A férjemmel több kapcsolatépítő rendezvényen, házaspáros lelkigyakorlaton vettük már részt, de egyet sem találtunk olyan hasznosnak és hatékonynak, mint az Ölelj át! programot. Segített felismerni a „fájó pontjainkat”, lecsökkenteni az „ördögi párbeszédeinket”, és megtanított helyettük építő jellegű beszélgetéseket folytatni. A program az érzelemfókuszú terápián (EFT) alapul, melyet harmincévnyi kutatómunka során dolgozott ki munkatársaival Sue Johnson. A módszerről a neves klinikai pszichológust, pár- és családteraupeutát kérdeztük.
A Kapcsolatra teremtve című könyve előszavában elárulja: megszállottan szereti a munkáját. Honnan származik ez az elkötelezettség, és miért tudja Önt motiválni olyan sok éve?
A megszállottságom egyrészt a saját életemből eredeztethető: a szüleim nagyon szerették egymást, ugyanakkor viharos házasságban éltek, amely végül tönkre is ment. Az édesapám az utolsó napjaiban mégis folyton az édesanyámat emlegette, holott már több mint húsz éve külön éltek… A szüleim küszködését látva megesküdtem, hogy én soha nem fogok megházasodni. Aztán persze szerelmes lettem, és férjhez mentem. Pszichológusként kezdtem el dolgozni, és egyre jobban érdekelt, hogy vajon miért okoznak annyi szenvedést az emberi kapcsolatokban az érzelmek, és hogyan lehetne maradandóbbá tenni a szeretetet. Hosszas kutatómunka során jutottam egyre közelebb a megfejtéshez: a titok a kötődési képességünkben rejlik. A szeretet ugyanis a kötődésről, az érzelmi kötelékről szól – arról a mély belső szükségletünkről, hogy legyen mellettünk valaki, akire számíthatunk, aki megbízható érzelmi támaszt nyújt számunkra.
Sok hasonlóság van aközött, amit az érzelmekre fókuszáló terápia és a keresztény hit megfogalmaz, nevezetesen hogy egyedül a szeretetre építve lehetünk képesek pozitív és tartós kapcsolatok kialakítására. Vagyis a hit és a tudomány ezúttal nem mond ellent egymásnak…
Az Ölelj át! című könyvem megjelenése után arra kértek, hogy készítsem el ennek a kötetnek a kifejezetten a keresztények számára írt verzióját, így született meg a Kapcsolatra teremtve. Nem esett nehezemre a feladat, mert négy- és tizennyolc éves korom között apácák neveltek. Nem vagyok gyakorló keresztény, de a szerzőtársam, Kenny Sanderfer mélyen hívő. Ahogy elkezdtem dolgozni a könyvön, teljesen beszippantott az a rengeteg csodálatos gondolat, amely az Isten-kapcsolatról, a hozzá való kötődésről elém került. Ennek hatására újra kézbe vettem az evangéliumokat, és mellbe vágott a felismerés, hogy Krisztus pontosan ugyanazokat az alapokat hangsúlyozza, amelyeket a tudomány a kötődéselmélettel összefüggésben kiemel: a nyitottságot, a válaszkészséget, az egymásra hangolódást. Hívőként ugyanazt a kérdést tesszük fel, mint amit a kötődéselmélet: „Itt vagy a számomra?” És ha Jézus kapcsolatban áll veled, akkor a válasza az lesz: „Igen, itt vagyok neked/veled.” Ezt lenyűgözőnek találtam. Mind a hit, mind a tudomány azt állítja: foglalkoznunk kell a szeretetkapcsolatainkkal, mert azok a legfontosabbak.
Finomhangolás és örömforrás
Kiknek szól az Ölelj át! program?
Nemcsak házaspároknak ajánljuk, hanem azoknak is, akik még jegyben járnak, és tapasztalataink szerint a megtanult módszerek ugyanúgy működőképesek a friss házasoknál, mint a már negyven éve együtt élőknél. Súlyos elakadásokkal küzdő pároknak viszont ennél többre, speciális terápiára van szükségük. A programot alapvetően olyanoknak dolgoztuk ki, akiknek a kapcsolata átlagosnak mondható, de vágynának egy kis „finomhangolásra”, fejlődésre. Az Ölelj át! mögött álló, érzelmekre fókuszáló terápia lényege az, hogy a pár tagjait egy új „érzelmi zene” irányába mozdítjuk, ennek köszönhetően újfajta jelzéseket küldenek egymásnak, amitől egy új „táncot” kezdenek el járni a megszokott és rosszul működő sémák használata helyett.
