„Az interneten terjedő idézetekkel kapcsolatban az a baj,
hogy sohasem tudhatjuk, hogy valódiak-e, vagy sem.” (Petőfi Sándor)
A fenti vicces „álidézet” jó példája annak, hogy mennyi téves vagy félinformáció kering nap mint nap körülöttünk. Bizony résen kell lennünk, hogy meg tudjuk különböztetni a hamisat az igazitól, hogy ne higgyünk el mindent, ami a szemünk elé kerül – ugyanakkor ne essünk át a ló túloldalára, és a hitünket is megőrizzük.
Kínában van egy szakadék, amely felett egy szinte láthatatlan üveglapon sétálhatunk át. Úgy érezzük, mindjárt lezuhanunk, de az üveg megtart minket. Nem látjuk, mégis biztonságban vagyunk. Nagyon hasonló ez ahhoz, amiről a Zsidókhoz írt levél szerzője ír: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. […] Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.”
Az ateisták is sok mindent hisznek, hiszen vannak dolgok, amelyek mindannyiunk számára természetesek. Elhisszük, hogy a repülőgép, bár nehéz, mégis fel tud emelkedni a levegőbe, és el tud vinni minket oda, ahová menni szeretnénk. Elhisszük, hogy az étel, amelyet a boltban veszünk, egészséges, nem romlott, és táplálja a testünket. Elhisszük, hogy az autó motorja beindul, ha elfordítjuk a kulcsot, és indítózunk.
Mi, hívő emberek hisszük, hogy van Isten, bár nem látjuk őt. Hisszük, hogy szeret minket, a megtapasztalt nehézségek, a világban lévő szenvedés ellenére mégis bizalmat szavazunk neki. Hisszük, hogy Jézus nemcsak egy történelmi személy volt, egy nagy tanító, egy radikális szociális programot hirdető ember, hanem Isten Fia és a világ Megváltója. Hogy van értelme az életnek, van értelmes élet a halál előtt, és van örökkévaló, szép élet a halál után, Istennel közösségben. Ez a hit már sokaknál kiveri a biztosítékot. Dajkamesének, önszuggesztiónak tekintik ezt a fajta meggyőződést.
És van az a hit is, amelyre a keresztény ember is csak a fejét csóválja, és elhűlve mondogatja: ezt nem hiszem el! Sem az állítást, sem azt, hogy ennyien elhiszik ezt a badarságot! A koronavírus megjelenése különösen is kedvezett ezeknek a különös nézeteknek. Én személy szerint azon lepődtem meg, hogy olyan összeesküvés-elméletek születtek és virágoznak ma is, amelyekről nem gondoltam volna, hogy felnőtt, iskolázott emberek is képesek elfogadni. 5G rádiófrekvenciás sugárzással terjed a vírus, amely egy élő organizmus? Az ufók hozták? Sőt: nincs is vírus, csak a politikusok találták ki?
Ha nem szeretnénk a hiszékenység csapdájába esni, akkor jó, ha ellenőrizzük mindazt, amit látunk, hallunk – lehetőleg több forrásból. Higgyünk és kételkedjünk egyszerre. A hitünk Istenben és az ő jóságában legyen szilárd, de a furcsa hiedelmekben, tanításokban, összeesküvés-elméletekben nyugodtan kételkedjünk!
Néhány gyakorlati tanács:
- Ha hozzánk közel álló személlyel kapcsolatos hírről értesülünk, akkor első kézből próbáljunk meg utánaérdeklődni az információ helyességének!
- Nem mindegy, hogy az adott információt mennyire megbízható helyen találtuk. Csak magyar nyelven több tucat álhíroldal van, ezeket az hu kategóriánként külön listázza, úgyhogy érdemes itt kezdeni az ellenőrzést. Sajnos a kattintásvadász címeket sokszor a vezető híroldalak is átveszik, szóval nem árt résen lenni.
- Általában az álhíroldalak kinézete is árulkodó: nem elég letisztult a tipográfiájuk, vad a színviláguk, a cikkek hemzsegnek a helyesírási-nyelvhelyességi hibáktól. Ez is segíthet a kiszűrésükben.
- Ha egy hír valóságtartalmának nem néztünk utána kellőképpen, akkor semmiképp se osszunk meg a közösségi oldalakon! Vegyük elejét a terjesztésüknek!
- Törekedjünk arra, hogy kevesebb, de minőségi információt engedjünk be az életünkbe, és ezeket beszéljük meg a szeretteinkkel, barátainkkal!
- Mutassunk jó példát a minőségi hírfogyasztás, a kritikus gondolkodás terén a gyermekeinknek is. Ezzel felkészítjük őket a minket körülvevő digitális vadnyugat kezelésére, valamint idővel ők is példák lehetnek a környezetük számára.
Úgy gondolom, a hit és hiszékenység közti egyensúlyozás abban is segíthet, hogy a saját meggyőződésünket is időnként mérlegre tegyük. Mi az, amit nem látunk, de hajlandóak vagyunk belekapaszkodni, hiszen megtartja az életünket? És mi az, amit bátran elengedhetünk, mivel se nem örökkévaló, se földi értéke sincs?
Megjelent a Family magazin 2020/4. számában.
A szerzőről
