A kék-sárga áruházlánc egy felmérést végzett nemrég a magyar vásárlók között, hogy ki mikor érzi magát jól az otthonában, mennyire zavarja a rendetlenség és a kosz. Nem meglepő módon az derült ki, hogy ez nemcsak fontos számunkra, de számos feszültség forrása is lehet: „az otthoni viták 49%-a abból fakad, hogy mindannyian mást tekintünk rendetlenségnek” – áll a kutatás eredményei között.
De miért is ilyen fontos nekünk a rend?
Környezetünk élénk kölcsönhatásban áll a belső világunkkal, oda-vissza hatnak egymásra. Azt talán már mindenki tapasztalta magán, hogy ha rendetlenség veszi körül, rosszabb lelkiállapotban végzi a munkáját, vagy éppen ül le játszani gyerekekkel. És azt megfigyeltük már, mennyivel könnyebb nekiállni egy rendrakásnak akkor, ha az ember jókedvű, motivált, feltöltődött? Persze, a frusztráció is ad valamennyi elszántságot, de mennyivel könnyebb a nemszeretem feladatot vidáman letudni! Frusztráció pedig jócskán keletkezik abból, ha a környezetünkön végignézve nem a megnyugtató rendben látjuk a dolgokat. Hosszú percek vagy akár órák telhetnek el azzal, hogy keresünk valamit, ami nincs a helyén. Ezzel karöltve legalább ennyi időt tölthetünk a bűnbakkereséssel és -okolással, azaz hogy kinek is kellett volna a helyére tennie azt a valamit. Arról nem is beszélve, mit érzünk olyankor, ha hirtelen vendégeink toppannak be, és nincs rend…
Pedig egyszerű lenne a képlet: ha egy hosszú távon is fenntartható rendet alakítunk ki, sokkal jobban járunk, mint ha „sátoros ünnepekkor” vesszük rá magunkat. (De könnyű is ezt mondani..!) Utóbbi esetben ugyanis több időt töltünk el rendetlenségben, amíg várjuk a megfelelő időt/kedvet/segítséget. Egy fenntartható rendszerhez viszont ki kell alakítanunk egy általunk olyan rutint, amelyben nem „mi vagyunk a rendért, hanem az van értünk”, azaz nem egy mindenáron való erőlködés lesz belőle. Ehhez lehet, hogy kellenek megfelelő tárolók megfelelő helyiségekben, kezdjük tehát azzal, hogy megnézzük, hol szokott legelőször megülni a rendetlenség, és mikből áll össze. Hol van, vagy hol lenne azoknak a legideálisabb helyük? És hol alakul ki „helyfelesleg”, például melyik tárolót (fiókot, polcot, rendszerezőt, dobozt) nem használjuk ki eléggé? És vajon mennyi fölöslegünk van, azaz olyan kacat, ruha, cipő vagy szuvenír, amely már csak a helyet foglalja – másnak viszont még hasznos lehet? Mikor lenne a legideálisabb időpont számunkra a rendrakáshoz (sajnos a „jövőre” nem jó válasz): reggel, amíg még nyugalom van, vagy napközben, esetleg este, ha alszanak a gyerekek?
Tűzzünk ki magunknak célt, vagy fogjuk fel kihívásnak a rendtartást (például egy hónapig, amíg megszilárdul az új gyakorlat), netán csatlakozzunk meglévő közösségekhez is, ahol további praktikákat és motivációkat gyűjthetünk be. Kutakodjunk tehát bátran, gyűjtsük a jó tippeket – naná, hiszen addig sem kell még nekiállni! 🙂 Ha pedig már csak a motiváció hiányzik a kezdéshez, hitessük el magunkkal, hogy fontos vendégeket várunk, mondjuk, egy óra múlva. Na, ugye, hogy sikerül ez…! 😉 Viszont úgy látom, most mennem is kell…
A szerzőről
