Mondhatnánk: az élet busza – egy jármű az evangélium szolgálatában. Találkozhattunk vele a BalatonNET-en, és járta-járja hazánkat heteken át, hogy aztán továbbmenjen egy másik országba, egy újabb küldetésre, majd pár hónap múltán ismét megjelenjen nálunk. A Bus4Life egy nemzetközi és felekezetközi missziós társaság, az Operation Mobilisation (OM) különleges missziós eszköze. Finnországból indult, de főként Közép- és Kelet-Európában szolgál a legkülönbözőbb programokkal. Van, ahol mozgó missziós könyvtár, másutt utazó orvosi rendelő, bábszínház, játszóház – de mindig életet, jó hírt visz. A Bus4Life magyarországi felelősével, az OM Magyarország munkatársával, Horváth Istvánnal beszélgettem a busz itthoni „menetrendjéről”.
A Bus4Life tizenkét éve indult, azóta nagyon sokféle programban vett részt idehaza is, de az utóbbi két évben az életvédelem lett a súlyponti témánk. Tapasztalatunk szerint ezen a téren is rendkívül nagy a szükség hazánkban. A Kiáltás az Életért Egyesülettel közösen elsősorban középiskolások számára tartunk előadásokat a busz fedélzetén, ahol végigvezetjük őket egy kiállításon, amely a méhen belül készített fényképek és egy videó segítségével bemutatja a magzat fejlődését. Ebből kiindulva beszélünk az ember különlegességéről, igyekszünk megerősíteni, támogatni a helyes énkép kialakulását, illetve azt tudatosítani bennük, hogy egyediek és értékesek. Ez pedig átvezet a másik nagy témánkhoz: a párválasztáshoz, a szexualitás és a családalapítás kérdéseihez. Azt hihetnénk, hogy a mai fiataloknak nem lehet újat mondani ezen a téren, de bizony kevés valódi ismeretük van, sok a tévhit, a félinformáció.
Például nem feltétlenül világos és egyértelmű sokaknak, mennyire valóságos ember egy nyolc-tíz hetes kis magzat, és hogy pontosan mi történik egy abortusz során. Még mindig tartják magukat olyan „tudományos hiedelmek”, hogy a magzat még csak valami szövetcsomó, vagy az első hónapokban még nem teljes értékű ember. Sokan megdöbbennek, amikor a kezükbe adjuk a magzatmodelleket, és szembesülnek vele, milyenek is valójában a kis pocaklakók. Beszélünk aztán arról is, milyen családra van szüksége egy kisbabának, amikor a világba érkezik, és arról, hogyan találhatják meg azt a társat, akivel ilyen családot alapíthatnak. Szeretnénk, hogy megláthassák Isten szépséges tervét a házassággal, a szexualitással kapcsolatban, és bátorítani igyekszünk őket a tisztaságra, a felelősség vállalására. Itt persze mindig kitérünk az abortusz problémájára, hiszen hazánkban 1956 óta legális a művi terhességmegszakítás, és azóta mintegy hatmillió gyermek nem születhetett meg.
Hogyan képzeljünk el egy ilyen „bevetést”?
Amikor iskolákba, gyermekotthonokba megyünk, akkor általában leparkolunk az udvaron, és egymás után jönnek az osztályok, a hetedik-nyolcadikosok, illetve leginkább a középiskolások. Ha nagyobb a létszám, inkább felezzük az osztályokat, egyrészt a busz befogadóképessége miatt, de azért is, mert húsz fő alatti csoportban lehet bensőségesebben beszélni és beszélgetni. Ilyenkor egyikünk – általában Bergs Zsuzsa, a Kiáltás az Életért Egyesület vezetője – a buszban marad, másikunk a többiekkel az iskolában vagy a szabadban foglalkozik, majd lehetőség szerint cserélünk. Sajnos általában kevés az időnk. De nemcsak iskolákat látogatunk, van, amikor a busz egy forgalmasabb helyen, egy vasútállomásnál, egy főtéren áll meg, ilyenkor családok, egyéni érdeklődők érkeznek, így a szabadabb időkeretben az előadások mellett beszélgetésekre is adódik lehetőség.
Merre járt a busz a közelmúltban, és hová készül még idén?
Tavaly tavasszal Veszprém, Fonyód, Marcali, Kéthely, Keszthely, ősszel pedig Nyíregyháza, illetve Miskolc környékén voltunk. Az idén Sopronban és Budapest környékén jártunk (például Pécelen, Ócsán, Dunaharasztiban, Inárcson). Van, ahová iskolai védőnők hívnak egy hívő kolléga javaslatára, másutt egy-egy gyülekezet, életvédő csoport keres meg minket. A közterület-foglalásban, a szükséges engedélyek megszerzésében, a hirdetésben, szórólapozásban helyi önkéntesek szoktak segíteni.
Augusztus óta megint Magyarországon van a busz. Szeptemberben részt veszünk Böjte Csaba alapítványának a 25. évfordulójára meghirdetett nagyszabású rendezvényen, és többek között Debrecenbe is készülünk, ahol egy újonnan plántált református gyülekezet bemutatkozó napján fogunk közreműködni – itt már más funkcióval. Vannak népi játékaink is, ezekkel igyekszünk a gyerekek és a családok számára érdekes és hasznos időtöltést biztosítani.
Mit jelent ez a szolgálat személyesen a munkatársaknak?
Nagy ajándék, de egyúttal nehéz, és ha hosszú időn át végzi valaki, megterhelő is. Volt olyan nap, hogy egymás után tizennégy előadást tartottunk. Azonban sokkal nehezebben viseljük a néha kiégéssel fenyegető lelki terhelést. Általános tapasztalat, hogy gyakran értetlenség, ellenkezés fogadja azt, aki életvédelemmel, abortuszmegelőzéssel foglalkozik, a társadalom egyszerűen nem bír szembenézni a magzatgyilkosságokkal. Természetesen különféle érdekekkel is szembekerülünk, ha nyíltan kimondjuk az igazságot. Arra is messzemenően oda kell figyelnünk, hogy a megfelelő szelídséggel, érzékenységgel és krisztusi érzülettel közelítsük meg a témát, hiszen nem támadni vagy vádolni szeretnénk, hanem megoldást keresünk, és összefogásra hívunk egy, az egész társadalmunkat erősen meghatározó probléma kapcsán. Másfelől lelki-szellemi harc is ez a szolgálat, ezért a sok gyakorlati segítség mellett még nagyobb szükségünk van az imaháttérre. Hálásan köszönjük, ha az olvasók közül is sokan mellénk állnak a közbenjárásukkal!
Aki szívesen támogatná a Bus4Life munkáját, az alábbi számlaszámon megteheti:
OM Magyarország Onézimusz Alapítvány, 11600006-00000000-18539862 (Erste Bank).
Aki pedig szeretné felvenni a kapcsolatot a szolgálattal, itt jelentkezhet: istvan.horvath@om.org; +36 20 886 1121.
A Kiáltás az Életért Egyesület huszonnégy órás segélyvonalszáma: +36 70 225 2525. Honlapja: www.terhessegkozpont.hu
A cikk a Family magazin 2018/3. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
