hogyan lehet kialakítani egy gyülekezetben vagy más közösségben olyan légkört, amelynek hatására az emberek meg mernek nyílni, és nem azt érzik, hogy úgy kell tenniük, mintha minden rendben lenne a házasságukban?
Fontos lenne, hogy a lelkipásztorok, a vezetők vagy a hangadók őszintén beszéljenek a saját kapcsolatukról. A feleségemmel megegyeztünk, hogy ha segíteni akarunk másoknak, akkor be kell mutatnunk a küzdelmeinket és a kudarcainkat is. Ha elmondjuk, hogyan vesztünk össze vagy békültünk ki, azzal a házasok azonosulni tudnak. Belátják, hogy mindannyian emberek vagyunk, hibákat követünk el, küszködünk, és erről lehet beszélni.
Gyakran a gyerekek is tanúi a szüleik konfliktusának. Hogyan lehetnek a szülők őszinték a gyermekeikkel úgy, hogy ne terheljék őket túl a házasságuk feszültségeivel?
Ha egy gyermek hallja, hogy a szülei veszekednek, az ideális az lenne, ha utána a szülő bocsánatot kérne a gyerektől is, nemcsak a házastársától: „Tudom, hogy tegnap este hallottad, hogy kiabáltam az édesapáddal (vagy édesanyáddal). Ezért ma kértem, hogy bocsásson meg, de nem szabadna ilyeneket hallanod, úgyhogy most tőled is bocsánatot kérek ezért.” A gyerek tisztelni fogja azt a szülőt, aki ezt megteszi. Ha úgy alakul, a megbántott házastárs is elmondhatja a gyereknek, hogyan bocsátott meg a másiknak. Ez óriási biztonságot ad a gyereknek, aki a veszekedés tanúja volt.
Mit kíván a magyar pároknak?
Úgy gondolom, hogy két alapvető dologra van szükség a hosszan tartó, egészséges házassághoz. Az egyik az, hogy kielégítsük egymás szeretetigényét. Ehhez ismernünk kell a társunk szeretetnyelvét. Sok pár mondta nekem, hogy közel álltak a váláshoz, de amikor elolvasták a szeretetnyelvekről szóló könyvemet, rájöttek, hogy miért hiányoznak az érzelmek a kapcsolatukból. Azáltal, hogy megtanulták egymás szeretetnyelvét, meg tudták menteni a házasságukat. A másik, amit megtehetünk, hogy szembenézünk a hibáinkkal. Nem biztos, hogy a házastársunk az oka mindennek, kérdezzük meg időnként magunktól is: mi az én hibám? Hol az én felelősségem? Írjunk egy listát, majd üljünk le a társunkkal, és csak ennyit mondjunk neki: „Gondolkodtam a házasságunkon, és tudom, hogy sok szempontból cserben hagytalak és megbántottalak. Készítettem erről egy listát, és csupán annyit kérdezek, hogy meg tudsz-e bocsátani nekem ezekért a dolgokért.” Meg fogjuk látni, hogy egy ilyen gesztus milyen pozitív változásokat indíthat el.
Bízom benne, hogy a Family magazin cikkei és a Harmat Kiadó könyvei is a párok hasznára lehetnek a küzdelmeikben. Nemigen tudunk annál többet tenni egy nemzetért, mint hogy segítjük az embereket abban, hogy olyan szeretetteljes házasságban és családban élhessenek, amilyet kívánnak maguknak, és amelyben megkapják a támogatást ahhoz, hogy a lehető legjobb emberré váljanak.
Megjelent a Family 2022/1. számában.
