Búcsúzóul
Egyik kedvenc családi filmünk a Verdák. Amíg a gyerekeink kicsik voltak, sokszor néztük, és minket, felnőtteket is meg tudott szólítani. Hosszabb szünet után újra a képernyőnkre került Villám McQueen, immár az unokáink örömére. Nem gondoltam volna, hogy engem most így megszólít a 66-os út története, hogy egy gyönyörű helyeken átvivő út elnéptelenedik, mivel a nagy többség az autópálya gyorsaságát választja. Nem vádolok senkit, hiszen én is használom a sztrádákat, de azért sajnálom a 66-os utakat, a kis falvakat, amelyek emiatt kihalnak, boltjaik bezárnak. Változik a világ, változnak a szokások, és a sok jó mellett, amiért hálásak vagyunk, a változásnak vannak vesztesei is. Kedves Olvasóm, szomorúan hozom tudtára, hogy a Family magazin utolsó számát tartja a kezében.
Bár fájdalmas, mégsem úgy tekintek vissza a Family magazin tizennyolc évére, a kinyomtatott több mint félmillió példányra, hogy elmúlt valami, hanem inkább, hogy eltelt, betöltötte ennyi időn át a küldetését. A magazint nem a Harmat Kiadó indította el. Tizenhat éve az alapító magyar tagok német támogatóikkal megkerestek, hogy segítsünk, mert a Family magazinnak csak úgy lenne jövője, ha integrálódna egy anyagi függetlenséget biztosító magyar kiadó portfóliójába. Bevállaltuk. A visszajelzések alapján őszintén mondhatom, hogy áldás volt ezen. Az eltelt időben sok-sok értéket tudtunk közvetíteni, olvasók megfáradt lelkét hittel, reménységgel, jó példák megosztásával tudtuk felüdíteni vagy éppen mosolyt csalni arcukra a Gyerekszáj rovattal. Házasságok újultak meg az írásaink hatására, és azért is hálás vagyok, hogy a Házasság Hete Mozgalomba a Family magazin vitt be minket, amelynek azóta főszervezőivé váltunk. Az évek során cikkíróink közül sokan kibontakoztathatták tehetségüket, és azóta sikeres könyvek szerzőivé is váltak.
Korunk szereti a gyorsaságot és az egyszerű, mobilion is pörgethető válaszokat. Az élet komplex kérdéseire azonban ritkán van egybites válasz. A mi esetünkben is legalább két fontos eleme van ennek a döntésnek. Az egyik a kiadói oldal, a másik személyes jellegű. Elképesztő tempóban változó világunk újfajta olvasási szokásokat eredményez: előnyben részesítjük a könnyen és ingyen elérhető tartalmakat. Ennek egyik legnagyobb vesztese a nyomtatottlap-piac, amely a világ minden pontján komoly kihívásokkal küzd. Korábban sok tízezres olvasótáborral büszkélkedő újságok szűnnek meg egymás után. Mindemellett az emberek nehezen köteleződnek el valami mellett, így az előfizetések száma is drasztikusan csökken. Mindezen változások húsbavágóak számunkra. Évek óta komoly áldozatokat hoztunk azért, hogy a Family magazin életben maradhasson, és betölthesse küldetését. Most azonban elérkezett az a pont, amikor be kellett látnunk, hogy el kell engednünk a lapot. Döntésünkben nagy szerepe van annak a személyes aspektusnak is, hogy Győri Virág főszerkesztőnk – aki nélkül a Family nem lenne az, ami lett – tizenhat év után új feladatokra kapott elhívást. De erről hadd írjon ő maga a másik oldalon.
Ugyanakkor szeretném bátorítani azokat, akiknek hiányozni fog a Family, és továbbra is ragaszkodnának a hagyományos újságolvasáshoz, hogy nem maradnak értékes olvasnivaló nélkül, hiszen kiadónk pár évvel ezelőtt átvette a Lydia magazin kiadását is. A tavasszal megújult lap a Familyhez hasonló értékrendet képvisel, így annak lelki-szellemi örökségét is viszi tovább. Reményeink szerint több eddigi familys szerzőnk is felbukkan majd a Lydia cikkírói között, és ígéretünk van arra, hogy Virág is örömmel csatlakozik majd hozzájuk. Arra biztatom hát eddigi előfizetőinket és olvasóinkat, hogy bizalmukkal tiszteljék meg a Lydiát is. A váltással és változással kapcsolatban minden kedves megrendelőnket megkeressük levélben, ahol tájékoztatást kaphatnak előfizetésük egyenlegéről, illetve nyilatkozhatnak arról, hogy egy kedvezményes ajánlattal átviszik-e ezt egy Lydia-előfizetésre, vagy visszautalást kérnek.
