– avagy biztos módszer az elhidegülés ellen
„Aki kíváncsi, hamar megöregszik” – tartja a mondás, holott a kíváncsiság nagyon fontos tulajdonság, amelyet jó ébren tartani egy házasságon belül is. Ha férj és feleség már nem érdeklődik egymás iránt, akkor nem sok választja el őket a teljes elhidegüléstől.
A kíváncsiság minden fejlődés és felfedezés előfeltétele. Ez igaz a szerelemre is: bensőséges kapcsot teremt két ember között, sőt a tartós házasság egyik titka is. Mindez azonban nem jön magától. Ha szeretnénk ébren tartani, olyanná kell válnunk, mint egy kutatónak, aki szenvedélyesen utána akar járni mindennek. Most négyféle kutatótípus – a felfedező, az archeológus, a piackutató és a lélekbúvár – képének segítségével vizsgáljuk meg, hogy milyen módszerekkel, ötletekkel tehetjük mélyebbé, bensőségesebbé a kapcsolatunkat.
A felfedező
A felfedező mindig a megszokottól eltérő benyomásokat és eseményeket keresi. Hogyan tehetünk szert mi is ilyen élményekre? Kérdésekkel! A kommunikációt leginkább egy jó kérdés inspirálja. Egy egyszerű példa: „Mi az, ami örömmel tölt el?” Vagy egy valamivel bonyolultabb: „Mi az, ami meggátolja, hogy a képességeidet igazán kibontakoztasd?” Lehetünk egészen merészek is: „Nem esik nehezedre, hogy hű maradj hozzám?” Aki kérdez, és válaszokat kap, meglepő dolgokat fedezhet fel. Lerántja a leplet a rejtett titkokról is.
De vigyázat! Sosem állhat gyanakvás a kérdések hátterében. Ne essünk bele az öncélú kérdezősködés csapdájába sem! Aki meglepő válaszok után akar görcsösen kutatni, lemarad az igazi felfedezésekről.
Az archeológus
A régész rétegről rétegre haladva fedi fel a kapcsolat szépségét és különlegességét, és örömmel tölti el, amit talál. A kíváncsiság révén temérdek elrejtett kincset fedezhetünk fel a másikban. De akkor sem kell csalódottnak lennünk, ha néhanapján korlátokba ütközünk, vagy veszélyes terepre tévedünk. Jó, ha megtanulunk együtt élni ezekkel, felismerve saját korlátainkat is. Érdemes mindig az összképet nézni, nem elveszni a részletekben vagy abban, hogy mi hiányzik – ez lehetetlenné teszi az előrelépést. A régész számára épp ezért ugyanolyan fontos az árnyék, mint a napfény, és nem csak egy nézőpontból vizsgálódik. Gyakran fogalmaz így: „Egyrészt…, másrészt viszont…”
Ez a kettősség élettelivé teszi a kapcsolatot, és fenntartja az érdeklődést. A célunkhoz itt is kérdések vihetnek közelebb: „Milyen gyerekkori élményeid vannak?”, „Miket játszottatok a barátaiddal?” Vagy: „Kik voltak rád igazán hatással?”
De vigyázat! A hiányosságok és a korlátok felfedezése könnyen odavezethet, hogy más szemmel kezdünk nézni a kapcsolatunkra. Fény derülhet krízisekre, eltitkolt elégedetlenségre, amely előtérbe kerülve eltakarhatja a szemünk elől az örömteli felfedezéseket. Ez akár az őszinteség és a bizalom rovására is mehet, és azt a veszélyt rejti, hogy falak épülnek kettőnk között. Ha ott maradunk a fal tövében, a szerelmünk szép lassan éhen hal – lépjünk innen tovább!
