Zorán szerint „a szerelemnek múlnia kell”, sőt a népdal is azt mondja: „nincs az a szerelem, aki el nem múlik”. És valóban, ha kézen fogva andalgó szerelmeseket látunk, akik ráadásul már túl vannak a harmadik vagy negyedik X-en, a legritkább esetben gondoljuk, hogy régóta házasok, inkább önkéntelenül is egy sokadik kapcsolatra gyanakszunk – és talán valóban ez a realitás. Saját, immár nagykorú, 18. évét betöltött házasságunk tapasztalata alapján azonban arra biztatok minden párt, hogy legyünk a fenti tézis élő cáfolatai!
Miért kellene kihűlt tűz körül dideregnünk, ha táplálhatnánk is a lángokat? Sőt újra is éleszthetjük a hamu alatt búvó parazsat. Mert minden kapcsolat tűzzel kezdődik; kérdés, hogy őrizzük, rakjuk-e tudatosan, vagy csak reménykedünk, hogy sokáig kitart, mintegy a jó szerencsére bízva a jövőt.
Mivel tudjuk hát táplálni, éleszteni kapcsolatunk tüzét? A sok lehetőség közül az egyik, hogy rendszeresen megünnepeljük a házasságunkat, szerelmünket. És itt többre gondolok, mint a házassági évfordulókra, hiszen a gyermekeinket sem csak a születésnapjukon vesszük körül szeretettel. Nálunk a házassági évforduló az egész család ünnepe: mi ilyenkor mindig a gyerekeinkkel közösen szoktunk programot tervezni. Emellett azonban szükségünk van arra, hogy rendszeresen – lehetőleg egy-két hetente egy estét – kettesben legyünk, egymásnak örvendezve. Ilyenkor nem problémákat beszélünk meg, nem a felgyülemlett feszültségeket igyekszünk tisztázni, sőt az sem fontos, hogy sok szó essék. A lényeg az együttlét maga!
Minden pár megkeresheti a maga stílusának megfelelő módot: közös sport, mozi, hobbi, zenehallgatás, séta, vacsora egy kisvendéglőben vagy együtt elkészítve – bármi, amiben mindketten örömünket leljük. Megtervezhetjük előre, hogy hová megyünk, esetleg felváltva szervezhetjük a közös estét, egyszer a férj, másszor a feleség kedvenc programját választva.
Mi például téli estéken szeretünk kettesben üldögélni a kályha mellett, hallgatva együtt a csöndet, máskor sétálunk egyet, néha elmegyünk kettesben vacsorázni, esetleg hangversenyre, moziba. Leggyakrabban persze otthon vagyunk, de nem egyszerűen egymás mellett, hanem valóban együtt – gyertyafény és tea mellett vagy nyári estén a teraszon ücsörögve.
Barátaink páros estének hívják ezt az ünneplős alkalmat, és ezek időpontjai úgy szerepelnek a naptárjukban, akárcsak a hivatalos megbeszélések, iskolai szülői értekezletek és más fontos események dátumai. Gyerekeik is megszokták ezt a rendszeres programot, olyannyira, hogy amikor már nagyobbacskák voltak, észrevették, hogy a szüleik hosszabb ideje nem tartottak páros estét. Egyik nap meglepetéssel készültek: terített asztallal, pizsamában várták őket. „Tettüket” így kommentálták: „Megszerveztük nektek a páros estét, mert látjuk, hogy már szükségetek van rá!”
Egy másik házaspár hetente hív gyerekvigyázót az egészen pici babájukhoz is. Ezeken az estéken együtt vacsoráznak egy nem túl drága kis étteremben. Így a gyerekek kezdettől fogva megszokják, hogy a szüleik nemcsak apa és anya, hanem férj és feleség is.
Fontos, hogy mi magunk is tudatosan figyeljünk erre, különben könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a családunk egy jól-rosszul működő vállalkozássá vált, ahol mi, szülők menedzseljük a gyermekeink életét, és a kapcsolatunk lassan már csupán a szervezésre szorítkozik. Pedig a gyerekeink számára az egyik legnagyobb ajándék, ha érzik, látják, tudják, hogy anya és apa szeretik egymást, tehát ők biztonságban vannak.
Ha úgy érezzük, hogy kezd szürkülni a kapcsolatunk, gondoljunk csak vissza a jegyességünk idejére! Mi annak idején, amíg a szüleimnél laktam, roppant találékonyak voltunk, szinte mindennap mentünk valahová: uszodába, táncházba, koncertre, sétálni, és közben hosszú, mély beszélgetéseket folytattunk… Azután amikor összeházasodtunk, és immár egy fedél alatt éltünk, nem kellett külön program ahhoz, hogy együtt tölthessük az estéket. Eleinte élveztük azt, hogy egyszerűen otthon is kettesben lehetünk, de néhány hét után már vágytunk a változatosságra.
Mivel a férfiak számára általában az aktívabb szabadidős tevékenységek jelentenek kikapcsolódást, míg a nők többsége inkább beszélgetésre vágyik, alakítsuk úgy a közös ünnepi alkalmainkat, hogy mindkettőnk igényeinek megfeleljen. Törekedjünk a változatosságra is, hogy a páros este ne váljon rutinná, hanem valóban élményt jelentsen mindkettőnk számára.
Tudományos kutatások igazolják, amit eddig is sejthettünk: a romantika újrafelfedezése megóvhatja a párkapcsolatokat attól, hogy unalmassá váljanak! Nem elég az elején egymás kedvében járni, az az igazi, ha képesek vagyunk hosszú évek után is felfedezni egymásban a csodát, a kincset. Ebben az is sokat segíthet, ha éppúgy ünneplőbe öltöztetjük szívünket és testünket a találkozásokhoz, mint a szerelmünk hajnalán.
A közös beszélgetésekhez hamarosan ötletsorozattal is jelentkezünk!
Family 2009/3
A szerzőről
