„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem,
az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.” (Ézs 45,2)
Emlékszem, milyen elemi erővel kapaszkodtam a fenti ígéretbe életem legsötétebb időszakában. Magam elé képzeltem az én hatalmas Uramat, aki szuperhősként küzd értem, és fantasztikus erejével megtisztítja az utat előttem. Egyetlen, határozott mozdulattal leveri a leverhetetlennek tűnő zárakat, megnyitja a bezárt vagy ismeretlen terepre vezető ajtókat… Nekem csak egyetlen dolgom van: menni utána és bízni abban, hogy át fog vinni mindenen – át a bizonytalanságon, nehézségeken, könnyeken és kételyeken.
Akkor megtapasztaltam, hogy ez az ige nem üres ígéret csupán, vagy egy szép bibliai idézet, amelyet elolvasunk, és utána lapozunk egyet. Nem, ez maga a csodálatos valóság.
Amikor a teljes kilátástalanságban csak botorkálni tudtam a sötétben, mindig azt vettem észre, hogy mire odaértem a következő állomásra, már valahogy elő volt készítve a terep. Mintha már járt volna Valaki előttem. Isten sokszor megengedte, hogy utólag megláthassam a mennyei kirakó egy-egy részletét, és én csak ámultam-bámultam azon, hogy a kis darabkák milyen pontosan, szépen illeszkedtek össze.
Persze ettől még végig kellett mennem azokon az úttalan utakon. De bármennyire nehéz volt is a szívem, végig azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Valaki minden pillanatban fogja a kezem. Tud a dolgaimról, a legtitkosabb félelmeimről, és apró jelekkel, finom csodákkal érezteti velem, hogy bármit gondolok vagy látok, számontart engem, törődik velem. És ez nem csak rám igaz – mindannyiunknak jár ez a kiváltság.
Karácsonyra készülve, egy újabb furcsa-nehéz év végéhez érve jó ebben a tudatban megpihenni. Recseg-ropog minden, akármerre nézünk; biztosnak hitt alapok gyengülnek meg és omlanak le körülöttünk. Bizony kapaszkodnunk kell, hogy a különféle változásokhoz alkalmazkodni tudjunk. De micsoda erő rejlik abban, hogy a mi Istenünk viszont nem változik! Ő hűséges marad. Tartja a szavát. És azt ígéri, hogy utat készít ott is, ahol mi nem látunk.
Decemberi számunkban erre az útkészítő, csodát teremtő Istenre szeretnénk rámutatni cikkeinkkel. Arról tanúskodunk, hogy ő az, akinél az igazi biztonság rejlik, akivel újat kezdhetünk, aki ledönti a falakat körülöttünk és bennünk. Hagyjuk, hogy hadd munkálkodjon az idei adventben bennünk! Ő egyengesse el életünk göröngyeit, simogassa el kétségeinket, és melegítse fel szeretetével megfáradt szívünket. Mert nincs olyan hely, ahol ne járt volna már előttünk.
Győri Virág
főszerkesztő
Áldott, békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk minden kedves Olvasónknak!
A szerzőről
