Mivel gazdagíthatja a kapcsolatunkat a kisgyermekes korszak?
Záborszky Zsófia pszichológus rovata
Kedd este tizenegy óra van, a férjemmel együtt nyúzottan rogyunk le a kanapéra egy háromórás, a túlélésért folytatott küzdelem (= altatás) után, ahol vagy az egyik csemeténk ordított, vagy a másik, persze épp mindig akkor, amikor a tesó már elaludt volna… De végül sikert arattunk, az más kérdés, hogy milyen áron. Félrepillantok, a frissen mosott ruhák még várakoznak a kiteregetésre, márpedig ha nem száradnak meg reggelig, holnap nem lesz mit ráadni a kicsire. Az a fontos e-mail sem ment el, amelyet napok óta ígérünk, és arról ne is beszéljünk, hogy hány játék autón fogok átesni, ha elindulok a szárító felé. Épp kezdeném összeszedni a gondolataimat, és odafordulnék életem párjához, amikor meghallom, hogy az egyik gyerkőc újból felsír, úgyhogy rohanás, nehogy felébressze a másikat.
Aztán eszembe jut, hogy írnom kéne egy cikket arról, hogy a kisgyerekes időszakban hogyan lehet megőrizni a párkapcsolatunk egészségét. Szoptatás közben elkezdem kergetni a fejemben a gondolatokat, hogy milyen hasznos ötleteket, tippeket oszthatnék meg erről. Mert amúgy ez a mai este így sikerült, de vannak ehhez képest tökéletesen idilli hangulatúak is. Ez van, ez egy ilyen életszakasz, és így van rendjén.
Ha belegondolok, hogy egy hasonló élethelyzetben levő párnak milyen érzés lehet egy ilyen este után tanácsokat olvasnia arról, hogy a házasságuk érdekében mit kéne csinálniuk, görcsbe rándul a gyomrom: azt hiszem, ilyenkor nincs szükség sem még egy „kellené”-re, sem annak a rémére, hogy ha nem figyelünk, vagy ha nem csináljuk elég „jól”, biztos, hogy megromlik a kapcsolatunk. És eszembe jut az a sok fiatal lány is – a barátnőim, ismerőseim, klienseim –, akik mögött rengeteg átszorongott éjszaka áll: ők, miközben a gyermek utáni vággyal küzdenek, attól rettegnek, hogy ez miként fogja tönkretenni a párkapcsolatukat. Ezért úgy döntök, hogy megfordítom inkább az érmét, és a másik oldalára fókuszálok ebben a cikkben – arra, amiről talán kevesebben beszélnek, pedig ugyanúgy létezik: megnézzük, hogy a kisgyermekes időszak hogyan gazdagíthatja a házasságunkat. Ez erőt adó kapaszkodó lehet egy nyűgös este vagy egy álmatlan éjszaka után.
- Új szerep. Változó mértékben, de mindannyian ismertük már a társunkat, láttuk különböző „szerepekben” – partnerként, nőként/férfiként, dolgozó emberként vagy a származási családjában felnőtt gyerekként. Azonban azzal, hogy kisbabánk születik, egy teljesen új szerepben bontakozhat ki előttünk: megismerhetjük apaként/anyaként, és ez új lehetőséget teremt arra is, hogy újból beleszeressünk. Fontos tudatosítanunk, hogy mindannyian különböző háttérből, különböző tapasztalatokkal és mintákkal vágunk bele a szülőségbe, emiatt érdemes engednünk, hogy a másik a maga módján bontakozzon ki ebben az új szerepkörben. Lehet, hogy máshogy éli ezt meg, mint ahogyan mi elképzeljük, vagy ahogyan otthon láttuk, de ne metsszük le ezt az éppen nyiladozó kis bimbót azzal, hogy mindenáron a saját képünkre akarjuk formálni.
- Csapatépítő tréning. Valószínűleg eddig is sok feladatot kellett már közösen megoldanunk, de a szülőség egyfajta új sorstársság is – úgy is fogalmazhatunk: együtt kerülünk bele egy 0–24 órás csapatépítő tréningbe, amelyért ráadásul fizetnünk sem kell; igaz, kiszállni sem lehet belőle… A kapcsolatunk mélyülhet azáltal, hogy kapunk egy sor megoldandó „feladatot”, és miközben dolgozunk rajtuk, még jobban összekovácsolódunk. Ahelyett tehát, hogy a másik feladatmegoldó képességét szapulnánk, jobban járunk, ha inkább magára a közös megoldási folyamatra fókuszálunk.