A piackutató
Akár ezekben az esetekben is segíthet, ha piackutatóvá válunk. Két célt tartunk ilyenkor szem előtt: a minőség javítását és az elégedettséget. Ismét a kérdezés az, ami közelebb vihet kutatásunk tárgyához: „Mi az, amivel gazdagítjuk egymást?”, „Mit tehetnénk, hogy a kapcsolatunk élő maradjon?” Ezzel el is érkeztünk az egyik fő célhoz: a minőség javításához. A piackutatással foglalkozó szakértők egyik leghatékonyabb módszere az úgynevezett „kvalitatív benchmarking”, vagyis a vállalat piacon elfoglalt pozíciójának meghatározása, az erősségek és gyengeségek feltárása a konkurenciával szemben. A cél mindig az egyéni pozíció javítása – jelen esetben a házasságunk jobbá tétele.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megnézzük, mit tesznek más párok annak érdekében, hogy érdekes és élvezetes legyen a házasságuk. Hasznos megfigyelésekre tehetünk szert, melyeket saját kapcsolatunkban is alkalmazhatunk. „Van-e olyan házasság, amely példaértékű számomra?”, „Mi az, amit én is szívesen bevezetnék, mert láttam, hogy másoknál jól működik?” A benchmarking során a legfontosabb cél az, hogy tanuljunk másoktól.
De vigyázat! Miközben felfedezzük mások kapcsolatainak az erősségeit, elfoghat minket az érzés, hogy a sajátunk bizony közel sem ilyen irigylésre méltó. Fennáll az a veszély is, hogy valamelyik félben feltámad a féltékenység, ha úgy érzi, az összehasonlításban „alulmaradt”.
Minden kapcsolat egyedi, nincsenek általánosan használható receptek. Ne legyenek túlzó elvárásaink: ha a másoknál működő ötletek nálunk nem válnak be, ne érezzük személyes kudarcnak. Induljunk másfelé felfedezőútra, míg olyan kutatási eredményekre nem jutunk, melyek előbbre viszik a házasságunkat.
A lélekbúvár
Lényeges szerep jut a lélekbúvárnak is. Nem arra gondolok, hogy legyünk mind pszichológusjelöltek, és kezeljük egymást páciensként. Sokkal inkább arról a mély kíváncsiságról van szó, amely őszinte érdeklődést mutat a másik lelkében zajló folyamatok iránt. A lélekbúvárt az érzések érdeklik, türelmesen vár a válaszra, és előtte akkor sem kell szégyenkeznünk, ha negatív érzelmeinknek adunk hangot.
Kezdetnek megteszi egy banális „hogy vagy?”; ez is szeretetteli kiindulópontja lehet a kölcsönös érdeklődés kifejezésének. A „mire vágysz?” vagy a „miről álmodozol?” kérdésekkel mélyebbre vezethetjük a beszélgetést, és a kapcsolatunk máris gazdagodhat. Gyakran időre van szükség ahhoz, hogy belemelegedjünk, és sokszor nehéz megtalálni a megfelelő alkalmat. Ám óriási ajándék, ha tudjuk, mit vár a másik az élettől, mit vár a házasságunktól. Így leszünk igazi barátok, akik megosztják egymással legmélyebb vágyaikat és reményeiket.
De vigyázat! A teljes őszinteség és a lélek legmélyének megismerése megterhelő lehet, és sebezhetővé is tesz. Beleeshetünk abba a hibába, hogy az információkat – véletlenül vagy szándékosan – rosszul értelmezzük, és mikor vitatkozunk, elítélően a másik fejéhez vágjuk. A mély bizalmon túl szükséges újra és újra megbizonyosodnunk arról, hogy amit korábban megtudtunk, az ma is érvényes-e. Hiszen folyton változunk; még a lelkünk legmélyén sem állandó a táj.
Kutatási eredményeinket végül a szeretetnek kell kiegészítenie, rendszereznie és értelmeznie. Jó, ha minden kutatásunk célja ennek a szeretetnek a felismerése és fenntartása, növekedésének segítése. Ha nap mint nap megújult kíváncsisággal vetjük bele magunkat a társunk megismerésébe, meglepő felfedezést tehetünk: egyre szebbnek és jobbnak látjuk majd.
(Fordította: Sinkáné Zombory Katalin)
Megjelent a Family 2017/3. számában
A szerzőről