Miben, hogyan tud a program segíteni?
Először is abban, hogy meg tudjuk nevezni és el tudjuk fogadni az érzéseinket. Ha nem vagyunk készek tudomásul venni és azonosítani az érzelmeinket, ha hagyjuk magunkat „túlterhelni” általuk, akkor nem leszünk képesek megosztani őket a párunkkal sem, és nem tudjuk segíteni a befogadásukban sem. Tehát nekünk, terapeutáknak az egyik legfőbb teendőnk az, hogy segítsünk a klienseinknek szavakat találni az érzéseikre, segítsünk nekik felfedezni a belső világukat és megérteni a bennük lévő érzelmi káoszt. Például hogy képesek legyenek azt mondani a társuknak: „Nem vagyok közömbös irántad, és nem vagyok érzéketlen; ellenkezőleg: épp tele vagyok mindenféle érzéssel. Nem azért vagyok lefagyva, mert nem érdekelsz, hanem azért, mert attól félek, hogy csalódást okozok neked.”
Másrészt pedig segítjük a párokat a helyes kommunikáció kialakításában is. Ha képesek vagyunk arra, hogy megosszuk akár a sérülékenységünket is a partnerünkkel, és ő képes erre válaszolni, biztonságos kötődés jön létre közöttünk. Az úgynevezett Ölelj át! beszélgetések harminc év kutatómunka eredményeit tükrözik. Olyan elemekből épülnek fel, amelyek biztonságot és szeretetet teremtenek egy kapcsolatban. Azt tapasztaltuk, hogy azok a párok, amelyek ezt a típusú beszélgetést elkezdik gyakorolni, ugrásszerű pozitív változásokat érzékelnek az intimitás, az érzelmi biztonság és elégedettség terén. Ráadásul kevésbé lesznek depressziósak, kevésbé fognak szorongani, vagyis egészségesebbek lesznek.
Viszont ha nem gyakoroljuk rendszeresen az elsajátított technikákat, akkor a hatásuk idővel elhalványulhat… Mit tanácsolna azoknak, akik azzal küszködnek, hogy nem találnak elég időt ezekre a beszélgetésekre a mindennapjaikban?
Döntenünk kell a számunkra lényeges dolgokról. Teljesen mindegy, miről van szó – a gyermekünkkel eltöltött időről, a munkánkról, a mozgásról vagy épp az olvasásról –, muszáj egy fontossági sorrendet felállítanunk és választanunk. Sajnos hiába végezzük el az Ölelj át! programot, ha utána nem tudunk kellő időt és figyelmet szánni a kapcsolatunkra. Mert minden, amit fejleszteni szeretnénk az életünkben, időt és figyelmet igényel. Valójában a program során megtanult gyakorlatok alkalmazása nem igényel túl sok energiát tőlünk: kell, hogy legyen naponta tizenöt-húsz percünk egymásra – reggel vagy este, de akár mindkét alkalommal is –, amikor átbeszélgetjük, hogy kivel mi történt vagy fog történni aznap, hogy kérjük a másik támogatását vagy vigasztalását, és átöleljük egymást. Ha nem fordítunk erre időt, akkor nem tud mélyebb kötődés kialakulni közöttünk.
