Már feltűnik néha, hogy világosban érünk haza. Már hallom az ovis szülőin a tavaszi programokat. Már megjelennek a hóvirágok, vagy legalábbis a hóvirágnéző események. A téli leárazásnak vége, és már a kicsit szakadt overált sem cseréljük – jövőre úgyis kicsi lesz. Ezekből a csalhatatlan jelekből érzem, hogy visszavontatalanul közeledik a tavasz, hamarosan újraéled a természet.
Hiába várom hosszú hónapok óta, mégis hitetelenkedve fogadom, amikor március elején még havat lapátolok. Már megszoktam a hideget, a reggeli beöltöz(tet)ést, a délutáni sötétet, a levéltelen fákat, és persze a betegeskedéseket. Mert idén is kijutott belőle jócskán, a gyermekorvosunk telefonszáma már a kedvencek között szerepel, közvetlenül a nagyszülők után. És közben sokszor átéltem, hogy a „lelkem roskadozva vittem”, de megtapasztaltam az átölelést is. Búcsúzások, békétlenségek és betegségek vannak a hátunk mögött – és néha úgy érzem, folyton vissza-visszanézek, és várom, hogy utolérjen a lelkem, mint a sherpákat a hegyen.
Mert bár karácsony épp erre a borús, zord évszakra esik nálunk (bezzeg az ausztráloknál…!), az utána következő hónapok alatt elfogy a munícióm, és azon kapom magam, hogy sokszor elcsüggedek, aggódom.
De ilyenkor, amikor a természet is újjáéled, a hitemet is próbálom élesztgetni. „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsolt 27, 14) „Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.” (Én.én. 2, 11) Nézd, elmúltak a betegségek, vége van a hidegnek, ki lehet majd menni pulcsiban is a kertbe! Nézd, átvezetett az Úr ezen az időszakon is, és vége van, kitavaszodik! Nézd, új tervei vannak veled az Úrnak, virágozz, hozz gyümölcsöket, újulj meg! Nézd, Ő adja már a napfényt, meleget, csak bízz, csak higgy, örülj!
Én lelkem, vegyél példát a természettől: szüless újjá!
És ehhez a megújuláshoz csatlakozik a Family is, induló blogjával, ahol ezentúl rendszeresen olvashatunk majd bejegyzéseket sokféle témáról, ami a családi élettel kapcsolatos. Örömökről és kudarcokról, töprengésekről és kiutakról, keresésről és megtalálásról, vagy egyszerűen arról, ami a szívünket nyomja… Bízunk benne, hogy jó gyümölcse lesz.