Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy rendkívül felpörgött világban élünk, ahol állandóan újabb és újabb változásokkal, kihívásokkal kell szembenéznünk. Mindez együtt jár azzal is, hogy a meglévő tudásbázisunk könnyen elévül. A munkaerő-piaci felmérések szerint biztosan számíthatunk arra, hogy aktív éveink alatt többször kell munkahelyet, sőt akár foglalkozást is váltanunk. Ezekre válaszképpen alakult ki az „egész életen át tartó tanulás” szlogenje és szemléletmódja.
A váltás, változás szükségszerűen krízist is jelent, rengeteg bizonytalansági tényezővel. A legtöbb esetben persze nem mi választjuk ezeket a helyzeteket, hanem a külső körülmények kényszerítenek rá bennünket. Sokszor úgy gondoljuk, hogy könnyebb az ismert rosszat elviselni, mint az ismeretlennek nekivágni. Félünk a kudarcoktól, pedig ezeket a szituációkat egyfajta tanulási folyamatként is megélhetnénk, amely által gazdagodunk, bölcsebbé válunk.
Pályakezdőként, gyesről visszatérő kismamaként, érett középkorúként, netán munkanélküliként biztos, hogy nem túl rózsás jövőképet látunk magunk előtt, ha a munkaerőpiacon való megmérettetésünkre gondolunk.
Mégis, ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy életünk válságos pontjai gyakran valami újnak a kezdetét, valami jónak a lehetőségét is jelenthetik! Tudnunk kell, hogy „minden a javunkra van”, és sok múlik azon, hogy mit hozunk ki egy-egy élethelyzetből. Ha váltás előtt állunk, vagy állás nélkül maradtunk, akkor tekintsünk lehetőségként erre a „holt időre”. Kiváló alkalom ez arra, hogy többet törődjünk azokkal a dolgokkal, amelyekre munka mellett nem volt időnk.
Alkatok és karriertípusok
Újragondolhatjuk munkahelyi életünket is: tulajdonképpen mi is az, amit szívesen csinálok, ami igazán örömet okoz nekem? Milyen egyéb képességekre, jártasságokra és tapasztalatokra volna még szükségem? Milyen a munkához való hozzáállásom, melyik karriertípushoz tartozom?
A munka, a magánélet, a család összhangját szeretném elsődlegesen megteremteni? Fontosak a rugalmas munkavégzési körülmények, amikor is a karrieremet az életvezetési igényeim szerint módosíthatom? Akkor az egyensúlycentrikus karriertendencia áll hozzám közel.
Vagy szeretem, ha rendezett, nyugodt a munkám, biztos a munkahelyem, kiszámítható a munkavégzés? Kedvelem az egyértelmű és erőteljes irányítást? Hűséges, lojális munkaerő vagyok? Akkor a kockázatmentes karriertípus híve vagyok.
Magas bennem a kockázatvállalási hajlandóság? Önbizalom és belső irányítottság jellemző rám? Szeretek önállóan döntéseket hozni, felelősséget vállalni? Akkor a vállalkozói karriertípus jellemző rám.
Hivatásom magas szintű gyakorlása fontos nekem, amely folyamatos önfejlesztéssel, magas fokú szakmai autonómiával jár? Akkor én a szakmám elkötelezettje vagyok.
Szívesen lépegetek lépésről lépésre felfelé a ranglétrán? Kedvelem a kreativitást és felelősségvállalást igénylő feladatokat, amikor másokat is motiválnom kell? Akkor hozzám a menedzseri karrier áll közel.
Vagy inkább a saját értékeim szerinti életvezetés, a nonkonformista viselkedés jellemző rám? Szívesen végzek kreativitást igénylő feladatokat, szeretem, ha elmélyülhetek egy nagyobb projektben? Akkor az alkotói karriertendencia híve vagyok.
Erős bennem a társadalmi felelősségtudat, egy-egy ügy vagy eszme elkötelezettje vagyok? Akkor a szociális karriertípus az én utam.
Fontos számomra a győzelem? Motivál, ha egy összetett problémát kell felderítenem és sikeresen megoldanom? Szeretek bizonyítani, és nem félek a konfrontálódástól? Akkor én a versenyzői karriertípus képviselője vagyok.
Hogyan lehetünk keresett munkaerők?
A statisztikai adatok szerint minél hosszabb időt töltünk munka(hely) nélkül, annál nehezebb a munka világába visszatérni. A váltás előtti időt használjuk ki arra is, hogy növeljük munkaerő-piaci értékünket! Ha fejlesztjük tudásunkat, készségeinket, személyiségünket, akkor nemcsak leendő munkáltatónkat, hanem elsősorban magunkat gazdagítjuk.
A cégek jó alapokkal rendelkező, de képezhető munkatársakat keresnek, akik sokoldalúak, többféle képzettséggel és szerteágazó szakmai ismerettel rendelkeznek. Kellően rugalmasak, önállóak, képesek információkat szerezni, döntéseket hozni, de tudnak csapatban is hatékonyan dolgozni és folyamatosan megújulni, tanulni.
Melyek azok a tényezők, amelyek a munkáltatók számára a legfontosabbak, s amelyek szerint megítélik a munkavállalókat?
• szaktudás (megfelelő iskolák, tanfolyamok elvégzése és szakmai tapasztalat),
• általános műveltség, közéleti tájékozottság,
• szakmai tájékozottság (szakirodalom, szakmai kiadványok nyomon követése),
• nyelvtudás,
• számítástechnikai ismeretek, esetleg gépírás (a Windows alapú programok – Word, Excel, PowerPoint –, valamint az internet felhasználói szintű ismerete, továbbá az adott szakterülethez kapcsolódó számítástechnikai programok használata),
• jogosítvány.
Mindezek olyan ismeretek és készségek, amelyeket a magánéletünkben is bőségesen kamatoztathatunk, így ha valamelyik területen elmaradásunk van, érdemes minél előbb pótolnunk.
A cikk a Family magazin 2010/3. lapszámában jelent meg.