A kapcsolatok ugyanis élő dolgok. Ma mindent egyszerre és azonnal akarunk, ezért megpróbálunk egy csomó dolgot belesűríteni a napunkba, amitől annyira túlterheltek leszünk, hogy esténként már csak arra vágyunk, hogy végre egy kicsit békén hagyjanak minket. Én azonban úgy gondolom, hogy semmi sem lehet fontosabb a kapcsolatainknál. Muszáj törődnünk velük! Egy közös hétvégi program ehhez nem elég, valószínűleg nem fog túl sokat segíteni. Annak csupán az a célja, hogy kinyisson egy ajtót. De a jó hír az, hogy ha megtanulunk kapcsolódni a társunkhoz, akkor rájövünk, hogy az mennyire örömteli, és szeretnénk ezt máskor is megélni. A kutatásaink szerint azok, akik megtanulják alkalmazni az Ölelj át! beszélgetéseket, szívesen gyakorolják őket. Miért is? Mert általuk tele lesznek örömmel. Elismerik: jó nekik, hogy lelassítottak, és több időt töltöttek a párjukkal, néha pedig felteszik a kérdést, hol van a másik, és figyelmeztetik magukat: jó ideje nem kapcsolódtak már egymáshoz érzelmileg, úgyhogy ideje gyorsan tenni valamit ez ellen.
Mint hal a vízben
Lehet-e alkalmazni az érzelemfókuszú terápia felismeréseit a többi emberi kapcsolatunkban is?
Az EFT nem csupán a pároknak szól. Úgy is fogalmazhatunk: ez egy kötődésfókuszú emberi terápia, amely egyformán alkalmazható egyének, párok és családok esetében is, hiszen ugyanazokat a módszereket, szempontokat és kötődési elméleteket használjuk minden esetben, ugyanúgy szeretetkapcsolatokat segítünk létrehozni, mint amikor párokkal foglalkozunk.
A pszichoterápia sokáig az emberre mint elszigetelt lényre fókuszált, miközben valójában mindannyian szociálisan kötődő lények vagyunk, és a belső valóságunk mindig a többi emberről és a környezetünkről is szól. Ha kivesszük az embert a környezetéből, olyan, mintha egy halat kivennénk a vízből, és azt mondanánk: értsük meg őt a víz, vagyis a környezete nélkül. Emberi szükségletünk, hogy közösségben éljünk, és legyen néhány olyan ember körülöttünk, akiben teljesen megbízunk, és akire számíthatunk. Ráadásul az érzelmi elszigetelődés a világ minden pontján ugyanúgy hat ránk, akár London belvárosában, akár egy kis magyarországi faluban vagy a Szaharában élünk. Ha egyedül hagynak minket, ha elhagyottnak és visszautasítottnak érezzük magunkat, akkor az idegrendszerünk mindenütt ugyanúgy reagál: stresszhormonokat termel, ezáltal a mentális egészségünk romlik, és nagyobb eséllyel leszünk depressziósak, vagy kapunk szívrohamot.
Ha a terápia végén egy szüleihez biztonságosan kötődő gyermeket vagy egymáshoz biztonságosan kötődő párt látunk, akkor azt is látjuk, hogy olyasmit tudnak, amit korábban nem: képesek megtartani az érzelmi egyensúlyukat, érzékelik a saját belső valóságukat, és bíznak is benne. Ez azt jelenti, hogy tudják, mit éreznek, mikor félnek, mikor sebezhetők, és tudják, mire van szükségük. Képesek odafordulni a számukra fontos kötődési személyhez és világos üzeneteket küldeni a számára. Bíznak annyira a másikban, hogy megmutatják neki a sebezhetőségüket, és kifejezik szükségleteiket – mindezt úgy, hogy a kötődési személyt is reakcióra késztetik. És amikor az illető reagál, akkor a válaszát elhiszik és befogadják.
Mindez tehát arról szól, hogy nyitottá, válaszra késszé válunk, és építő kapcsolatokat hozunk létre. Márpedig ha ez megvan, akkor képesek leszünk problémákat megoldani, másokkal együttműködni, a szándékainkat megosztani – vagyis sokkal hatékonyabban létezni a világban.
Ha szívesen olvasna még a témáról, ajánljuk Sue Johnson könyveit: az Ölelj át! 7 lépés az életre szóló szerelemért a program alapjait mutatja be, a Kapcsolatra teremtve pedig a kötet keresztény változata.
(Harmat Kiadó, 2019. A könyvek ára egységesen 3500 Ft.)
Aki szeretne részt venni egy Ölelj át! kurzuson, vagy pedig az érzelemfókuszú terápia iránt érdeklődik, itt talál további információt:
Megjelent a Family magazin 2020/2. számában.
A szerzőről