- Újdonságok piaca. Egy kisgyermekkel mi is mindent újraélhetünk, új értelmet nyerhetnek a már megszokott vagy berögződött szokásaink is. Az ő szemükön keresztül minden apróságra újra rácsodálkozhatunk. Másként várhatjuk például az ünnepeket is, hiszen már nemcsak magunk miatt készülhetünk rájuk, hanem a gyermekeink miatt is. Vajon mit fognak szólni hozzá? A csillogó szemük hatalmas energiát, új lendületet és sok örömöt adhat. A kis családi közösségünk minden egyes porontyunkkal tovább gazdagodik, és az újfajta kapcsolódások (apa-lánya, anya-fia, húg-báty stb.) mind-mind értékes élményeket, tapasztalatokat is kínálnak.
- Letisztult valóság. Egy biztos: a gyermekeink elvisznek minket a határainkig, keményen meggyúrnak bennünket. Nem bújhatunk el továbbra is a megszokott álarcaink mögé, muszáj szembenéznünk a legmélyebb érzéseinkkel, félelmeinkkel, hiányosságainkkal. Ez kicsit félelmetesen hangzik, de valójában ezzel tisztul a párkapcsolatunk is: valódibbak, hitelesebbek leszünk, és így a házasságunk is őszintébbé válhat. Jó, ha megosztjuk egymással a felismeréseinket, vagy akár építő módon visszajelzünk a másiknak, hogy milyen új vonást fedeztünk fel benne – ez is mélyíti az intimitást köztünk.
- Priorizálás és határok. Ha eddig hadilábon álltunk a tennivalóink és az időnk beosztásával, illetve a határaink meghúzásával, akkor jó hír, hogy tovább nem halogathatjuk a gyakorlásukat, hiszen előbb-utóbb rettenetes versenyfutás lesz az életünk. A gyerekeink határproblémái mindig a mi határproblémáinkról szólnak, így ahelyett, hogy őket szidnánk, érdemes a saját működésünkön elgondolkodnunk és változtatnunk. A párkapcsolatok kihűlésének az egyik leggyakoribb kiváltója a rossz időbeosztás, valamint a határok hiánya – ezekkel saját magunkat és a hozzánk legközelebb állót, a társunkat bántjuk a leginkább.
A legtöbben a „karrierépítős” időszakban találkozunk a társunkkal. A rózsaszín felhő eloszlása után a munkánk miatt gyakran háttérbe szorul a párunk. Sokszor éppen a kisgyerekes időszak ébreszt rá minket arra, hogy mekkora érték is a család, és ennek megfelelően elkezdjük átrendezni a prioritásainkat. Ez értelemszerűen a házasságunkat is építi. - A kapcsolat mint befektetés. A gyerekeinken keresztül nagyon hamar és keményen szembesülhetünk azzal, hogy amit vetünk, azt aratjuk. Ha őszinte érzelmeket, sok-sok energiát, időt és türelmet fektetünk beléjük, az előbb-utóbb meglátszik a kötődésük milyenségén. Ez ráébreszthet arra, hogy nincs ez másként a párkapcsolatunkban sem: ha nem egy agyonhajszolt, kiégett és teljesen kiüresedett szeretettankkal rendelkező, hanem egy szeretettel teli társ oldalán szeretnénk élni, akkor érdemes a nehezítő körülmények ellenére is időt és energiát fektetnünk a házasságunkba. Mindannyian így járunk jól, hiszen a gyermekeink érzelmi jólléte leginkább a mi érzelmi jóllétünktől függ – erre pedig nagy hatással van a párkapcsolatunk állapota is.
Összegezve: egy kisgyermek érkezése komoly változásokat hoz egy házasságban. A családunk többé már nem csak kettőnkből áll, s mint minden átrendeződés, ez is törvényszerűen feszültséggel és stresszel jár. Lesznek olyan esték, amikor talán visszasírjuk a gyermektelen időket (ha marad energiánk ezen gondolkodni…), és lesznek olyan jól bevált szokásaink, kedvelt tevékenységeink, amelyeket egy időre el kell engednünk. Azonban ahelyett, hogy emiatt szoronganánk, érdemes arra összpontosítanunk, hogy miben gazdagodhatunk ebben az időszakban: hogy miként válhat ez az életszakasz a párkapcsolatunk erősítőjévé. Ahol a figyelmünk, ott lesz az energiánk is – ha tudatosan a párkapcsolatunk gazdagodására koncentrálunk, ennek a természetes következménye az lesz, hogy olyan döntéseket hozunk, és úgy éljük az életünket, hogy az a házasságunkat építi – a nehezítő körülmények ellenére is.
Megjelent a Family 2021/1. számában.
