Minden sikeres ember mögött áll egy nagybetűs Társ, aki sokszor láthatatlanul munkálkodik a háttérben. Ő az, aki biztos támaszként szolgál, aki osztozik az örömökben és a kudarcokban – és aki nélkül ez a valaki ma nem lenne az, aki. Sorozatunkban rájuk vagyunk kíváncsiak. Ezúttal egyik állandó szerzőnk, Révész Szilvia férjét és hátországát, Révész Lajost kérdeztük.
Honnan tudtad, hogy Szilvi számodra az igazi? Mi fogott meg a legjobban benne?
A korábbi csalódások után eldöntöttem, hogy jobban bevonom Istent a társkeresésbe, és nem csak jelzem neki, hogy „nézd, kit találtam!”. Egy karácsonyi istentiszteleten láttam meg Szilvit, és belül ez a bizonyosság dübörgött bennem: „Ő lesz a feleséged!” Ekkor huszonkét éves teológushallgató voltam. Hosszúnak nem mondható, háromnapos várakozás után meg is kértem a kezét. Ő felnevetett, és ennyit mondott: „De én nem vagyok beléd szerelmes…” Azt válaszoltam erre: „Én sem azért mondtam, mert fülig szerelmes vagyok beléd…” Legbelül valahogy mégis egészen biztosan tudtam, hogy ő az Igazi számomra. Aztán persze a szerelem is kialakult mindkettőnkben. Három hónapi ismerkedés után öt hónapig voltunk jegyesek, azután összeházasodtunk.
Legjobban az fogott meg Szilviben, hogy olyan természetesen tudtunk beszélgetni mindenről. A céltudatossága, határozottsága mellett kedves, segítőkész lelke ragadott meg leginkább. Mellesleg nagyon tetszett mint lány is. Mivel tőle nem mertem fényképet kérni, titokban az apukájától kértem egyet. Miután hazamentem, hiába volt vizsgaidőszak, sokszor inkább azt nézegettem a tankönyvek felett…
Mit tartasz a három legvonzóbb tulajdonságának?
- Okos nő, de nem él vissza ezzel.
- Széles látókörű. Ennek különösen nagy hasznát veszem az éjszakákba nyúló beszélgetéseink során, amikor segít más oldalról is megérteni azokat a kérdéseket, amelyek az én szememben „megingathatatlannak” tűnnek.
- Nemcsak a belső karaktere vonzó, de szeretem azt is, ahogyan kinéz, öltözik, ahogyan a lénye átjárja a teret, ahol tartózkodik.
+ 1. Még mindig van türelme hozzám!
Mire vagy a legbüszkébb vele kapcsolatban?
Büszkeség tölt el, amikor a spinningóráról hazaérve élvezettel mesél az edzéséről. No meg hogy eljött velem egy nyolcszáz kilométeres túrára, az El Caminóra.
Hogyan jellemeznéd a párosotokat? Mik az erősségeitek?
Soha nem vagyunk egymás vetélytársai, és örülünk a másik sikerének. Ha valamelyikünk épp nyomás alatt van (vizsgázik, határidő szorítja, vagy valamilyen nehézséggel, problémával küzd), akkor átvállaljuk a többi feladatát, hogy minél előbb túl lehessen rajta. Erősségünk még, hogy rugalmasak vagyunk, és nyitottan fogadjuk a spontán ötleteket. Mindketten szeretjük a kihívásokat, még ha ezek különböző típusúak is. Valamint mindketten tanítunk, motiválunk, prédikálunk. Ez utóbbiban egy picit jobb is nálam. 😊
Hogyan, mivel tudod a legjobban segíteni őt a munkájában vagy a magánéletben? Mi a legnehezebb számodra mindabban, amivel a hivatása jár?
Ha valamilyen fontos szolgálata, feladata van, vagy le kell adnia az új könyve kéziratát, akkor átveszem tőle a családi ügyek és a háztartás menedzselését. Igyekszem megszerettetni és gyakorolni vele a testmozgást, legszívesebben túrázni és bringázni szoktunk együtt. A legnehezebben talán a kiszámíthatatlan hosszúságú, néha esténként zajló telefonhívásait szoktam viselni, valamint az előadásai előtti, feszültséggel teli néhány napot, illetve az utána következő „kifacsart citrom” állapotot.
Mit gondolsz, mi a te küldetésed, Istentől kapott feladatod?
A legjobb tudásommal apukája lenni a gyerekeimnek meg néha az egész gyülekezetnek. Emellett támogatni Szilvit, hogy azzá válhasson, akivé Isten teremtette, és segíteni őt abban, hogy Istentől kapott gondolatai sokakhoz eljussanak.
Megjelent a Family magazin 2020/4. számában.
