Három évvel ezelőtt a férjem egy napon azzal jött haza a munkából, hogy szinte állandóan a következő igevers jár az eszében: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (127. zsoltár 3. vers) Nem terveztünk újabb gyereket a három lányunk mellé, ezért igencsak csodálkoztunk azon, hogy vajon miért került éppen most elénk ez az idézet. Végül András addig mondogatta, míg vettem egy terhességi tesztet. Kiderült, hogy tényleg babát várok. Mindannyian nagyon örültünk az új családtagnak, hiszen Isten azt mondta róla, hogy ajándék, sőt jutalom számunkra, ez pedig különösen jólesett nekünk, mert akkoriban egy igen zaklatott és sok csalódással terhes időszakot zártunk le. Örömünket az koronázta meg, hogy megtudtuk: kisfiút várok…
Egy nagy ajándék persze némi gonddal is járhat. Hamarosan mi is észbe kaptunk: nemsokára hatan leszünk, és nekünk csak egy ötszemélyes, kicsi autónk van! Sürgősen keríteni kellett hát egy nagyobbat.
Az utcán sétálva András gyakran sóvárogva nézegette a hétszemélyes egyterűeket. Különösen a Ford Galaxy tetszett neki. Elkezdtük hát árulni az autónkat, de hónapokig nem kelt el. Jöttek szép számmal az érdeklődők – többnyire kereskedők, akik nevetséges összegeket kínáltak a kitűnő állapotú, keveset futott négykerekűnkért, és gyakran lehazugoztak minket, mert nem hitték el, hogy nem buheráltuk meg a kilométerszám-mutatót.
Sok meddő próbálkozás után elhatároztuk, hogy elmegyünk egy komoly autókereskedésbe, és beszámíttatjuk az árát egy nagyobbéba, hátha ez az út járhatóbb lesz. Az eladók hamar kitalálták, milyen járgány kell nekünk. Nagyon kedvesek voltak, megkocsikáztattak minket, majd elénk toltak egy olyan szerződést, amelytől a lélegzetünk is elakadt. Kiderült, hogy az autónkat még annyiért sem számítanák be, mint amennyit eddig a legrosszabb ajánlatban hallottunk, és a hitelszerződésük alapján szinte a sírig eladósodhatunk. Ráadásul alig akarták visszaadni a kocsinkat, még a forgalminkat is eldugták, hogy minél tovább nyüstölhessenek bennünket.
A nagy csalódás elvette a férjem kedvét a további nézegetéstől. Elhatározta, hogy inkább teljesíti régi vágyát, és vesz magának egy új biciklit. Ki is nézte egy üzletben, majd elment, hogy megvásárolja, de ott kiderült, hogy nincs nála elég pénz. Másnap ismét nekifutott hát a feladatnak, és útban a biciklibolt felé elkísért engem a mamakörig. Amikor hazamentem, meglepve láttam, hogy mégsem szerzett kerékpárt. Mikor megkérdeztem, hogy mi történt, azt válaszolta: „Úgy éreztem, hogy Isten azt javasolja nekem, hogy ne vegyem meg, mert lesz autónk, és akkor minden megtakarított forintunkra szükség lesz. Így félúton visszafordultam.” Közben a mamakörön a lelkész felesége azt javasolta, hogy imádkozzunk az új autóért, és ne adjuk fel a reményt. Így hát aznap az összes anyuka a mi kocsinkért könyörgött…
Másnap felhívott minket egy barátunk, hogy az egyik ismerősének most született meg a hatodik gyereke, így kinőtték a hétszemélyes Ford Galaxyjukat. Ha kell, annyiért odaadják nekünk, mint amennyiért az autókereskedő beszámítaná neki egy nagyobb árába. Nagyon kedvező
összeget mondott, elmentünk, kipróbáltuk, és igent mondtunk. Csak egy gond volt: egy héten belül kellett az ára. Honnan szedjük össze a pénzt ennyi idő alatt, amikor az autónkat már hónapok óta hiába áruljuk? Úgy éreztük: Istentől van a dolog, márpedig ő nem végez félmunkát. Ha lehetőséget kínál, akkor megoldást is ad hozzá.
Két nap múlva a férjem egyik munkatársa teljesen spontán felvetette, hogy ha még nem adtuk el a kocsinkat, akkor szívesen megvenné. Édesapám felajánlotta, hogy ha nem lesz elég a pénzünk, akkor kamatmentes hitellel kipótolja. (Erre szükség is lett később, mert a megtakarított pénzünk és az autónk ára mellett még hiányzott az ár negyede.) Mindenesetre András munkatársa állta a szavát, és hamarosan megvásárolta az autónkat. A férjem még aznap este elhozta az újat, így gyakorlatilag csak pár órára maradtunk kocsi nélkül.
Pont egy héttel a telefonhívás után, amikor láttam az új négykerekűt a házunk előtt, nem győztem hálát adni Istennek. Egy héttel ezelőtt még reményünk se volt rá, hogy lesz nagyobb autónk, és most itt áll a házunk előtt! Megtanultuk, hogy ha Isten gyereket ad, akkor megadja a hozzá szükséges dolgokat is…
A cikk a Family magazin 2010/1. lapszámában jelent meg.