Hálás vagyok Istennek mindazért a sok áldásért, amellyel a Family magazin kapcsán megajándékozott minket, de tudomásul veszem, hogy megváltozott a világ, és hiszem, hogy Istentől kapott értékeink és az örömhír kommunikálását így is folytatni tudjuk.
Herjeczki Kornél,
a Harmat Kiadói Alapítvány vezetője
Újratervezés
„Lehet egy gyáva nyúlból valaha bátor oroszlán?” – kérdeztem egyszer Tapolyai Emőkétől. Persze magamra gondoltam… Pszichológus barátnőm a rá jellemző, finom humorral átszőtt bölcsességgel válaszolt: „Hm. És egy bátor nyúllal ki tudnál egyezni?”
Kedves Olvasóm, e sorokat már ez a bátor nyúl írja Önnek. Nincs mit szépíteni, nagy levegőt kellett vennem ahhoz, hogy egy végtelenül szeretett feladatot és pozíciót el tudjak engedni. De van, hogy az isteni hívás olyan erős, hogy lehetetlen másképp tenni – akkor is, ha az előttünk lévő út megannyi részlete még a homályba vész.
Amikor négy évvel ezelőtt megbetegedtem, a majdnem egyévi bezártság alatt sok mindenen volt időm töprengeni. Félve, óvatosan megszületett bennem a felismerés, hogy Isten hamarosan valami új feladatot fog készíteni számomra. Nem tagadom, egy darabig nem szívesen engedtem közel magamhoz ezt a gondolatot, mert a Family magazin álmaim állása volt. Elmondhatatlanul sokat köszönhetek annak a tizenhat évnek, amelyet főszerkesztőként itt tölthettem. A találkozásoknak, beszélgetéseknek, levélváltásoknak, a munkatársaknak és a cikkeknek, amelyek életre szóló üzenetekkel gazdagítottak engem is… De a legnagyobb hála azért van a szívemben, hogy helyet adhattunk megannyi csodálatos történetnek és megrendítő tanúságtételnek.
Viszont be kellett látnom: ha görcsösen ragaszkodom a vágyaimhoz, akkor én leszek a legnagyobb akadálya mindannak, amit Isten eltervezett velem. Bizony ez a felismerés sok-sok könnyel, a saját elképzeléseim elengedése pedig mély gyásszal járt. Aztán egy nap olyan megerősítést kaptam a csendességem során, amely meghozta a bátorságot a döntéshez – és annak a biztos tudatát is, hogy Isten valami jót készít a számomra. Így szólt az aznapi üzenet:
„»Elég sokáig maradtatok már e mellett a hegy mellett. Induljatok útnak…« (5Móz 1,6–7) Életünk során mindnyájan kerülünk olyan helyzetbe, mint Izrael, amikor azt mondta nekik Isten, hogy tovább kell lépniük abba a jövőbe, amiről beszélt nekik. Az ilyen pillanatokban kétkedve tekingetünk vissza, kevesebbel is beérnénk, vagy kétségbeesetten keressük a hitet, és szeretnénk látni a jövőt, amit Isten tartogat nekünk. A hit szava és a félelem hangja az ellenkező irányba vinne. A hit az Isten által készített jövő felé indít, míg a kétségek inkább maradásra késztetnek, ezzel ellehetetlenítve ezt a jövőt. Ilyenkor Isten szava a végső tekintély. Talán a körülményeink nem indokolják, hogy miért is kellene továbblépnünk, miért kellene feladnunk a jól felépített biztonságot, újra elindulnunk a bizonytalanba, újra kiszolgáltatnunk magunkat Istennek. A körülményeink gyakran nem erősítik meg azt, amit Isten mond, de Isten szava megerősíti a körülményeinket.”
Különös módon ez az üzenet pont az egyik familys szerzőnk, Révész Szilvi áhítatos könyve által jutott el a szívemig. Mindezek után már meg sem lepődtem, hogy a „véletlenek összjátékaként” utolsó lapszámunkban milyen sok szó esik az újratervezésről… Isten bizony sokszor úgy kanyarítja az életünket, hogy el merjünk engedni a saját forgatókönyvünket, és gyakran a legmerészebb elképzeléseinket felülírva szövi tovább a történetünket. Ebben bízva lépek tovább én is az Istentől kapott új álmaim és a férjemmel nemrégiben elindított missziós szolgálataink felé, ahol egyre nagyobb szükség van rám.
„Újratervezni annyi, mint megtanulni újra élni” – írja Tapolyai Emőke a búcsúcikkében. Kell ennél nagyobb megerősítés egy könnyek közt megszületett, bátor döntéshez…?
Győri Virág
főszerkesztő
A szerzőről
