„Miért pont én, miért mindig velem történnek ezek?” Ismerős a gondolat? Pont az orrunk előtt megy el a busz, pont előttünk fogy el a kávékapszula a munkahelyen, hogy a vécépapírról már ne is beszéljünk… Belegondoltunk már az „ellenkezőjébe”?
Ha ősz, akkor hálaadás: a világ számos részén ünnepeljük ilyenkor. A betakarított gyümölcs, zöldség, gabona már régen is arra késztette az embert, hogy hálát adjon az az évi termésért, a bőségért, amelyből aztán a következő őszig élhet, és főként átvészelheti a hideg telet. Ma, amikor sokan már nem is látjuk a mezőgazdasági munkákat, sőt idejét sem tudjuk igazán az ottani feladatoknak, kevésbé egyértelmű a hálaadás. „Köszönöm, Istenem, hogy az előző évadban is tudtam miről számlákat kiállítani, és beérkeztek az összegek a bankszámlámra!” – ez már, ugye, nem hangzik olyan magától értetődően? Pedig a megélhetés kérdése ugyanaz, és a „Fenntartó” sem változott.
„Szerencsére minden oké, kösz” – halljuk sokszor. De belegondoltunk már, minek is köszönhető, ha valami jól sikerül? Szerencse lenne? Lackfi János írta, hogy „aki konokul hisz a véletlenben, annak erősen babonásnak kell lennie” – márpedig ő sok olyan történetet is megírt, amihez a véletlennek semmi köze. Ha tudjuk, kinek köszönhetők az életünkben a jó dolgok, kezdhetjük úgy is az ilyen mondatainkat: hála Istennek… És érezhetjük is így.
„Miért pont én értem haza ma is? Miért pont én nem lettem ma sem beteg? Miért engem nem rúgtak ki a munkahelyemről?” – ilyen gondolatok, mondatok valahogy nem szoktak megfogalmazódni bennünk, érthető is, persze. De ha kicsit eljátszunk velük, rájöhetünk, milyen szép csokrot tudnánk kötni a hálaokainkból.
És így, ősszel, amikor a hálaadás ideje van, gondolatban mi is sorra vehetjük, mi mindent kaptunk az elmúlt évben, amiért hálát adhatunk. Azért is, hogy volt és van az asztalunkon étel, azért is, hogy van hol és kikkel megegyük, és azért is, hogy meg is tudjuk enni. Hányan nem mondhatnak magukénak ezekből mindent…! Ha mi igen, az már bőven elég ahhoz, hogy kimondjuk: hála Istennek!
A szerzőről
